Vágólapra másolva!

Tinédzser parti az NBA-ben

1900. január 01. 00:00

Az NBA első tinijét Moses Malone-nak hívták, bár a 209 centis, és napjainkban már legalább 140 kilós Mr. Malone-ról - aki pár éve hazánkban is járt - nagyon kevés embernek ugrik be a jelző: tini. Márpedig egyszer még egy ilyen nagydarab ember is tizenéves volt, 1974 nyarán pedig kiváltképp, amikor a Utah Stars kiválasztotta az NBA akkori rivális szervezete, az ABA (American Basketball Association) draftjának harmadik körében. Egy évvel később átszerződött St. Louisba, majd 1976-ban Malone átpártolt az NBA-be, a Portland együtteséhez, amely azon mód elcserélte a Buffalóval. Akkor azonban már egy éve a Philadelphia 76ers játékosa volt az NBA első olyan tinije, aki a gimnáziumi padból egyenesen a profik közé került: Darryl Dawkins, a "Chocolate Thunder", minden idők legnagyobb palánktörője (még Orosz "Benőnél" is nagyobb). A kilencvenes évek és napjaink tizenévesei - Kevin Garnett-től Kobe Bryanten át Kwame Brownig - valamennyien Malone és Dawkins köpönyegéből bújtak elő.

Dawkins - és a vele egyszerre elkelt, de gyakorlatilag ismeretlenként visszavonult Bill Willoughby - draftolása után húsz év telt el anélkül, hogy egyetemi tapsztalat nélkül bárki is megpróbálkozott volna az NBA-vel.

1995-ben Kevin Garnett a chicagói Farragut Academy nevű középiskolából 19 évesen az ötödik helyen kelt el a drafton, méghozzá a Minnesota Timberwolves jóvoltából. Hogy Kevin McHale, az Erdei Farkason klubigazgatója jól döntött, az két évvel később szentesítést nyert: a várakozáson felül bevált, és akkor még mindig csak 21 éves Garnett-tel az NBA történetének legborsosabb, hat évre szóló, 126 millió dolláros szerződését kapta Glen Taylortól, a Timberwolves elnökétől. Erre mondja az angol, hogy "money well spent", azaz jó helyre költött pénz, ugyanis azóta Garnett minden évben ott van az All-Star meccsen, 2000-ben és 2001-ben pedig a szezon végén beválasztották az All-NBA First Teambe, azaz az évad legjobb ötösébe.

Garnett okozta a gátszakadást

A Minnesota éjfekete bőrű csatára, Kevin Garnett korlátlan úr a palánkok alatt

Garnett után a következő szupertini Kobe Bryant volt, aki 1996 nyarán a Lower Marion High gimnáziumból jelentkezett a draftra, és két hónappal 18. születésnapja előtt minden idők második legfiatalabbjaként lett NBA-kosaras. Kobe-t persze megelőzte a híre: már a nyolcadikként választó New Jersey Nets le akart csapni a zseniális srácra, ám Arn Tellem, Kobe dörzsölt ügynöke nem akarta, hogy védence az akkor harmatgyenge Netshez kerüljön, nem beszélve arról, hogy Jerry West, a Lakers főmenedzsere volt az egyik legjobb barátja. A 13. helyen licitáló Charlotte Hornetsszel megállapodott Tellem, hogy nyugodtan jelentse be igényét Kobe-ra, a Lakers majd átveszi tőlük a fiút, és cserébe az NBA egyik legjobb, legrutinosabb centerét, Vlade Divacot adja, aki Shaquille O'Neal érkezése miatt hirtelen fölöslegessé vált. Az üzlet megköttetett, Kobe Charlotte helyett az Angyalok Városában horgonyzott le, és azóta évről évre fejlődve a liga legjobb dobóhátvédjévé (off-guard) nőtte ki magát. S ami nem mellékes: immár két bajnoki aranygyűrűvel rendelkezik, ami New Jersey-ben, a Hudson River nyugati partján valószínűleg csak álom maradt volna.

Bryant egyébként az 1997-es All-Star hétvégén, Clevelandben megnyerte a zsákolóversenyt, majd egy évre rá, New Yorkban minden idők legfiatalabb játékosaként lett All-Star. (1997-ben még csak az újoncok meccsén játszhatott.) Az az 1998-as mérkőzés feledhetetlen marad azok számára, akik látták: a nyugati csapatban játszó Kobe szinte kihívta párbajra Michael Jordant, minden támadásnál rávezette a labdát, és sokáig nyílt is volt a viadal kimenetele. Végül ugyan a 15 évvel idősebb chicagói kosaras bizonyult jobbnak, ő lett az MVP, de Bryantnek sem kellett szégyenkeznie a 18 pontjával és 6 lepattanójával.

