Kifogott az áramszünet a kézilabda-válogatotton

Az elődöntőbe jutásért lépett pályára a magyar nőikézilabda-válogatott Norvégia ellen a horvátországi világbajnokság középdöntőinek második körében, s egy botrányos, kétórás áramszünettel tarkított mérkőzésen 24-24-es döntetlent ért el, így csütörtökre halasztotta az olimpiai kvalifikáció megszerzését. Elsőként Ukrajna biztosította athéni helyét, miután legyőzte Németországot. A másik ágon a világbajnok oroszok ismét pontot veszítettek, ezúttal Spanyolország ellen, Szerbia legyőzte Koreát.

16. nőikézilabda-világbajnokság, középdöntő, II. csoport, 2. forduló:
Magyarország - Norvégia 24-24 (14-11)
Rijeka, 500 néző
vezette: Josic, Rudic (horvátok)
gól: Radulovics 6/3, Ferling 5, Lovász 4, Kulcsár 4, Görbicz 3, Pigniczki 1, Kirsner 1, illetve Aamodt 6, Lunde 5/5, Nyberg 4, Hórsaker 3, Hilmo 3, Hynne 1, Riegelhuth 1, Sandve 1
hetes: 3/3, illetve 7/5
kiállítás: 8, illetve 4 perc

Ukrajna már megcselekedte a lehető legjobbat, s legyőzte Németországot a horvátországi nőikézilabda-világbajnokság középdöntőinek második napján, így a magyar együttes előtt világosan kirajzolódott: amennyiben szerdán legyőzik Norvégiát, már vb-elődöntőben érezhetik magukat.

A gárda a nem túl fűtött rijekai csarnokban tehát már az olimpiai kvalifikációt jelentő győzelemért lépett pályára, no meg azért, hogy a legutóbbi, három, sikertelen egymás elleni mérkőzés után végre megleckéztesse a skandinávokat.

Mocsai Lajos a vetésforgó alapján ezúttal Sugár Tímeát ültette a lelátóra, míg a mezőnyjátékosok közül a sérült Tóth Tímea maradt ki. A norvégoknál nem vállalhatta a játékot a csapatkapitány, Gro Hammerseng, akinek csípő- és hátbántalmai nem javultak szerda estére, s lehet, számára már be is fejeződött a világbajnokság.

Az első másfél perc igazi csodát hozott: előbb Kulcsár beállós pozícióból, Pigniczki labdát csenve, Radulovics pedig betörésből volt eredményes (3-0). Pálinger háromból három ziccert, majd egy hetest fogott, az ötödik percben Lovász már négyre növelte az előnyt.

Bő hat percnek kellett eltelnie, hogy a norvégok is megtalálják a kapuhoz vezető utat, Lunde értékesítette csapata második büntetőjét, majd ezzel a lendülettel fel is jöttek 4-3-ra. Amitől Mocsai Lajos tartott már Csáktornyán, az itt az első percekben beigazolódott, ellenfelünk addig formálgatta támadásait, amíg magas emberek az alacsonyabb védőkkel találták szembe magukat, s vagy átlőtték a falat, vagy a bejátszott labdával Hilmo révén hetest harcolt ki.

A 12. percre Lunde egyenlített (6-6), ám a stabilizálódó védekezés (nem beszélve Pálinger hibátlan produkciójáról, a Dunaferr kapusa az első 15 lövésből 9-et védett!) végre összhangba került az eredményes támadójátékkal, így Radulovics második találata után 10-6-ra nőtt az előny.

Marit Breivik (aki egész egyszerűen nem jelent meg a keddi sajtótájékoztatón, s nem is nyilatkozott még a norvég lapoknak sem) természetesen időt kért, ha másért nem, arra jó volt mindez, hogy megtörjön a magyar lendület. 10-8-nál Hynne két ziccert is a kapu fölé pattintott, ám a Larvik mindössze 19 éves játékosa, Riegelhuth nem tette meg ezt a szívességet (10-9).

