Tovább élnek a hokiválogatott feljutási reményei

Két mérkőzés, négy pont, tovább élő feljutási remények. Magyar szempontból egész röviden így lehetne összefoglalni a dunaújvárosi, azaz mostantól már székesfehérvári Divízió I-es jégkorong-világbajnokság eddigi történéseit a szerdai, Norvégia elleni találkozó előtt.

Még mielőtt a folytatáson elmélkednénk, érdemes felidézni a hétfő esti meccset. Amikor, ha nem is kezdődött új fejezet a magyar jégkorongsport életében, a jelenlegi helyzet értékelése megerősítést nyert.

A Nagy-Britannia feletti 4-1-es győzelem után ugyanis többé nem kérdéses, hogy a magyar válogatott egyenrangú ellenfele lehet-e a nemzetközi második vonal élmezőnyének. Ahová - az eddigi besorolás szerint - a britek is tartoznak. S akik ellen hétfő este a mieink nem szerencsés, hanem megszolgált győzelmet arattak.

Kívülről nézve a válogatottunk teljesen más csapat benyomását keltette, mint egy nappal azelőtt Kína ellen. Hogy a palánkon belülről mindez hogyan zajlott le, arról Ladányi Balázs, a mérkőzés legjobbja a következőket mondta: "Szó sincs arról, hogy Kína ellen tartalékoltuk az erőnket és félvállról vettük a meccset. Ugyanúgy mindent megtettünk, végigpróbáltuk a taktikai fegyvertárunkat, ám fél órán át semmi sem sikerült. Hogy miért? Egyrészt görcsösen játszottunk, másrészt a kínaiak sündisznóállásba vonultak, amit fel kellett törnünk. Idővel szerencsére sikerült. A britek viszont letámadtak bennünket, amire, utólag elárulhatom, számítottunk is. Tudtuk, hogy egy-két szólóval, hosszú kiugratással megzavarhatjuk őket. Így is történt. A három évvel ezelőtti, szintén B csoportos meccsünkre is alapoztunk, amikor ugyan végül kikaptunk 4-2-re, de egy harmadon át technikás játékkal megzavartuk őket."

Amikor azt említettem a dunaújvárosi balszélsőnek, attól tartottunk - akár a három évvel ezelőtti tapasztalatok alapján is -, hogy nem bírják majd az iramot, akkor meglepően magabiztosan folytatta: "Mi éppen ellenkezőleg abban bíztunk, hogy majd ők nem bírják. A mi átlagos életkorunk ugyanis huszonöt-huszonhat év, az övéké pedig jóval harmincon feletti. Egyébként pedig ezen a szinten az a minimum, hogy hatvan percen át tudjuk hozni a maximumot."

Igazat kell adnunk Ladányinak, hiszen a magyar válogatott az utolsó öt percben biztosította be győzelmét, éppen az ő egyik góljával. "Már a kék vonalnál eldöntöttem, hogy hova lövöm a korongot, szerencsére, jól eltaláltam" - mesélt a játékos gólja hátteréről.

Természetesen szóba került a szerdai, Norvégia elleni találkozó is, amelyről Jan Jasko véleményét idézzük. "Csapatszellem, csapatmunka" - foglalta össze a lényeget egész röviden, méghozzá magyarul a szövetségi kapitány. Majd azzal folytatta, ezek erősítésén fáradoznak a keddi szünnapon. A találkozó esélyeiről konkrétan nem kívánt beszélni, csak annyit jegyzett meg: "Azért nehéz hazai pályán szerepelni, mert a játékosoknak nem a közönség, hanem az edző elvárásai szerint kell korongozniuk." Szerencsére edző, játékos és szurkoló hétfőn egyszer már megtalálta a közös nevezőt, miért ne sikerülne ez szerdán is?!

Novák Miklós

• Magyar szuperprodukció a jégen
• Hibátlan magyar bemutatkozás a jégkorong vb-n