Video a meccs utáni nyilatkozatokról
a döntőben:
Magyarország - Egyesült Államok 10-7 (2-2, 5-1, 0-1, 0-3, 2-0, 1-0) - hosszabbítás után
a magyar góldobók: Tomaskovics 3, Pelle, Drávucz 2-2, Stieber, Kisteleki, Valkay 1-1
Megjósolhatatlan kimenetelű összecsapás elé nézett a két gárda, hiszen hosszú esztendők óta tartó vetélkedésükben hol az egyik, hol a másik kerekedett felül az adott világversenyen. Példának okáért a legutóbbi magyar csúcssikernél, a 2002-es Világkupa megnyerésekor az amerikaiak búslakodhattak, hogy aztán a 2003-as világbajnokság első helyét már ők szerezzék meg. A tavalyi, hazai vizeken rendezett Világliga fináléjában csak büntetőkkel tudott nyerni az Egyesült Államok együttese, viszont nemrég, a montreali vb múlt hét keddjén rendezett csoportselejtezős meccsén éppenséggel Stieber Mercedesék tanították móresre, még ha csak egy góllal is (9-8), az örök riválist.
Két-két hatástalan támadás után amerikai emberelőny és amerikai vezetés következett, de Drávucz Rita kapufás góllal egyenlített (1-1). Akciógól ott, sajnos Rulon másodszor is pontos volt, ám Tomaskovics Eszter center létére a mezőnyből hatalmas távoli átlövéssel, a kapufa közreműködésével egalizált (2-2).
Faragó Tamás csapata szerzett vezetést a második játékrész elején, miután Horváth Patrícia vállal (!) hárított, Stieber Mercedes pedig - csapatkapitányhoz méltó hidegvérrel használta ki a kettős fór kínálta lehetőséget (3-2). A következő sima létszámfölényes szituációnál pedig - kétszer egymás után - Pelle Anikó tette ugyanezt (5-2). Van Norman szépített (5-3), de szépségdíjas ejtéssel Kisteleki Dóra újfent háromgólosra hizlalta az előnyt (6-3). Tomaskovics pedig négyre! A center ezúttal még messzebbről bombázott az amerikai kapuba (7-3).
Jó lett volna itt véget vetni a meccsnek, de hátra volt még két negyed. A harmadik elején Van Norman jeleskedett emberelőnyben (7-4), hogy aztán a kölcsönös mulasztások miatt ez is maradjon a részeredmény. Jöhetett az utolsó hét perc az aranymeccsen...
Villa mérföldes lökete sajnos beakadt (7-5), nagyobb gondot okozott azonban, hogy passzívvá vált a magyar támadójáték, miközben Lorenz révén, újabb fórnál, 7-6-ra felzárkóztak, majd - bő három perccel a vége előtt - ki is egyenlítettek az amerikaiak (7-7), ráadásul a magyar emberelőnyt ugyanakkor nem sikerült értékesíteni. Még bő egy perc volt hátra, hat amerikai öt magyar ellen, ők is hibáztak, de Kisteleki lövése - ahogy előtte Valkay Ágnesé - sem a hálóba ment, hanem a kapufán csattant. És letelt a hét perc, döntetlen, következett a hosszabbítás.
Idegőrlő pillanatok után a két negyeden át tartó "pólófelejtésből" kilábalva a magyar csapat ismét elkezdett vízilabdát játszani, aminek meg is lett a gyümölcse: az első három percben az elképesztő bátorsággal lövő Tomaskovics harmadszor is betalált, nem különben Valkay, s mivel az Egyesült Államok legjobbjainak a fergeteges újjáéledésre már nem volt ellenszerük, jött a nagy diadal: a maradék három percben még Drávucz szolgálta fel a feketelevest, gólja pedig 10-7-es sikert hozott, egyszersmind világbajnoki címet Magyarországnak! 1994 után másodszor lett a női póló históriájában vb-első a magyar válogatott.
Faragó Tamás szövetségi kapitány: "A csapategység diadala ez a győzelem. Az athéni olimpián járt játékosok is belátták, hogy nekünk itt a helyünk, a legjobbak között."