Koppenhága kapujában a kéziválogatott

Négynapos aarhusi tartózkodást követően a középdöntő mérkőzéseire a Dánia másik részén fekvő Farumba költözött a magyar nőikézilabda-válogatott. A legjobb hír, hogy egyelőre semmi hír az együttes háza táján.

Pincési László helyszíni jelentése Aarhusból

Németh Helgáék jó hangulatban Fotó: EPA

Háromszáz kilométeres út várt a magyar nőikézilabda-válogatottra, amely az aarhusi csoportmérkőzéseket követően hétfőn reggel kilenc órakor indult el a nyugati városból kelet felé, hogy a Koppenhága melletti Farumba megérkezzen, s felkészüljön az előtte álló három középdöntő összecsapásra. Koppenhága kapuja - hirdetik a dánok a kisvárosról, amely mindössze húsz kilométerre északra fekszik a fővárostól és a negyven km-re délre Hamlet városától, Helsingörtől. Az alig húszezer lakosú település a nyolcvanas években még komoly pénzügyi nehézségekkel küzdő város volt, ám két évtized alatt az ország egyik legkedveltebb városává nőtte ki magát; igaz, ebben közrejátszott a rendkívül alacsony adó is.

A magyar csapatnak itt kell tehát továbbfolytatnia remek szereplését, bár az ellenfelek már cseppet sem lesznek olyan könnyűek, mint a D csoportban. Itt van mindjárt a keddi ellenfél, Oroszország, amely hiába botladozott a csoportmeccsek során (döntetlen a kieső spanyolokkal és vereség a norvégoktól), a világbajnok csapatot leírni botorság lenne. Romenszkaja és Bodnyeva ugyan megsérült még a második mérkőzésen, de mindketten játszottak Norvégia ellen is, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy kimaradjanak. Ami meglepetést okozhat még a szurkolóknak is, az Emilia Turej, az Asztrahany tizennyolc esztendős játékosa, aki nemcsak korával tűnik ki a csapatból, de félvér lévén bőrszínével is.

A németek már azt csodaként élték meg, hogy egyáltalán továbbjutottak, hiszen a két erős csapattól kikaptak, ellenben porrá verték a spanyolokat. A farumi sajtóközpontot természetesen megszállták már a német újságírók, a véletlenre semmit sem bízva már külön asztalt foglaltak maguknak. A városban egyébként lehetetlen szállást találni, ez a norvégok mellett a mintegy kétezer német szurkolónak köszönhető. Norvégia örömlázban ég, az Aftenposten című lap egyenesen úgy véli, a Heidi Tjugum és Lina Olsson Rosenberg vezette csapat fél lábbal már elődöntős, ennek megfelelően nyilatkoznak is a játékosok.

Ami nekünk, magyaroknak jó, hogy velünk - pestiesen szólva - a kutya sem foglalkozik. A lapok nem tesznek említést a továbbjutásról, pedig Norvégia, Dánia és Jugoszlávia mellett a magyarok is százszázalékosan teljesítettek. Ez jó hír, mert szerencsére nem azzal kell foglalkoznia a kapitánynak, hogy elhessegesse az aranyérmes gondolatokat. "Mindig az előttünk álló feladatra kell koncentrálni" - szól a kapitány ars poeticája, s ennek megfelelően készíti is fel csapatát. "Az utóbbi évek legjobb kollektívája jött össze a csapatban, a fiatalokat befogadták az idősebbek, ráadásul az újonnan érkezettek a megfelelő szerénységgel és hozzáállással alkalmazkodtak a válogatott légköréhez. Szeretem ezeket a játékosokat" - magyarázta Mocsai Lajos, aki elmondta, Farkas Ágnes és Pigniczki Krisztina sérülését a szünnapon orvosolni kell, aztán jöhet az újabb csata.