Jövőre érhet be a magyar nőikézilabda-válogatott

Teljesítette a célkitűzést a magyar nőikézilabda-válogatott, s megszerezte az ötödik helyet a dániai kontinensviadalon. Ez az eredmény kvalifikációt jelentene a következő Eb-re, amelynek azonban rendezőként már tagja a csapat. Mocsai Lajos szövetségi kapitány úgy véli, hátrányban vagyunk az előttünk végzett együttesektől, de sok munkával a lemaradásunk behozható.

Farkas Ági lett a torna gólkirálynője

Fotó: Epa

A jelenlegi csapat annyiban különbözött a tavalyi, olaszországi világbajnokságon szerepelt együttestől, hogy hárman (Farkas Andrea, Siti Beáta és Borók Rita) jelezték, nem hajlandóak a válogatottban szerepelni. Radulovics Bojana anya lett, Kindl Gabriella megsérült, s helyükön már a szárnybontogatás korai fázisán túllépő egykori juniorok szerepeltek. Visszatért ugyan a gárdába Németh Helga, de csak védekezésben nyújtott megfelelőt. A megfiatalított együttes hét mérkőzéséből ötöt megnyert, és csak a világbajnok oroszoktól, valamint a vb- és Eb-második norvégoktól kapott ki. Mocsai Lajos szövetségi kapitány csapata akkor lehet ott a 2004-es athéni ötkarikás játékokon, ha az egy év múlva sorra kerülő horvátországi vb-n a legjobb öt között zár, vagy pedig a dániai kontinenstornán előtte végzők (Norvégia, Dánia, Oroszország és Franciaország) teszik ezt, valamennyien.

"A célkitűzést teljesítettük. Ettől a gárdától nem lehetett többet elvárni. Akik most a négy között végeztek, messze kiemelkednek a mezőnyből, de sok munkával a lemaradásunk behozható" - mondta Mocsai a távirati irodának, de már Dániában is megerősítette, több együtt töltött idő kell a válogatottnak. "A nevelőedzők és a korosztályos válogatottak szakvezetői kiváló munkát végeztek, de el kell mondani, le vagyunk maradva a többi, előttünk végzett országtól. Az ottani edzők jóval szélesebb skálából válogathatnak. Nálunk például Kulcsár Anita után gyakorlatilag nincsen beállósunk, s még a nagyon fiatalok között sem látható az, aki ezt az űrt mondjuk egy évtizede múlva betölthetné. Továbbra is állítom, magas, jó fizikumú játékosokat kell középen játszatni - klubszinten -, hogy belőlük lehessen válogatni. Sajnos a kézilabdában egyre jobban érvényesül az a trend, hogy vannak támadó és védekező játékosok, emiatt sokat kell cserélni. De valószínű, eljön majd az az idő, hogy a futballhoz hasonlóan itt is több labdát helyeznek el a pálya szélén, hogy a kapus azonnal megragadhassa, s indíthasson. A holtidő ilyen mértékű lecsökkenése pedig azt eredményezi majd, hogy nem lesz alkalom meccsen belül a sok változtatásra" - elemezte a kapitány, még a baljós orosz mérkőzés után.

A magyar válogatott szereplése sok vitára adhat okot, ezt internetes fórumok, és a kapitányi nyilatkozatok is alátámasztják. A mezőny rendkívül kiegyensúlyozottá vált, s hiába reménykedett a hazai közvélemény az éremben, az összes csapat teljesítményét látva, még bravúrként is értékelhető az ötödik hely. Kiesett ugyanis olyan csapat az első körben, mint a norvégoktól és az oroszoktól is pontot rabló spanyol csapat, vagy az a Hollandia, amelynek nagy pechje, hogy Franciaországgal, Ukrajnával, s Dániával került szembe. Ellenben a magyarok gyakorlatilag előre kalkulálhattak a középdöntővel, s talán a négypontos továbbjutással is, hiszen a D csoport a leggyengébb négyes volt az egész tornán.

Ami érdekes, az az oroszok elleni összecsapás. Az Európa-bajnokság előtt a magyar válogatott a kijevi Turcsin-kupán úgy kapott ki egy góllal a világbajnoktól, hogy a második félidőben néggyel-öttel is vezetett már. Aztán az Eb-n 39-29-ra nyertek az oroszok. A találkozó kísértetiesen hasonlított az 1998-as, hollandiai Eb-hez. Akkor Norvégia ellen a csapat több felkészülési meccset is játszott, az Európa-bajnokságot megelőző utolsó összecsapáson mindössze egy góllal nyertek a skandinávok. Majd jött az elődöntő és a kiütéssel is felérő 28-14-es vereség. (Szakemberek dolga eldönteni a két eset kapcsán: miről is van szó? Ennyivel jobban tényleg az ellenfelek, vagy a magyar együttes nem bírja a komoly téttel járó feszültséget, a sorozatterhelést, a lelki és fizikai megpróbáltatást...)

A csapat igazán a jövő évi, horvátországi világbajnokságra érhet be. Addigra a most rutintalannak nevezett fiatalok felnőhetnek még jobban a feladathoz, visszatérhet a csapatba egy-két olyan játékos, aki sérülés vagy más ok miatt nem állhatott a kapitány rendelkezésére (gondoljunk itt elsősorban Kindl, Radulovics, Brigovácz vagy Ferling szereplésére). Addigra magyar állampolgár lesz Irina Sirina is, aki teljesen más stílusban véd, mint jelenlegi kapusaink, Sugár és Pálinger, azaz vele még jobban nőhet a szakvezetés repertoárja. A jelenlegi csapattagok közül a kétszázszoros válogatott csapatkapitány, Pádár Ildikó várhatóan visszavonul - hacsak meg nem győzik arról, hogy a két év múlva sorra kerülő olimpián még mindig a két legjobb beállós egyike lenne. Mocsai Lajos egyébként megerősítette, Ildi bárhogy is dönt, hosszú távon az edzői csapatban is számítanak rá.