Egyenlített az Albacomp

Egyenlített az Albacomp, miután hazai pályán 79-68-ra nyert a Kaposvár ellen a férfikosárlabda-NB I elődöntőjében.

Férfikosárlabda-NB I, elődöntő:
Albacomp - Kaposvári Klíma-Vill KK 79-68 (19-19, 20-19, 22-8, 18-22)
Székesfehérvár, 2000 néző.
vezette: dr. Valovics, Benczúr
Albacomp: Boros (10), MOSELEY (20/6), Hart (5), Góbi (5), LAPOV (17/6). Csere: Theisz (2), BENCZE (16), Matus (4), Soós (-). Edző: Farkas Sándor.
Kaposvár: Simon (1), ARCHBOLD (22/6), Dzunics (17/6), De Gray (6), Fülöp (-). Csere: IVKOVIC (16), Varga (3/3), Szőke (1), Filipovic (2). Edző: Goran Miljkovic.
kipontozódott: Fülöp
A négy győzelemig tartó párharc állása: 1-1.

Goran Miljkovic, a kaposváriak edzője meglepő húzással kispadra ültette csapata szellemi vezérét, az egyébként kihagyhatatlan Stojan Ivkovicot. Ennek hátterét csak találgathatjuk, de aligha csak (vagy nem elsősorban) taktikai meglepetésnek szánta. Sokkal valószínűbb, hogy az Ivkoviccsal szemben Fehérvárott hagyományosan ellenséges hangulatnak nem akarta kitenni a centert - nem mintha nem lenne hozzászokva. (A hazai nézők újraéledő ellenszenvének egyik oka az első, kaposvári meccs azon jelenete volt, amelynél Ivkovic az Albacomp ifjú centertitánját, Benczét markolta meg "lényegre törően", vagyis igen kellemetlen helyen. Mivel nem ő, hanem Bencze bűnhődött sportszerűtlen hibával, az Alba-szurkolók pláne nehezen tértek napirendre az eset föltött.)

Ivkovic hiánya minőségi változást jelentett centerposzton - nem a Kaposvár javára. Helyettese, Fülöp jóval rutintalanabb, ráadásul a bírók semn tisztelik annyira, mint Ivkovicot, így villámgyorsan gyűjtögette a személyi hibákat. Jött is a rutinos Stojan, csakhogy akkor már szaladt az eredmény után csapata.

A meccs elejét ugyanis elkapta az Alba: Moseley igyekezett törleszteni adósságából (két pont az első meccsen), lendülete pedig a társakra is átragadt. De Gray személyében ugyan a túloldalnak is volt aktív amerikaija (mind a hat pontját az első negyedben szerezte), mégis csak akkor érte utol ellenfelét a vendégcsapat, amikor - hasonlóan a fehérváriakhoz - jobban kezdtek megoszlani a terhek. Archbold ugyanakkorát betlizett a párharc első felvonásában, mint Mosley, s most triplával, majd duplával jelezte a kaposvári bedobó: fehérvári honfitársához hasonlóan javítani akar. Az első tíz perc végén pedig Ivkovic is hozzálátott a termeléshez, döntetlenre mentve a játékrészt.

Hamarosan pedig már a vendégek tartottak előrébb. Mindenekelőtt azért, mert az eddig említettekhez csatlakozott Dzunics is, vagyis ezen periódusban mindig volt, aki lendítsen a kaposvári szekéren. A túloldalon mintha begörcsöltek volna a hazaiak, akik nem találták a Kaposvár kemény védekezésének ellenszerét. Keménységért persze ők sem mentek a szomszédba, a palánkok alatti jelenetekből akciófilmet lehetett volna forgatni... Lapov mindazonáltal nemcsak védekezésben jeleskedett (Ivkoviccsal vívott, nem ritka verbális csatáik külön látványelemet jelentettek), és amikor ő elkezdte a pontgyártást, utolérte ellenfelét az Albacomp. Hiába játszott tehát az első találkozón mutatott ellenállhatatlan dobóformával Dzunics, a nagyszünetre minimális hazai előnnyel vonultak a felek.

Ezt még Dzunics (mint kiderült utóbb: utolsó) mezőnykosarával eltüntette a Kaposvár, sőt Arcbold duplájával ismét "megugrott" három ponttal, a harmadik negyed hátralévő, nem kevés részében mintha falnak ütközött volna a "somogyi expressz". A falat mindenekelőtt az Albacomp, főleg centerposzton bemutatott kőkemény védekezése jelentette, amely sorra hiúsította meg a vendégek ponztszerző kísérleteit. A szerzett labdákból, lepattanókból pedig lerohanta ellenfelét a Fehérvár. Moseley mellett Bencze jeleskedett igazán, akinek nem volt ellenfele a kaposvári magasemberek között, sőt ezúttal középtávolról is rendre jól célzott (10 pont a negyedben). Simon, Arcbold egyénieskedő megoldásai nem tudták feltörni a fehérvári reteszt: az Albacomp 22-4-es részhajrával tett szert 15 pontos előnyre, és ez elégnek tetszett az utolsó negyed előtt.

Dzunics teljesen eltűnt a mezőnyben, le is cserélte edzője, s amikor visszahozta, már csak ő jött, a remény vele nem. Bár többször is tíz pont alá lopta magát a csereembereit foglalkoztató Kaposvár, a fehérvári rutin Boros jó ütemű kosaraival, labdatartással és fontos pillanatokban dobott pontokkal érvényesülni tudott. A viszonylag sima végjáték ellenére Dzunics és Matus szóváltásai, Ivkovic szokásos, a nézőtérrel folytatott "mosolygós" párbeszéde jelezték: maradt feszültség a felekben és alighanem a párharcban is. Ez pedig már csak fokozódni fog, hiszen a meccsek fogynak, kettő után pedig egyelőre képtelenség megjósolni, melyik együttes jut a döntőbe. A harmadik találkozóra vasárnap kerül sor.

Farkas Sándor: "Koncentráltan, fegyelmezetten játszva győztünk a kiváló Kaposvár ellen. Szívesen játszottunk volna a következő mérkőzésen a televízió nyilvánossága előtt, sajnos azt ellenfelünk valamiért nem szeretné."

Goran Miljkovic: "Remek mérkőzés, igazi playoff-csata volt. Gratulálok az Albacompnak, de kollégám már megtanulhatná, hogy a mérkőzések után nem a játékvezetőkkel kell foglalkozni."

Somos Zoltán