Cserny Rékának csak játék a kosárlabda

Cserny Réka volt úgyszólván az egyetlen olyan magyar játékos a görögországi 29. női kosárlabda Európa-bajnokságon, aki kitett magáért, sőt, talán még némiképp felül is múlta teljesítményével a várakozást, különösen az Izrael ellen szerzett 30 pontjával. A Harvard University 21 éves, 189 centis centere csütörtökön visszautazik "munkahelyére", a Massachussetts állambeli Cambridge-be - Boston egyik elővárosába -, a világ talán legrangosabb felsőoktatási intézményébe, hogy megkezdje harmadik évét. A csapat kiemelkedő tudású - és termetű - kosarasa nyilatkozott az [origo]-nak.

- Olvastunk már mindenféle értékelést a patraszi és amaliadai szereplésről, a tizedik helyről, a katasztrofális minősítéstől a "nem baj, lesz ez még jobb is" szellemű vezetői vállveregetésekig. Önnek mi a véleménye a történtekről?
-Nem szeretem a szélsőségeket. A tizedik hely gyengébb a vártnál, de nem katasztrófa. Egyetlen csapattól sem kaptunk ki 12 pontosnál nagyobb különbséggel, a belgák elleni kulcsmeccsen pedig szoros küzdelemben maradtunk alul.

- Nem becsülték le a nevesincs ellenfelet?
- Nem, ezt határozottan állíthatom. Sajnos, végig egálkörüli volt az eredmény, s amikor egy meccsen sikerül elhúzni, akkor mindig levegőben lóg a vereség. Mint most is.

- Ez volt az első Eb-je, legalábbis a felnőttek között. Nem volt lámpalázas?
- Lámpaláz? Az micsoda? Életemben nem izgultam. Ez egyrészt természet kérdése, másrészt - és ezzel nem vagyok sem jobb, sem rosszabb a többieknél - nekem a kosárlabda csak játék. Sohasem volt kenyérkereseti lehetőség, most különösen nem az, ha a Harvardon megtudnák, hogy akár egy fagylaltot is elfogadtam fizetség gyanánt, azonnal kicsapnának.

- Akkor csak hobbiból kosarazik?
Annál azért egy kicsit több nekem ez a játék. Az sem kizárt, hogy az egyetem után egy darabig ebből élek majd. De most, hogy kezdődik a szorgalmi időszak, megint a tanulás a legfontosabb.

- Mit tanult meg Amerikában két év alatt?
- Azt, hogy csak komolyan és teljes erőbedobással szabad csinálnia az embernek azt, amit csinál. Ha tanul, akkor úgy tanuljon, mintha Nobel-díjas akarna lenni, ha kosarazik, akkor pedig úgy kosarazzon, hogy verje meg Jordant egy-egyben. Legalábbis próbálja meg.

- Az köztudott, hogy tanulmányi szempontból a Harvard a csúcs...
- ...egészen pontosan pillanatnyilag a második helyre rangsorolják az az Egyesült Államokban a Princeton mögött...

- Szóval a Harvard, mint egyetem majdnem a csúcs, de vajon milyen erős a kosárcsapata?
- Hát, körülbelül olyan, mint egy magyar NB I-es együttes a középmezőnyből.

- Ne haragudjon, de fejlődik a játéka az Egyesült Államokban?
- Mindenki ezzel idegesít. Hát persze, hogy fejlődik! Edzőnőnk, Kathy Delaney-Smith remek szakember, afféle európai kosárlabdát játszunk, tehát az összjátékon, a csapatmunkán van a hangsúly.

- Túltette már magát az Európa-bajnoki sokkon?
- Nem volt itt semmiféle sokk, csak gyengébben szerepeltünk a vártnál.

- Kinek a játéka tetszett a legjobban Patraszban?
- Egyénileg? Talán a cseh Blahuskováé. Három éve, a junior Eb-n játszottunk egymás ellen, már akkor is óriási kosaras volt, hát még most!

- Úgy tudom, az Eb utolsó napjának délelőttjén Rátgéber valamennyi játékossal elbeszélgetett. Önnel mire jutott?
- Azt hiszem, ez kettőnk ügye.

- Ha nem akar, nem válaszol: szeretné, ha ő maradna a válogatott szakvezetője?
- Szeretném magamnak megtartani a véleményem...

Ch. Gáll András