Vágólapra másolva!

Sterbik össze van kötve a védőkkel

1900. január 01. 00:00

Nyolcgólos előnyt szerzett a Fotex a férfikézilabda-Bajnokok Ligája elődöntőjének első mérkőzésén. A veszprémi csapat a sorozat címvédőjét, a spanyol Portland San Antoniót leckéztette meg, s ebben a többek között hat büntetőt hárító Sterbik Árpádnak is nagy szerepe volt. A jugoszláviai születésű, magyar anyanyelvű kapust éppen a magyar-jugoszláv határon értük utol, miközben hazafelé tartott.

- Szabadságot kaptak a győzelem után?
- Nem, arra most nincs idő. A többiek már a meccs másnapján összejöttek egy kis videoelemzésre, de én engedélyt kaptam arra, hogy hazatérjek. A testvérem is kézilabdázik, nemrégiben elszakadt a keresztszalagja, öt napja műtötték, s csak most tudom meglátogatni.

- Pedig azt se csodálná az ember, ha a vasárnapi produkció után egy kis pihenő lenne a jutalom. Hatalmas csatát vívtak a Pamplonával, bár az elején ránk ijesztettek.
- Idegesen kezdtünk, ezt én is éreztem a kapuban. Látszott, nem találjuk fel magunkat, elsősorban a védőfalunkat rázták szét nagyon könnyen a spanyolok, de a támadások sem igazán sikerültek.

Így védekeztek Sterbik előtt: Pásztor blokkolja Jovanovicot

- Látszólag nem változott semmi a pályán, tíz perc után mégis átvették a kezdeményezést. Mi történt?

- A meccs előtt is voltak ilyen bátor elképzelései?
- A spanyol bajnok, a címvédő ellen álmodozni sem mertem ilyen hatalmas különbségről, én azt gondoltam, öt-hat gól már tisztességes előny lehet a visszavágóra. A Pamplona tétmérkőzésen szerintem még soha nem kapott ki ilyen nagyon.

- Ahogy jött fel a csapat, úgy javult ön is, s a végére már ismét a megszokott csodakapus állt a veszprémi háló előtt.
- Nincs ebben semmi csoda, össze vagyok kötve a védőkkel. Szinte teljesen tehetetlen vagyok, ha ők nem dolgoznak jól, viszont hiába zár tökéletesen a fal, ha mögötte nem áll jó kapus. A kettő csak együtt funkcionál jól, s ezúttal tényleg megvolt az összhang.

- Dicséretes a szerénysége, a büntetőknél azonban a védelem már tehetetlen. Ellentétben önnel, aki a második félidőben hat hétméterest hárított.
- Ez külön műfaj. Sokan kérdezték már, mi a titkom, de nem tudok rá pontos választ. A hetes pszichikai párharc a dobó és a kapus között. Aki erősebb, tovább bírja idegekkel, az nyer. Egy kicsit izgultam, mert az ellenfél irányítójával, Jovanoviccal együtt játszom évek óta a jugoszláv válogatottban, s én is tudom ugyan, hová szokta lőni a labdát, de ő is ismer engem. Szerencsére ezt a különmeccset is én nyertem.

- Néha teljes természetességgel fogott meg irtózatosan és pontosan meglőtt labdákat. Külön készült minden játékosból?
- Nincs rá szükségem, a válogatottban az elmúlt három-négy évben a többségük ellen már játszottam. Sokszor védtem már a francia Richardson meg a spanyol Garralda, Juan Perez és Urdiales ellen is, Jovanovicot meg, gondolom, említenem sem kell.

- Hihetetlen nyugalommal áll a kapuban a legizgalmasabb pillanatokban is. Vasárnap egyszer derült csak ki, hogy önnek is vannak idegei: az első félidő utolsó másodpercében kapott gólt, s akkor igencsak ordított. Emlékszik az esetre?
- Igen, Garralda talált be, s azért voltam mérges, mert egy ilyen meccsen minden gólnak jelentősége van. Semmit nem szabad olcsón adni, ha gólt is kapunk, dolgozzon, izzadjon meg érte az ellenfél, kapjon néhány pofont, mielőtt ünnepelhet. A többiekre voltam dühös, mert félig már az öltözőben voltak, pedig ha marad az ötgólos vezetésünk, mert ráadásul mi kezdhettük a második félidőt, akár még nagyobb különbséggel nyerhettünk volna.

- Azért a nyolc gól sem kevés. Elég lesz a visszavágón?
- Már a meccs előtt is azt kérdezgették, hogy mekkora előny kellene, de még most sem tudom a választ. A nyolc gól lehet kevés, de lehet túl sok is. Rajtunk múlik, nem szabad elhinni, hogy már bejutottunk a döntőbe. Intő példa a Dunaferr elleni bajnoki, amelynek már nem volt igazi jelentősége, s elég volt tudat alatt kicsit lazábban venni, mire eszméltünk, már nyolc góllal vezetett az ellenfél. Ez nem történhet meg a visszavágón, maximálisan fel kell készülni a pamplonai meccsre, mintha semmi sem történt volna Veszprémben.

- Ugyanezt aligha mondhatják a spanyol csapat játékosai.
- Beszéltem Jovanoviccal a meccs után, s mindannyian el voltak képedve, nem mindennap kapnak ekkora verést. Pedig örültek, hogy velünk játszhatnak az elődöntőben, mert a Koldingtól kikaptak a csoportmeccseken, a Magdeburgot pedig a legerősebb vetélytársnak tartották. Nem számítottak ilyen hangulatra, a világhírű játékosok úgy érezték, mintha elvesznének a parketten.

Erdei Tamás

Korábban: