Világkupa, negyeddöntő:
Magyarország - Görögország 10-7 (4-1, 2-3, 1-2, 3-1)
Belgrád, vezette: Tulga (török), Boyer (amerikai)
Magyarország: Szécsi - Biros 1, Steinmetz, Kásás 2, Kiss G. 3, Molnár 1, Benedek 2, csere: Bárány 1, Fodor, Vári
a görög góllövők: Csomakosz, Szanta 2-2, Haciteodoru, Karakalosz, Szkizasz 1
emberelőny: 8/7, illetve 7/3
négyméteres: 0, illetve 1/1
Villámrajtot vett a magyar csapat: 4 perc alatt 3-0-ra húzott el, egyértelművé téve, hogy gyorsan igazolni kívánja a papírformát. A folytatásban még 1-1 gól esett, így maradt a küzdő felek között a tetemes különbség.
A második játékrészben némileg kiegyenlítettebb lett a játék, sőt: 5-4-re felzárkóztak a görögök. Csak Kásás növelte a magyar találatok számát, miközben az ellenfél "mindenfajta" - létszámfölényben, büntetőből, s akcióból - gólt lőtt. A 6. percben Kiss G. nyugtatta meg a kedélyeket (6-4).
A térfélcserét követően mindkét oldalon több támadás is eredménytelenül fejeződött be, majd 1-1 gól esett emberelőnyből (7-5). A görögök nem adták fel, s hasonló helyzetnek köszönhetően ismét a legminimálisabbra csökkentették hátrányukat. Olyannyira lendületbe jöttek, hogy a finis elején Haciteodoru ki is egyenlített, de ekkor volt utoljára okuk az örömre, a magyaroknak meg az idegeskedésre. Három létszámfölényes magyar gól zárta ugyanis a negyeddöntőt, azaz a lefújásig újra kialakult ugyanaz a helyzet, mint a legelején (10-7).
A rendkívül eredményesen kihasznált létszőámfölények, Szécsi védéseinek, s - függetlenül az átmeneti, s nem sorsdöntő megingásoktól - az egyre javuló formának köszönheti Kemény Dénes legénysége, hogy címvédőként bejutott a szombati elődöntőbe. A vasárnapi fináléért "csak" meg kéne ismételni a jugoszlávok biztos legyőzését eredményező csütörtök esti parádés játékot...