Balkáni hangulatban veszített BL-döntőt a Fradi

A magyar kézilabdasport 1982 után ismét két csapatot tudhatott a legrangosabb kupasorozat döntőjében, ám amíg húsz éve mind a Bp. Honvéd férfi, mind a Vasas női együttese megnyerte az akkori BEK-et, addig idén mind a Fotex-, mind a Herz-FTC idegenben bukta el a győzelmet. A zöld-fehér lányok nem bírtak a Kometal Szkopjéval, s összesítésben két góllal lemaradtak a legdíszesebb serlegről.

Női Bajnokok Ligája-döntő, visszavágó
Kometal Szkopje - Herz-FTC 26-22 (12-10)
Szkopje, 4000 néző
vezette: Kohout, Dolejs (csehek)
gól: Kastratovic 10/1, Malakhova 6, Bujanova 4/1, Ferzaljeva 2, Budimir 2, Velkova 1, Platon 1, illetve Farkas 4, Benyáts 4, Pádár I. 3, Kirsner 3, Mravikova 3, Siti E. 2, Lőwy 2/2, Tóth T. 1
büntető: 6/2, illetve 5/2
kiállítás: 12 perc, ill. 8 perc

Két éve az osztrák Hypo Niederösterreich nőikézilabda-együttese már megtapasztalhatta azt a szörnyű érzést, amelyet a magyarok maximum egy Petőfi-vers nyomán ismerhetnek: "Ha nem tudtátok, most megtanulhatjátok, hogyan mulat a nép!" Akkor az osztrák csapat a hazai sokgólos sikert követően érkezett Szkopjéba, s a macedón fővárosban a saját ünnepét egy tömegverekedés szakította félbe. A szépreményű Bajnokok Ligája-sorozatban először és eddig utoljára fordult elő, hogy a serleget nem a találkozót követően a csarnokban adták át, hanem egy szállodában, titokban. A Szkopjét egy évre kizárták az összes európai porondról, így tavaly csupán hazai környezetben gyűjthették energiájukat, s erősíthették meg csapatukat jó pár orosz játékossal.

És idén ismét a fináléig menetelt az együttes, s ezúttal magyar gárda, a Herz-FTC kerülhetett közelebbi ismeretségbe a szkopjei pokollal. A hazai 27-25-ös sikerrel tarsolyában azonban nem mehetett biztosra a Németh András vezette hölgykoszorú. Egyrészt, mert a Fradi nem idegenbeli bravúrjairól vált híressé - még akkor sem, ha az elődöntőben emberfeletti teljesítménnyel Podgoricában harcolták ki a győzelmet. Másrészt a Kometal eddigi egyetlen BL-mérkőzést veszített hazai pályán, még 1999. január 3-án, amikor a horvát Podravka Koprivnica (soraiban a kétgólos Farkas Ágnessel) 23-22-re győzött.

A találkozó annak rendje és módja szerint kisebbfajta skandalummal kezdődött: a szervezők egész egyszerűen bojkottálták a magyar együttest, és nem játszották el a Himnuszt, amelyet a magyar szurkolók, kiegészülve a helyi SFOR-erők képviselőivel és a követségi dolgozókkal, össznépi füttykoncert közepette énekeltek el.

Rosszul kezdődött a mérkőzés, a macedón kézilabdázás talán legjobb játékosa, Indira Kastratovic kicsavarodva, háttal lőtt Sugár kapujába. A válaszra öt percet kellett várni, akkor Farkas egyenlített, de a pauza jelezte, nem lesz könnyű bevenni a szkopjei kaput. Az első tíz percben Hutupan, a hazaiak román kapusa megbabonázta a mieinket, a lövéseket kispárgázta, mellesleg statisztált Farkas és Siti gyatra ejtéseihez, amelyeket büntetőlövés gyanánt követtek el. Kastratovic egymaga vitte a hátán a csapatot, a Ferencvárosban viszont éppen a húzóemberek hibáztak. Siti és Farkas gyengén kezdett, Mravikova hosszú alsó sarkos lövéseit "kottából" védte az a kapus, aki ha nincsen, talán másképpen alakul az első negyedóra. Az Európai Kézilabda Szövetség példátlan átigazolási szabályzata azonban lehetővé tette, hogy akár a döntőre is szerződtessenek új játékost. Amíg a podgoricai szerzemény, Knezevic nem sok vizet zavart, addig Hutupan világklasszis módon védett,.

A félidő közepén Benyáts emberhátrányból is betalált, de két gólnál közelebb nem tudott lopózni a Fradi. A félidei 12-10-es eredményt Lőwy Dóra állította be büntetőből - ez volt a fővárosi zöldek első értékesített hétméterese a találkozón.

A második félidő elején állandósult a Kometal háromgólos előnye, és bár Sugár négy hetes is hárított, csupán egy rövid időre villant fel a bravúr lehetősége. A mérkőzés kétharmadánál két gyors indulásból Kirsner és Mravikova 18-16-ra módosította az állást, ám tíz perccel a vége előtt hattal ment az ellenfél (23-17). Kastratovic világklasszis módon játszott, még svédcsavarral is átlőtte a falat, míg Malakhova a jobbszélen korlátlan úr volt. A szó szerint balkáni környezet, a feszült hangulat és a már említett három klasszis szkopjei teljesítmény ellen Sugár kevésnek bizonyult. A végén még felzárkózott három gólra a kettős emberelőnyben játszó Fradi, de Budimir kínai figura után szerzett gólja beállította a 26-22-es végeredményt.

A két, eddig még BL-cím nélkül álló csapat küzdelméből a Kometal Szkopje jött ki győztesen, és ha fáj is kimondani, nem teljesen érdemtelenül szerezte meg a végső győzelmet. Örök talány marad az a feltételezés, vajon európai feltételek mellett is ez az eredmény született volna-e? A magyar csapat minden játékosa külön dicséretet érdemel, még akkor is, ha ezúttal sem sikerült megvalósítani a nagy álmot. De a döntőbe jutással legalább olyan közel kerültek a címhez, mint korábban még soha.

Németh András (az FTC vezetőedzője): "Sejtettük, hogy mi vár ránk, de ilyen állapotokra egyszerűen nem lehet felkészíteni egy csapatot. Kevés volt a kétgólos előny, amit odahaza szereztünk, de csak azért, mert a Népligetben nem kaptunk annyi támogatást a játékvezetőktől, mint most a macedónok. Játékosaim emberi tartásával maximálisan elégedett vagyok. Ötven percig volt esélyünk a BL-győzelemre, pedig sok-sok apróság miatt már korábban megtörhettünk volna. Jellemző a viszonyokra, hogy az öltözőben egyáltalán nincs víz."

Maglódi Lajos (az FTC technikai igazgatója): "Nem európai körülmények között játszottunk. A bírók részrehajlóak voltak, ráadásul nem csak a szkopjei, hanem már a népligeti mérkőzésen is. Nem értem, az EHF miért hagyja, hogy a legrangosabb fináléban ilyen légkör uralkodjon. Borzalmas volt megélni a visszavágót."

Pincési László

Korábban:

• Idegenben kell kiharcolni a kupasikereket
• BL-győzelem küszöbén a Herz-FTC

Fórum:

Kézilabda