Védekezésben a kínaiak elleni "cselt" most is bevetette a szakvezetés, azaz inkább a belső embereknek segített be Kirsner és Lovász, a szélső posztot szinte feladták, bízva Pálingerben, aki nagyon jó százalékkal hatástalanította a norvégok ezen próbálkozásait.

A hajrában Lovász előbb a rövid felsőbe bombázva, majd a hosszúba ejtve kergette őrületbe Legangert, a félidő így 14-11-es magyar vezetéssel zárult.

A második félidő 152 másodperc után kényszerszünetbe ütközött, a csarnokban ugyanis hirtelen kialudtak a fények, így félbeszakadt a játék. Kísértett a múlt: három éve a romániai Európa-bajnokság elődöntőjében a hazai együttes éppen Magyarország ellen meccselt, s háromgólos hátrányban volt, amikor Farkas Ágnes átlövésénél szintén a sötétség lett az úr...

De a magyar-norvég kézitörténelem is ismer hasonló bakit, a 2001. november 16-án az EHF tízéves évfordulóján rendezett nemzetek kupája döntőjében, a bécsi Pyramide csarnokban is kisebb áramszünet zavarta meg az egyébként 24-21-es norvég győzelemmel zárult mérkőzést.

Egy órán keresztül nem történt semmi, bár a szervezők ígérték, rendbe teszik a világítást. A botrányos rendezés csúcspontjaként a szervezők két óra tanácstalanság - és egy újabb áramkimaradás - után "visszakapcsolták" a lámpákat, azaz a szerelők jó munkát végeztek, így folytatódhatott a küzdelem.

Az első gólt Hilmo szerezte, a magyar játékosokon érződött a "játékhiány", idő kellett, amíg a lemerevedett izmok felvették a mérkőzés ritmusát. A 41. percre - Görbicz kiállítását kihasználva - 17-16-ra felzárkóztak a norvégok, szerencsére kritikus pillanatokban ők is sokat hibáztak.

Az utolsó tíz percre 22-20-as eredménnyel fordult a magyar együttes, amelyben Radulovics addigra elfáradt, Kirsner sem találta a helyét, Görbicz a pazar átadások mellett bosszantó hibákat követett el, ám Pálinger zsenialitása gyógyírként szolgált mindenre.

Az 55. percben Aamodt emberhátrányban is ki tudott egyenlíteni, sőt, egy perccel később a vezetést is átvette a fürge jobbszélső révén a skandináv együttes (22-23). A hajrá őrült izgalmakat hozott: előbb Radulovics értékesített egy büntetőt, majd 20 másodperccel a mérkőzés vége előtt Görbicz ismét vezetést szerzett.

Az ellentámadásnál Pigniczki ütésért azonnali piros lapot kapott, Breivik asszony időt kért, s 11 másodperc alatt is sikerült kidolgozni egy jó taktikát, aminek végén Nyberg átlövésből pontot mentett (24-24).

A magyar válogatott csütörtökön Ukrajna ellen lép pályára, s harcolhatja ki az elődöntőbe jutást.

Mocsai Lajos, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: "Nagyon bosszantó volt az áramszünet, mert megtörte az addigi jó játékunkat. Úgy gondolom, hogy a második félidőben a bírók többet tévedtek a kárunkra. Kis szerencsével azonban így is nyerhettünk volna, és akkor már most meglenne az olimpiai kvóta. Így viszont csütörtökön le kell győznünk Ukrajnát. A sorsunk a kezünkben van, rajtunk múlik, hogy a négy közé kerülünk vagy pedig nem."

Thorir Hergeirsson, a norvég válogatott másodedzője: "Elégedettek vagyunk a döntetlennel. Mindkét csapat dicséretet érdemel, mert a kínos és nagyon-nagyon hosszú közjáték ellenére magas szinten játszott. Megragadtuk az utolsó esélyünket, remélem sikerül élni vele."