Bryanttel - akinek keresztneve egy koreai bífsztekfajtától származik - egy évjáratban kelt el O'Neal. No persze nem Shaq', hanem a két hüvelykkel (öt centi) és harminc kilóval könnyebb Jermaine. A 211 centis, 1978. október 13-án született - s ekként az NBA történetének legfiatalabb - centertehetséget a Portland stoppolta le a 17-es sorszámmal. A dél-karolinai Columbia városának Eau Claire nevű középiskolájában érettségizett O'Neal NBA-karrierje első négy évét "átaludta" a 'Blazers kispadján, ami nem is csoda, mert Arvydas Sabonis és Rasheed Wallace személyében két minőségi óriás tornyosult előtte. Aztán 2000 nyarán a játékos és az új klub szerencséjére - a fiatalember átkerült Indianapolisba, s azóta a liga egyik legjobb centere, hovatovább behemót névrokona babérjaira törhet. Tavaly már 12,9 pont, 9,8 lepattanó és 2,81 blokk volt az átlaga, idén pedig 18,3 pont, 10,7 lepattanó és 2,38 blokk.

"T Mac" és a nyomasztó unokabáty

Az 1997-es draft szenzációja Tracy McGrady (9.) volt, aki - paradox módon - egy évvel megelőzte nála két évvel idősebb unokabátyját, az 1998-ban ugyancsak a Toronto Raptors által kiválasztott Vince Cartert. Az ok: "T Mac" nem járt egyetemre, "Air Canada" viszont három évet lehúzott a legendás North Carolina Universityn, Michael Jordan alma materében. A 203 centis, négy poszton is kiválóan használható McGrady a modern kosaras prototípusa. Bár a floridai Bartow-ban született, mégis az észak-karolinai Durhamben járt gimibe, a Mount Zion Christian Academy nevű suliba. Mindjárt első profiévében csaknem húsz percnyi játékidőt kapott meccsenként, s harmadik évében már 15,4 pont volt az átlaga. Akkor - minthogy nem jött ki az unokabátyóval - átszerződött Orlandóba. Tehette, mert szabadúszó (free agent) lett azon a nyáron. Azóta a liga legszűkebb elitjébe küzdötte magát, s tavaly nyáron már bekerült az NBA legjobb ötösébe. Az idei éve picit gyengébb a vártnál, de még három hónap hátra van az alapszakaszból.

1998-ban három 18 éves talált gazdára a nyári sorozáson, s közülük ketten - Al Harrington és Rashard Lewis - most, 21 évesen - a szupersztárság határán állnak. Előbbi az indiana Pacers 206 centis dobógépe, utóbbi - két centivel magasabban - ugyanezt a funkció tölti be a Csendes-óceán partján, Seattle-ben. Harrington beérése kulcsfontosságú a Pacers szempontjából, ugyanis részben fölöslegessé teszi a csapat legponterősebb játékosát, Jalen Rose-t, aki ekként felbecsülhetetlen értékű cserealappá válhat egy esetleges tranzakció során. Lewis a pontszegény 'Sonics második góldobójává avanzsált a mindent egyedül megoldani akaró Gary Payton mellett, s így most már kint is, meg a palánk alatt is van ponterős kosarasa a csapatnak.

Jonathan Bender, ez a 211 centis, de két és fél éve még csak 92 kilós égimeszelő 1999-ben, 18 évesen a Mississippi állambeli Picayune gimnáziumából került az NBA-be, jelesen O'Nealhoz és Harringtonhoz hasonlóan az Indiana Pacersbe. Bender, a nagy kombinátor - magassága ellenére a mezőnyben is kiválóan kavar - idén kezd beérni, és nem kétséges, hogy két ifjú kollégájával a Pacers újjászületésének egyik letéteményese.

DeShawn Stevenson (195 cm) és Darius Miles (206 cm) egyeránt 2000 nyarán, 19 évesen röppent a középiskolai padból egyenesen az NBA világába. Előbbit a Utah Jazz, utóbbit a Los Angeles Clippers választotta. Utóbbi a nagyobb tehetség, de ma még ő sem egyéb ígéretnél. Hogy beváltják-e a 2000 nyarán kapott biankó csekket - azaz, hogy mekkora összeget írhatnak rá -, az ma még megjósolhatatlan.

Jordan befürdött Kwame Brownnal?

