Győztes csatát bukott, ezüstérmes a kézicsapat

A kezdés előtt három órával már telt ház várta a magyar nőikézilabda-válogatottat, amely Zágrábban arra készült Franciaország ellen, hogy 38 év után ismét világbajnoki aranyérmet szerezzen. Nos, a nyolcezer magyarnak csalódnia kellett, az együttes 50 percnyi pazar játék után összezuhant, s 32-29-re kikapott. A harmadik helyet Korea szerezte meg, miután 31-29-re győzött Ukrajna ellen.

Pincési László helyszíni jelentése Zágrábból

16. nőikézilabda-világbajnokság, döntő:
Magyarország - Franciaország 29-32 (28-28, 11-8) - hosszabbítás után
Zágráb, 8000 néző
vezette: Arnaldsson, Vidarsson (izlandiak)
gól: Radulovics 13/6, Görbicz 4, Kulcsár 3, Ferling 3, Pigniczki 2, Lovász 2, Farkas 1, Kirsner 1, illetve Cano 6, Jacques-Szabó 5, Tervel 4, Lejeune 4/1, Pecqueux-Rolland 4, Korfanty 4, Myaro 2, Wendling 1, Delerce 1, Vogein 1
hetes: 7/6, illetve 4/1
kiállítás: 18, illetve 12 perc

Délután fél kettőkor húszméteres sor kígyózott a Dom Sportova oldalbejáratánál. A magyar szurkolók, akik szó szerint elözönlötték Zágráb utcáit, már órákkal a nőikézilabda-világbajnokság döntője előtt szerettek volna bejutni az arénába. A válogatott játékosai és Mocsai Lajos is megpróbálkozott egy kellemes délutáni sétával, de esélyük nem volt messzire jutni, a Panorama Hotel környékén ugyanis a nemzeti színű zászlóba burkolózott rajongók azonnal lecsaptak rájuk.

A környező utcák, kocsmák, éttermek megteltek, csak magyar rendszámú kocsi parkolt a környéken, a transzparensek arról árulkodtak, Sarkad, Szarvas, Tiszafüred, Kiskőrös, Győr, Dabas és még ki tudja, hány település "küldte el" szabadcsapatait a horvát fővárosba. Nem lehetett megállni érzelmek nélkül azt a szeretetet, ami körülvette a csapatot, a sportágat, az ember úgy érezhette, ilyen hangulatban lehetetlen vereséget szenvedni.

Ami meglepő volt, a franciák nagyon készültek, a sajtóközpont nyomtatójában ugyanis a magyar Himnusz francia, Jean Rousseau 1962-ben elkészített fordítása pihent, talán a kollégák arra voltak kíváncsiak, mit is takar az a szöveg, amit ezrek énekelnek átszellemülten. Már a bronzmeccsre megtelt az aréna, a horvát műsorközlő magyarul köszöntötte a publikumot, miközben jött a hír, még százak állnak a csarnok előtt jegy nélkül és arra várva, hogy valahogy bejussanak.

Szerencsére ez a balszerencse nem történhetett meg, az IHF ugyanis úgy döntött, ha kell, eladnak 600-700 állóhelyre szóló jegyet is. A szervezők a magyaroknak köszönhették, hogy megmenekült a világbajnokság a teljes bukástól, félő volt ugyanis, hogy a házigazda horvátok, majd a szerbek, a szlovének és a dánok kiesését követően az egész esemény érdektelenségbe fullad. Az, hogy több mint hétezer néző lehetett minden idők leghangulatosabb döntőjén, Magyarország érdeme.

A tomboló közönség hangorkánja 17 óra 52 perckor a triplájára erősödött, megjelent ugyanis a játékoskijáróban Mocsai Lajos és Marczinka Zoltán, akik szinte visszamenekültek a meghatottságtól. "Gyertek ki, gyertek ki" - tombolt a tömeg, s hatezer ember hullámzott a mexikói futballvébén megtanult módon, amikor végre 18.33-kor Farkas Ágnes vezetésével megjelent a pályán a csapat. A csapatból ezúttal is Szrnka és Sugár maradt ki, a másik odalon Krumbholz mester váratlan húzással Stephanie Ludwiget nem nevezte a döntőre, amelyet izlandi bírókettős vezetett.

A vb All-Star csapata

kapus: Valerie Nicolas (francia)
jobbszélső: Wu Szun Hi (koreai)
jobbátlövő: Radulovics Bojana
irányító: Görbicz Anita
balátlövő: Olena Cigica (ukrán)
balszélső: Tanja Oder (szlovén)
beállós: Isabelle Wendling (francia)

legértékesebb játékos: Valerie Nicolas (francia)
gólkirálynő: Raulovics Bojana
Fair Play-díj: Estelle Vogein (francia) és Korea válogatottja

A második játékrészben sem lankadt a magyar nyomás, a közönség hajtotta a játékosokat, Ferlingék pedig mindent bemutattak, amit a kézilabdából tudni kell. 15-12-nél előbb Radulovics alázta meg egy ejtéses hetessel Nicolas-t, majd Görbicz "cunderezett" egyet a Viborg világklasszis kapusának. A kiismerhetetlen támadójátékkal nem is tudtak mit kezdeni a franciák, Krumbholz a 40. percben időt kért, majd összeveszett kapusával, akit azonnal le is cserélt (18-13).

A 47. percben Wendling "kipontozódott", azaz harmadik kisbüntetésért megkapta piros lapját, a magyar csapat előnye pedig pillanatok alatt 23-17-re nőtt. A gondok 26-20-nál kezdődtek, mert a franciák előbb 26-24-re jöttek fel, Ferling harmadik kiállítása miatt piros lapot kapott, s bár egy perccel a vége előtt még két gól volt az előny, Görbicz ugyancsak pirosat érő szabálytalansága időn túli hetest, s Lejeune révén 28-28-as eredményt hozott.

Sydney réme kísértett, három éve az olimpián ugyancsak megnyert meccset veszített el a hajrában az együttes. Ám most az iksz azt jelentette, hosszabbítás következik. A ráadást Lejeune, Korfanty és Pecueux-Rolland góljai vezették be, elúszni látszott minden remény (29-31).

A második öt perc szenvedést és görcsös játékot hozott, Farkasnak és Sitinek semmi sem ment, Radulovics nem kapott zárást, ráadásul amikor lehetőséghez jutott, hetest rontott. Korfanty ezt az örömet nem tette meg, Franciaország 32-29-re nyert. S talán ennyi szubjektivitás belefér: nem azért, mert jobb csapat, hanem mert jobban küzdött, s akarta a sikert.