"Szó sincs arról, hogy igent mondtam volna Meszlényi Róbert szövetségi kapitánynak, ez már csak azért is képtelenség lenne, mert csak jövő héten ülünk le tárgyalni" - mondta a 206 centis, egykori Chicago Bulls-kosaras, az első - és ez idáig egyetlen - olyan magyar, aki szóhoz jutott az NBA-ben.
- Pedig tagja a kihirdetett keretnek, s a sportnapilap már tényként közölte, hogy Gulyás Róberttel, a másik európai klasszis centerrel együtt játszik a pótselejtezőkön.
- Ezzel kapcsolatban rengeteg a kérdőjel. Először is tudnom kellene, kik alkotják majd a magyar válogatottat. Hallom, Simon Balázst már nem engedi el az új belga klubja. Megjegyzem, a Tau sem fog elengedni engem, ha úgy döntök, maradok a csapatnál.
- Elnézést, de a Tauban hemzsegnek a válogatott kosarasok, számos spanyol, aztán az argentin Scola, a litván Macijauskas, az angol Betts, a brazil Splitter. Őket hogyan engedik el a válogatottjukba?
- Úgy, hogy az argentin vagy a litván szövetség már januárban közli a válogatott éves versenyprogramját, napra lebontva, és így a Taunál tudnak tervezni, alkalmazkodni. Nálunk ilyesmi elképzelhetetlen... De ez csak egyetlen szempont. Itt van még a biztosítás kérdése is. Ezt - hogy a litvánoknál maradjunk - minden szövetség az utolsó fillérig állja, így ezzel sincs probléma. Nálunk viszont van.
- Fel tudta már dolgozni a Real Madrid ellen 3:2-es összesítéssel elveszített spanyol bajnoki döntőt?
- Dehogy tudtam, sem én, sem a többiek... Hihetetlen, hogy elbuktunk. Miénk volt a hazai pálya előnye, és kilenc ponttal - 69-61-re - vezettünk 42 másodperccel az utolsó, ötödik meccs lefújása előtt. Aztán kaptunk két triplát, kétszer eladtuk a labdát - konkrétan Prigioni és Splitter -, volt gól plusz büntető, hogy aztán az utolsó pillanatban Herreros egy triplával 69-67-ről 69-70-re változtassa az állást. Mintha az 1999-es Európa-bajnokság oroszok elleni meccsét láttam volna, amit ugyanígy buktunk el.
- Önnek előny, hogy Dusko Ivanovic edző elmegy Barcelonába?
- Nemcsak nekem, az egész csapatnak. Senki se szerette Ivanovicot, teljesen érthetetlenül cserélt, engem például olykor húsz percen keresztül ültetett, de olyan világnagyságokról is megfeledkezett a kulcsmomentumokban, mint Macijauskas vagy az argentin olimpiai bajnok Scola.
- Pedig Ivanoviccsal edményesen szerepelt a Tau: öt év alatt egy bajnoki cím (2002), két Copa del Rey (2002, 2004), két vesztes Euroliga-döntő (2001, 2005), egy-egy vesztes bajnoki (2005) és Copa del Rey-döntő (2003).
- Ezt lehet így is nézni, meg úgy is, hogy milyen sok döntőt elbuktunk. Abban a két idényben például, amikor itt játszottam, meg kellett volna nyernünk mind a két bajnoki címet és a Király-kupát; ehelyett egyetlen Király-kupát nyertünk. Összevissza cserélt Ivanovic, az idei playoff első köre után kértem is tőle egy beszélgetést, amelyben megkérdeztem tőle: miért van az, hogy mindig kezdet, aztán gyakran az első percek után többé vissza sem tesz a pályára. Nem tudott rá értelmes magyarázatot adni... Pedig ha a bajnoki döntő ötödik meccsének utolsó percében én vagyok bent, és nem a fiatal brazil Splitter, biztosan nem adom el a labdát. És akkor most bajnokok vagyunk...
- Igaz, hogy a fél Tau elmegy az NBA-be?
- Nincs kizárva. Macijauskast csábítja a Phoenix Suns, Calderónt magával akarja vinni Ivanovic Barcelonába, de a tengerentúlról is vannak kérői, Scola NBA-játékjogával pedig a bajnok San Antonio Spurs rendelkezik. És Splittert is hívják. Majd meglátjuk, ezért is fogok kivárni az utolsó pillanatig. A Tau visszavár, de más spanyol és olasz csapat is megkereste a menedzseremet.
Ch. Gáll András