Tavaly nyáron elszabadult a pokol: a draft első négy helyén olyasvalaki talált gazdára, aki sohasem járt egyetemre, egyenesen a középiskolai padból indult el sok pénzt keresni. Kwame Brown (1.), Tyson Chandler (2.), Pau Gasol (3.), Eddy Curry (4.), Eddie Griffin (7.) között a katalán Gasol annyiban kakukktojás, hogy ő már 20 éves volt, a többiek még csak 18, no és persze ő európai. A 211 centis Brown eddig totális bukás, januárra már ki is került a Washington Wizards rotációjából, neve mellett többnyire három betű - DNP, azaz Did Not Play, magyarul: nem játszott - szerepel a meccsek statisztikájában. A Chicagóba került Chandler valóban tehetséges, Curry sem rossz, Gasol pedig nagy valószínűséggel extraklasszis képességekkel rendelkezik, már most neki adhatjuk az év újonca díjat. Griffin is jó kosaras, úgy hogy az egyetlen baklövésnek Brown kiválasztása tűnik - ez bizony Michael Jordan sara, aki a draft idején még a Wizards szakmai alelnöke volt.

Pétervárról az NBA csúcsára

A tinik úttörője, Moses Malone 1955. március 23-án a virginiai Petersburgban született, ami persze messze nem azonos Szentpétervárral. Elképesztő tehetség volt, negyedikes korára minden létező gimnáziumi rekordot megdöntött, utolsó középiskolai évében, az 1973/74-es szezonban 36 pont, 26 lepattanó és 12 blokk (!) volt az átlaga. Nem csoda, hogy a profivilágból lecsaptak rá, méghozzá az NBA riválisa, az ABA egy csapatától, a Utah Starstól, jóllehet a Maryland University minden követ megmozgatott, hogy ott, a fővárosban kezdje meg egyetemi tanulmányait.

Soha nem kezdte meg, mert Salt Lake City-ből az akkori időkben valószerűtlennek tetsző, öt évre szóló hárommillió dolláros szerződéssel "támadták meg". Malone beadta a derekát, majd két évvel később - amikor megszűnt az ABA - átugrott az NBA-be, a Portland TrailBlazers és a Buffalo Braves csapatán keresztül a Houston Rocketshez. Itt hat szezont húzott le, azután következett pályafutása legszebb négy éve, a Philadelphia 76ersnél. Itt az akkori idők legnagyobb szerződésével hat évre 13,2 millió dollár ütötte a markát, és 1983-ban felért a csúcsra: a Malone mellett Julius Ervinget, Bobby Jonest, Maurice Cheekst és Andrew Toney-t felvonultató "Sixers" megszerezte története első, és máig is egyetlen (világ)bajnoki címét.

Malone 1986-ban elment Washingtonba, de még negyven éves koráig játszott, és 21 profi (ebből 19 NBA-) szezonnal a háta mögött vonult vissza 40 évesen. Három MVP-cím (1979, 82, 83), hat lepattanókirályi cím van a dicsőséglistáján, négyszer beválasztották az idény legjobb ötösébe, 12 alkalommal volt All-Star. És öt éve Budapesten is járt!

A palánkszaggató

Bár Darryl Dawkins egyetlen All-Star mérkőzésen sem játszhatott, azért a 211 centis, 120 kilós center mégis beírta nevét az NBA történelemkönyvébe. Például azzal, hogy 1975-ben, ötödik kiválasztottként minden idők első olyan kosarasa lehetett, aki 18 évesen, egyenesen a gimnáziumból - az orlandói Maynard Evan High Schoolból - az NBA-be került. Olyan tekintélyt parancsoló jelenség volt - jóllehet bohókás természete miatt emlékszünk rá még ma is -, hogy Walt Frazier, a New York Knicks legendás hátvédje azt mondta róla, amikor először meglátta: "Fogadjunk, hogy a suliban a tanárai Mr. Dawkinsnak szólították!"

Nos, Mr. Dawkins 1979 novemberében, három hét leforgása alatt két ízben is olyasvalamit tett, amivel forradalmasította a sportágat. Előbb Kansas City-ben, majd pár meccsel később Philadelphiában olyan erővel zsákolt, hogy mindkét alkalommal leszakadt a gyűrű, és az üvegpalánk milliónyi apró szilánkra törött. A liga azonnal lépett: bevezette, azaz kötelezővé tette az úgynevezett "breakaway rim-et", vagyis a rugós gyűrűt, amely nem törik le a zsákolás erejétől, hanem szépen lehajlik, majd visszaugrik a helyére.

Dawkins minden egyes hatalmas zsákolásának költői neveket adott, amit az egész liga megismert. Pályafutása későbbi szakaszában a Harlem Globetrottersben, majd Itáliában is eltöltött néhány szezont, edzősködött is egy komolytalan ligában, s még 43 évesen is beszállt játszani a bajnoki meccseken.