Új kapitánnyal készülnek a szlovén kézisek

Szeptember elején új szövetségi kapitányt kapott a szlovén nőikézilabda-válogatott, s Marta Bon helyett Robert Begus került a kispadra. A Krim Ljubljana szakvezetője új csapatot épít, amelyben számít rutinos és fiatal kiszemeltjeire is. Úgy véli, a decemberi, magyarországi Európa-bajnokság jó erőpróba lesz, tanítványai képesek legyőzni bármelyik ellenfelet, de ugyanúgy ki is kaphatnak bárkitől.

A szlovén kézilabdázás rövid történetének hatodik női szövetségi kapitánya nem az ismeretlenségből tűnt elő, a 35 éves szakember 1997-től a Krim Ljubljana együttesénél dolgozott, részese volt a klub két BL-elsőségének (2001, 2003), s a további két BL-döntős szereplésének is (1999-ben a Dunaferr, tavaly pedig a dán Slagelse verte a szlovéneket). Olyan trénerek mellett dolgozott, mint a legendás Vinko Kandija, illetve Tone Tiselj.

Az Európa-bajnoki felkészülés kezdetén a Delo című szlovén napilap készített interjút a szakemberrel.

- Sokáig úgy vélekedtek Szlovéniában, a válogatott élén csak főállású kapitány tevékenykedhet. Ön miben állapodott meg Marjan Sedej elnökkel?
- Teljesen egyetértek azzal, hogy főállású kapitányra van szükség, de csak a férfiak esetében. A női szakágban a Krim Ljubljana dominanciája olyan nagy, hogy képes vagyok ellátni a két feladatot együtt is.

- Akkor sem adja fel klubedzői munkáját, ha a fő feladat már a pekingi olimpiára való felkészülés lesz?
- Nem, a Krimet semmiképpen nem hagyom el. Képes vagyok összeegyeztetni a munkáimat, mint ahogy azt korábban kollégám, Tiselj is tette.

- A tavalyi, horvátországi világbajnokságon nem sikerült kivívni az olimpiai szereplést, ennek megfelelően többen lemondták a válogatottságot. Viszont a hírek szerint mégis számol például Olga Ceckovával, akivel már egyeztetett is.
- Nemcsak vele, minden kiszemeltemmel beszélgettem már. Ceckova nem szívesen játszana a nemzeti csapatban, sokszor sérült, inkább klubjára koncentrálna. A végleges döntését viszont még nem ismerem. Kétségtelen, sok játékosnak fontos a klubja is, ám akadnak olyan játékosok, mint például Gyerepaszko vagy Oder, akik úgy vélik, pályafutásuk csúcsát egy olimpiai szereplés jelentené.

- Ha a mostani keretet nézzük, akkor Pekingben 32 év lenne a válogatott átlagéletkora. Ám a kézilabda nagyon dinamikus, gyors játék, nem kellene inkább a fiatalokkal kísérletezni?
- Felgyorsult a kézilabda, de abban biztos vagyok, sohasem tudnánk dán vagy koreai stílusban játszani. Célunk csak az lehet, hogy az ilyen típusú ellenfeleket megállítsuk, mint ahogy a horvátok és az oroszok is megcselekedték ezt az olimpiai férfitornán. A horvátoknál Slavko Goluza például annyi idős volt Athénban, mint a kulcsjátékosaink lesznek Pekingben, s számára a kor nem jelentett nehézséget. Ne feledjük, rutinos csapatunk van, a Krim tavalyi is BL-döntőt játszott a Slagelsével. Természetesen nem mondok le a fiatalabb generációról sem, az 1980-as korosztályból mintegy 10 játékossal számolok.

- Két hete megkezdődtek az Európa-bajnoki felkészülések. Mi a válogatott célja a magyarországi kontinensviadalon?
- Nehéz meghatározni a célt, az Európa-bajnokságot jó erőpróbaként foguk fel. Reménykedem, hogy a csoportmeccsek során megbirkózunk az ellenfelekkel, Horvátországgal, Oroszországgal és Szerbia-Montenegróval. Bárkit legyőzhetünk, és bárkitől kikaphatunk.

Pincési László