Rájátszás az 1-4. helyért, 6. forduló:
Győri Graboplast ETO KC - Dunaferr 25-15 (10-7)
gól: Gogirla 6/1, Bradeanu 5, Görbicz 5/3, Vérten, Kovacicova, Dokic 3-3, illetve Ferling 5, Pálffy 3, Radulovics 3/2, Kindl, Vincze, Németh, Bohus 1-1.
Régen látott izgalmakat hozott a bajnoki hajrá, hiszen csak az utolsó fordulóban dőlt el az aranyérem sorsa. A győrieknél végül minden sérült vállalta a játékot, az egy pont előnnyel érkező vendégeknél pedig a már fél éve hiányzó Lovász mellett az anyai örömök elé néző Pigniczki nem lehetett a pályán, viszont a térdszalag-szakadással műtött Nagy megint a nevezettek között volt.
A Magvassy-csarnok természetesen megtelt, már napokkal korábban elfogyott valamennyi jegy. Az ETO-ban Borbásnak, Sirinának és Mehlmannak (utóbbi kettő csak a lelátón foglalt helyet), a túloldalon Pálingernek, Pálffynak, Cracanának és Bohusnak volt ez az utolsó meccse klubjában. A "békesség" miatt szlovén bírók - Krstic és Ljubic - fújtak a rangadón.
Előbb kapta el a fonalat a Győr, és két légiós, Dokic, valamint Gogirla vezérletével 4-1-re elhúzott. A hazaiak kemény védekezése nem ízlett a dunaújvárosiaknak, Herr pedig remekül védett. Igaz, a másik oldalon Pálinger is bemutatott több szép hárítást. Kovacicova kiállítása alatt nem állt le az ETO, gyors támadásai büntetőket hoztak, ezeket Görbicz rendre gólra váltotta. 7-2-nél, a 14. percben időt kért a címvédő. Ez legfeljebb annyit használt, hogy a folytatásban felváltva estek a találatok. Aztán Bódi büntetésekor lerohanásokkal 8-5-re felzárkózott a Dunaferr, és Róth Kálmán, a győriek vezetőedzője ezt nem hagyta szó nélkül. Ezt követően a hazai védekezés visszaállt a korábbi magas színvonalra - Herr-rel az élén -, azonban a támadás akadozott.
A második félidő elején Ferling először volt eredményes, majd Petróczi kivédte Radulovics büntetőjét, és a hibázót, kicsit később pedig Kindlt és Némethet kiállították. A jelentős létszámfölényben azonban a Dániába költöző exgyőri Pálinger előbb hétméterest, majd két ziccert fogott. Kezdett egyre keményebb lenni az összecsapás, és a tét számlájára írható, hogy sok volt a hiba (belemenés, lépéshiba, rossz passz). A külföldi bírók sorra osztogatták a kiállításokat, és ebben a szakaszban megint inkább az ETO remekelt (14-9). Görbicz nagy kedvvel játszott, és fantasztikus gólokkal hergelte a szurkolótábort.
Az utolsó negyedóra 16-10-ről indult, de már látszott, hogy a Dunaferrnek nincs esélye. A Győr szenzációsan, elszántan játszott, a riválisnak pedig semmi sem sikerült. A válogatottba az idény elején bekerült Herrnek valósággal nem lehetett gólt lőni. A hazaiak már 21-11-re is vezettek, a hajrá pedig igazi örömjátékot és vastapsot hozott.
A Győr ezt megelőzően csupán 1957-ben és 1959-ben volt aranyérmes. A csapat remek szezont zárt, hiszen a Dunaferr előtt megnyerte a Magyar Kupát, míg a Cornexi-Alcoa-HSB Holding mögött második volt az EHF-kupában.
Róth Kálmán, a győriek vezetőedzője: "Amit elterveztünk, megvalósítottuk. A kiváló védekezéssel alapoztuk meg a sikert. Ha az elején Pálinger nem véd jól, már akkor eldőlt volna az összecsapás. Óriási siker, diadal ez a csapatnak, a városnak, rengeteg munka van mögötte. Nálunk szinte mindenki jól játszott. A Városháza előtt nagy buli lesz!"
Kiss Szilárd, a Dunaferr vezetőedzője, akinek csapata a január 19-én autóbalesetben elhunyt Kulcsár Anitára emlékezve az egykori beállóst ábrázoló pólóban vette át az ezüstérmet: "Nagy teher alatt játszottunk. Sok helyzetünk volt, de Herr Orsolya remekül védett. Ez elbizonytalanított bennünket, és ez volt az oka a súlyos vereségnek. A Győr most minden téren jobb volt."
Herr Orsolya, a győriek kapusa: "Sokat segítettek a védők. Szerencsém volt, mert a társak hibáit sikerült kijavítanom. Végtelenül boldog vagyok, hiszen megtörtük a Dunaferr hegemóniáját."
A nap másik mérkőzésén:
Ferencváros - Cornexi-Alcoa-HSB Holding 42-29 (20-13)