Az olimpián még hatalmas volt a tudáskülönbség |
A női kézilabda nem rendelkezik nagy hagyományokkal a fekete kontinensen, de ebben a rövid históriában Angola a legeredményesebb. A kezdeti kosárlabdaláz után az 1980-as évek elején honosodott meg a sportág Angolában, és az 1985-ös kontinensviadalon - a nagy remények ellenére - az 5. helyen végzett. Az ezt követő négy esztendőben annyira megerősödött a válogatott, hogy 1989-ben, Algírban már Afrika-bajnok lett a Palmira Barbosa és Fábia Raposo vezette csapat és gyakorlatilag egy-egy nigériai (1991) és elefántcsontparti (1996) fellángolást leszámítva az elmúlt évtized legjobb afrikai együttese lett: összesen ötször nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupáját.
Ami a világeseményeken való szereplést illeti: az angolaiak 1997-ben és 1999-ben egyaránt a 15. helyen zárták a világbajnokságot, igaz két éve a csoportmérkőzések során Németországgal már 20-20-as döntetlent játszottak. Az olimpiákon eddig két alkalommal vettek részt, mindkétszer utolsó előttiek lettek. Atlantában a házigazda amerikaiakat verték 24-23-ra, s lettek hetedikek, míg tavaly Sydneyben Ausztrália ellen nyertek 26-18-ra a 9. helyért vívott összecsapáson.
Hogy nem kell tőlük félnünk annyira, azt bizonyítja, hogy elég gyakran összehozza a két csapatot a szerencse, és a 20 gólos sikereinket eddig még nem fenyegette semmi. Az 1999-es vb-n a nyolcaddöntőben 38-18-ra, a tavalyi olimpián 44-22-re nyertünk - azaz nagyot kellene fordulnia a világnak, hogy Angola győzelmi esélyekkel lépjen ellenünk pályára.
Az afrikaiak csapatából többen már Franciaországban játszanak, legjobbjuk az a Justina Lopes Praca, aki a bajnok ASPTT Metz kapusaként megkeseríti kolléganője, Farkas Andrea életét is. A 21 éves, 179 cm magas, 76 kg testsúlyú hálóőr eddig 89-szer védett hazája nemzeti csapatában.
Az angolai keret:
kapusok: Maria Tavares, Justina Lopes Preca,
mezőnyjátékosok: Anica Netom, Ilda Bengue, Ivone, Mufuca, Filomena Trindade, Regina Camumbila, Maura Faial, Maria Jololo, Elisa Webba, Teresa Ulundo, Marcelina Kiala.
Pincési László
Korábban: