Három napig Budapest lesz a hoki fővárosa

Pat Cortina, a magyar jégkorong-válogatott kanadai szakvezetője nem ma kezdte a szakmát; hogy mást ne mondjunk, a 2001-es és a 2003-as A csoportos világbajnokságon ősei hazája, Olaszország válogatottját irányította, s a lillehammeri olimpián is ott volt segédedzői minőségben. A pénteken kezdődő Pannon GSM-torna azonban - amint bevallotta - élete egyik legnagyobb eseménye lesz.

Minden idők legerősebb, hazai jégen rendezett válogatott-tornáján a 12 világbajnokkal felálló Szlovákia, a három megasztárt (Kölzig, Hecht, Sturm) felvonultató Németország és a világ- és olimpiai bajnoki címet - bár nem ezekkel a játékosokkal - védő Kanada vár ellenfélként a mieinkre. A nézőtéren pedig ott lesz a hazánkban tartózkodó Glen Sather, a hokipápa, az Edmonton Oilers egykori aranycsapatának mestere, a New York Rangers jelenlegi elnök-vezérigazgatója.

A magyar nemzeti együttest alig fél éve dirigáló Cortina már a hat hónap alatt is döbbenetes változásokat tapasztalt a honi hokiéletben. "Szinte hihetetlen, mennyire népszerű Magyarországon a sportág, s milyen rohamtempójú a fejlődés. Nem lennék meglepve, ha belátható időn belül az A csoportban találná magát a válogatott" - mondta, miközben a Pannon GSM-torna esélyeiről nyilatkozott az [origo]-nak.

- Akár már áprilisban, a hazai jégen sorra kerülő divízió-1-es vb után?
- Talán akkor még nem, hiszen Norvégia, Japán és Lengyelország talán esélyesebb, mint a mi csapatunk. Bár nem ez lenne az első eset, hogy a magyar hoki meglepetést okoz.

- Sikerült már visszatalálni a földre a Kontinentális Kupa eufóriája után, amikor klubcsapatával, az Alba Volánnal megverte a Milano Viperst s megszorította a szlovák éllovas Zvolen gárdáját?
- Nézze, az álmoknak sohasem szabad határt szabni, mert különben maradunk ott, ahol voltunk. Tény, hogy most a válogatott ugyanúgy erején felüli célt tűzött ki maga elé, mint egy hónapja a Volán. Ha bármelyik ellenfelünket le tudnánk győzni, az világra szóló bravúr lenne.

- Hogyan vélekedik a magyar hokisokról?
- Csak a legjobbakat mondhatom mind a fehérvári hokisokról, mind pedig a válogatottban szereplő többi játékosról. Ügyesek, technikásak, s elsöprő a lendületük. Imádják a hokit, és ez már-már megható. Az egyik gond, hogy szűk a keret, de hát idő kell ahhoz, hogy szélesedjenek az alapok. A másik pedig, hogy egy-egy meccs erejéig már fel tudunk nőni a nagyokhoz, de a sorozatterhelést még nem bírjuk. Márpedig a divízió-1-es vb-n egy hét leforgása alatt öt meccset kell lejátszanunk.