Vágólapra másolva!

A Körmend bejutott a kosárdöntőbe

1900. január 01. 00:00

Elsőként a Marc-Körmend jutott a férfikosárlabda-NB I döntőjébe, miután 3-1-es összesítéssel búcsúztatta a Debreceni Vadkakasok csapatát. Az Albacomp 92-88-ra nyert a vendég Kaposvár ellen, s így kiegyenlítette a három győzelemig tartó párharcot.

Férfikosárlabda-NB I, elődöntő, 4. mérkőzés:
Albacomp - Kaposvári Klíma-Vill KK 92-88 (20-17, 25-23, 24-16, 23-32)
Székesfehérvár, 2000 néző
vezette: Váradi, Király.
Albacomp: Boros (7/3), Moseley (6), LUKJANEC (29/3), BENCZE (16), Lapov (8). Csere: Theisz (3), HALM (10/3), Góbi (11), Matus (2). Edző: Farkas Sándor.
Kaposvár: SIMON (18), ARCHBOLD (15/3), DZUNICS (32/6), De Gray (8), Ivkovic (9). Csere: Varga (-), Filipovic (-), Szőke (4), Fülöp (2). Edző: Goran Miljkovic.
Kipontozódott: Góbi, Boros, Lapov, illetve Ivkovic, Archbold, Dzunics.

A rájátszásban eddig egyik csapat sem veszített mérkőzést hazai pályán (a Kaposvár az alapszakaszban sem), így már feldobás előtt előre vetítette árnyékát az ötödik, sorsdöntő összecsapás. Hogy ne következzen be, ahhoz Ivkovicéknak meg kellett volna törniük a hazai pálya varázsát Fehérvárott, s bár nyilván megvolt a szándék bennük, eleinte nem találták a fehérvári gyűrűhöz vezető utat. Dobásaik kiszédültek, vagy már korábban szerelte őket a jól védekező Albacomp, amely ugyan szintén nem gyártotta ipari mértékben a kosarakat, mégis viszonylag korán kilencpontos előnyre tett szert. Feltűnő volt a fél szezont átszenvedő, néha már a saját szurkolói által is kikezdett Andrej Lukjanec magabiztos játéka: miután vasárnap 18 pontot szórt Kaposvárott, ezúttal is nagyon bekezdett. A palánk alatt Bencze támogatta legaktívabban, ráadásul ők ketten a lepattanókat is gyűjtögették.

Ivkovic lendítette át a holtponton övéit, jó ütemben szerzett kosarakkal, s miután a kaposváriak messze földön híres kemény védekezése is kezdett összeállni, közelebb zárkózott a csereembereit is gyorsan megmozgató Goran Miljkovic csapata. Dzunics a párharcban megszokott formáját hozta: egy húszéves lendületével verte gyorsaságban a rajta védekezőket, és persze jól is dobott. A második negyed elejét mégis újfent az Albacomp "vitte el", melyben pedig nagyon nem ment Moseleynak. Az amerikai húzóember kellett volna, hogy legyen, de elrontott dobásai miatt képtelen volt elkapni a fonalat, és Farkas Sándornak hamar elfogyott iránta a türelme. A sok személyi hiba miatt amúgy is sűrűn cserélgető edző beküldte Halmot, Matust is, vagyis az idősebb generációt. Ráadásul Lapov deréksérülése kiújult, így gyakorlatilag két legfontosabb láncszeme (Lapov, Moseley) nélkül játszott a Fehérvár. Igaz, a túloldalon meg Simon és Archbold maradt adós a jó teljesítménnyel az első félidőben, így hiába szedte elképesztő hatékonysággal a támadó lepattanókat De Gray és szórta meg magát Dzunics, ötpontos hazai előnnyel fordultak a csapatok.

A harmadik negyed eddig mindig hozott fordulópontot a két gárda csatájában. Ezúttal átlépte a tízpontos különbséget az Alba vezetése, pedig a büntetőket pocsékul dobták Theiszék. Lukjanec viszont elképesztő mozdulatokkal is eredményes volt olykor, Góbi pedig szokása szerint nagyot harcolt a palánkok alatt. Ahol amúgy a szokásos adok-kapok folyt, senki nem irigyelte a sűrűn sípoló, de olykor következetlen játékvezetőket. Ráadásul indulatokban sem volt hiány, amit sportszerűtlen hiba, technikai, páros fault és jónéhány, nem sportpályára illő "mutogatós" gesztus bizonyított - mindkét oldalon.

A magyar játékosai és Lukjanec által húzott fehérvári szekér meglódulni és célba érni látszott, midőn az utolsó negyed első percében tizenöt pontra hízott a különbség, ráadásul Ivkovic kipontozódott. A Kaposvár azonban ekkor zónázni kezdett, ezzel együtt pedig három "szólistája" is fantasztikus sorozatot nyitott. A megzavart és tanácstalan Alba támadásiból szerzett labdákkal hol Simon, hol Dzunics, hol pedig Archbold száguldott a fehérvári kosár felé, s vagy befejezték támadásaikat, vagy csak szabálytalanság árán sikerült megállítani őket. A büntetőket pedig jobban dobták ellenfelüknél. Az Albacomp kintről veszélytelen volt, centerben pedig a sérült Lapov és a kipontozódott Góbi nélkül Bencze nem sok segítséget kapott. Az elképesztő fordulat végén, még bőven a meccs zárása előtt kiegyenlített a Kaposvár.

Tovább azonban nem jutott. Lukjanec emberrel együtt dobott kosarai, Halm, Matus és Theisz kulcsfontosságú büntetői kellettek ahhoz, hogy ne ússzon el végleg az Albacomp hajója. A Kaposvár megtorpant a nagy felzárkózás után, több dobás kimaradt, és az idegtépő végjátékban hiába követtek el mindent Simonék, egy-két pont mindig volt a fehérvári előny. Még három másodperccel a vége előtt, négypontos különbségnél is volt némi reményük a somogyiaknak, hiszen Simon javára három büntetőt ítéltek, de a második félidő egyik legjobbja mindet kihagyta. Így vasárnapra maradt a döntés, s a rájátszás idei tradíció alapján a hazai környezetben fellépő Kaposvár reménykedhet inkább.