Dávid Kornél nosztalgiázik

Nemrégiben még a NBA-ben játszott, most a litván Zalgiris Kaunasban szerepel a legismertebb magyar kosárlabdázó, Dávid Kornél. Igaz, ez nem Amerika, viszont a kispadra csak akkor kell leülnie, ha ő is úgy akarja.

Még nem tett le arról, hogy visszatérjen a NBA-be

- Legutóbb paradicsomi környezetben találkoztunk...
- Ja, igen, két éve, Torontóban, annak a kilencedik emeleti luxusapartmannak a körpanorámás nappalijában, amely nekem és családomnak otthonul szolgált. Dél felé az Ontario-tó, északra az Air Canada Centre, olyan volt a kilátás, hogy most is belesajdul a szívem, ha rá gondolok.

- Csak nincs nosztalgiája az NBA után?
- Már hogyne lenne, mindig is lesz, ha száz évig élek is. Csakhogy elegem volt a kispadból, szakmailag borzasztóan visszavetett, hogy az 1999-es, a Bullsszal végigjátszott szezont leszámítva többet ültem, mint kosaraztam. Illetve, az edzéseken halálra hajtottam magam, de amikor eljött a meccs ideje, valahogy megfeledkeztek rólam az edzők. Pedig lényegesen többet is kerestem odaát, függetlenül attól, hogy játszottam vagy sem.

- Azt azért ne felejtse el, hogy egy olyan félistennel játszhatott egy csapatban, mint Vince Carter, s olyan legendákat foghatott, mint Shaquille O'Neal.
- Nem is felejtem, képes vagyok a helyükön kezelni a dolgokat. Semmi pénzért nem adnám oda azt a két évet, amit az NBA-ben kosaraztam, viszont meg lehet érteni, hogy elegem lett a kispadkoptatásból.

- Kaunasban hogyan él?
- Persze nem úgy, mint Chicagóban vagy Torontóban, de nem is rosszul. Bérelnek nekem egy szép apartmant, van egy Renault Scenic gépkocsim.

- Chicagóban Ford terepjáróval közlekedett...
- ...muszáj folyamatosan fájdítani a szívemet?! Szóval, nem rossz itt Litvániában, valamivel alacsonyabb az életszínvonal, mint odahaza, de mi, profi kosarasok nyilván nem az átlagos litván szinten élünk.

- Nem hiányzik a család?
- Dehogynem. Szerencsére jövő héten érkezik Erika, a feleségem és Dominika, a kislányunk. Hetente kétszer játszunk, hét végén bajnoki, csütörtökönként Euroliga-meccsek, nincs idő a pihenésre. Most Sienában a Saporta-kupa védőjével, a Montepaschival találkozunk, jövő csütörtökön a Panathinaikoszt fogadjuk, itt kosarazott tavaly a szerb Bodiroga, a szeptemberi vb-döntő hőse. Két bajnokin vagyunk túl, mindkettőt megnyertük, 18-18 pontot dobtam. Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, gyakorlatilag köztünk és a Lietuvos Rytas között dől el a bajnoki cím sorsa, a többiek aligha szólhatnak bele az aranyérem kérdésébe.

- Abból kiindulva, hogy vilniusi ellenlábasuk a minap 56 ponttal verte Bajnokok Kupája-mérkőzésen a magyar aranyérmes Paks csapatát, nem lehet gyenge gárda...
- Nem is az, a 2002-es bajnoki döntőben a hetedik meccsen, hosszabbításban kerekedett felül a Zalgirison. Most azt várja tőlünk a város és a klubvezetés, hogy visszahódítsuk a bajnoki címet.

- Igaz, hogy Arvydas Sabonis az egyik klubtulajdonos?
- Igaz, ő is aláírta a szerződésemet. Sokáig úgy volt, hogy nálunk folytatja, illetve kezdi újra a játékot, de aztán visszament Portlandbe. De megígérte, addig nem fejezi be végleg, amíg nem játszott még egyszer a Zalgirisban.

- Ön biztos tagja a kezdőötösnek?
- Igen. A veterán Einikis a center, én a négyes poszton magasbedobót játszom, Stombergas és Timinskas - ő most sérült - a két külső ember, az amerikai Ed Cota irányít. Ő a North Carolina University sztárja volt, most 26 éves, két idényt Vince Carterrel játszott együtt az egyetemen. A három litván pedig válogatott, ott voltak abban a gárdában, amely majdnem megverte a Dream Teamet a sydneyi olimpián. Most érkezett még egy amerikai kosaras, a 198 centis Chris Carrewell, aki 2000-ben végzett a Duke-on, és garantált szerződése volt San Antonióban, mégis Kaunast választotta.

- Látta az indianapolisi világbajnokságot?
- Persze, hogy láttam. Utolérte a világ az NBA-t, ez nem is kétséges, bár tény, hogy nem a legeslegjobbak kosaraztak George Karl együttesében, nem beszélve arról, hogy az NBA holtszezonjának kellős közepén rendezték a vb-t. Ettol függetlenül nekem borzalmas nosztalgiám van Amerika, az NBA után, de lehet, hogy ezt már egyszer említettem.

- Tényleg, ezt a hárombetűs ligát végképp kihúzta a lehetőségek közül?
- Ugyan már! Amíg kosarazom, amíg nem mentem nyugdíjba, addig mindig reménykedem egy garantált NBA-szerződésben. Az persze fontos, hogy garantált legyen, mert ha már választani kell az európai játék és a tengerentúli kispadkoptatás között, akkor természetesen az előbbit választom.

- Novemberben három Eb-középdöntőt játszik a magyar válogatott. Mekkora esélyt ad a 2003-as svédországi Eb-döntőbe jutásra?
- Meg kell vernünk Szombathelyen a franciákat, aztán a továbbiakat meglátjuk. Tulajdonképpen egy jó Eb-szereplés hiányzik még a pályafutásomból, az 1999-es franciaországi Eb-tragédiát a mai napig nem tudtam kiverni a fejemből. Talán soha többé nem lesz olyan lehetőségünk, 50 másodperccel a lefújás előtt hat ponttal vezettünk az oroszok ellen, onnan veszítettünk.

- Ne legyen ez a zárszó, hiszen olyan jó hangulatban beszélgettünk eddig...
- Nem vagyok én szomorú, hogy is lennék, mikor vasárnap érkezik a család!

Ch. Gáll András