KO-sikerrel kezdte az Eb-t kézicsapatunk
"Közhely vagy sem, saját tapasztalatból tudom, az embernek át kell esnie a nyitómérkőzés izgalmain. Ebben a meccsben minden benne volt, amit ilyenkor látni, tapasztalni kell. Főleg az első félidőben akadt sok technikai hiba, sok ziccert rontottunk, amíg az osztrák együttes erőnlétileg bírta, kellemetlen ellenfél volt.
A magas belső emberek dinamikusan játszottak, Spiridont nem lehetett se megtartani, se kizárni, s olyan klasszisokkal, mint Rotis, Ofenböck, vagy éppen a szerencsére nagyon gyengén játszó Logvin komoly tűzerővel is számolni kellett.
Amikor ezek az emberek elfáradtak, már a mi csapdázásunk is jól ment, átlövőik kisebb lendülettel közlekedtek, nem volt se szélsőjáték, se szélsőbefutás. Így könnyű labdákhoz jutottunk, s gyors lerohanásokkal a második félidő elején morálisan megrogyasztottuk az osztrákokat.
Felállt fal ellen még vannak hibáink, nagyon hiányoltam a balátlövők jó teljesítményét, az első félidőben szélsőink se villogtak, de Kovacsicz Mónika igazi sportemberi nagyságot csillogtatott azzal, ahogy felállt a padlóról, s a második játékrészre megtáltosodott.
Nagyon tetszett Szamoránsky Piroska játéka, rajta egyáltalán nem érződött, hogy újoncként szerepel világversenyen, rutinos belső játékosaink, Görbicz, Ferling és a húgom, Eszti pedig nem terhelték túl magukat, ők meccsről meccsre fognak belelendülni.
A tavalyi világbajnokság kapcsán már elmondtam, s csak ismételni tudom magam: nagyon szimpatikus Németh András edzői hozzáállása, az, hogy minden játékosnak egyforma esélyt ad, mindenkit pályára küld. Mehlmann például tudott pihenni a háromirányítós játék idején, egyetlen potenciális jobbátlövőként erre nagy szüksége is van, de pályára léphetett Herr Orsi vagy éppen Borbély Zsanett is."