Rögbi-vb: most jön a java

Elérkeztünk a franciaországi rögbi-világbajnokság negyeddöntőihez, és innentől már az is csatlakozhat a nézőkhöz, aki csak magyarul szereti: a SportKlub közvetíti a kieséses fázist, közte az első két szuperrangadót, a 2003-as döntő visszavágójának számító ausztrál-angol összecsapást és az előre hozott finálénak beillő új-zélandi-francia meccset.

Dél-Afrika - Fidzsi
Október 7., 15 óra, Marseille

Kénytelenek vagyunk a vasárnapi meccseket előrevenni az összeállításunkban, hiszen az igazi izgalmak szombaton lesznek, hát mi fokozni igyekszünk a feszültséget. Tehát háromkor Marseille-ben két déli féltekés csapat fut össze, várhatóan kemény, de egyoldalú mérkőzésen, hiszen a búrok már megmutatták Anglia ellen, mire képesek, ha bizonyítani kell. A másik három csoportmeccsük váratlanul szorosra sikerült, de azokon javarészt a B csapat játszott, az igaz Springboks az angolokat gyalázta a porba. Viszont a csoportban volt Fidzsi két "édestestvére", Tonga és Szamoa, így a világ második legjobb csapata alaposan felkészülhetett a csendes-óceáni rögbiből. Aki még nem látta Dél-Afrikát élesben, figyeljen most a tolongás hátulsó részére: a világ második legjobb (ez a sport már csak ilyen, a legjobbak feketében vannak) leválója, Schalk Burger játszik ott, a második sorban viszont talán még nála is előkelőbben jegyzik Victor Matfieldet: a brutális méretű emberpéldány a bedobásoknál és a nyílt tolongásoknál életveszélyes. Odakinn a bénítóan fiatal és tehetséges Francois Steyn, valamint a megállíthatatlan futógép Bryan Habana érdemel különös figyelmet, na meg a tízesük: Butch James minden mozgásra gyilkol a pályán, mint egy leváló, de közben ésszel rúg. Az állított rúgások helyi királya viszont a veterán Percy Montgomery, aki - ahogy az a hóhéroknál lenni szokott - csak egyre jobb és jobb, ahogy öregszik.

A melanézek legnagyobb esélye a gyors labdákban van, ez mind a passzokra, mind a messze hátra küldött taktikai rúgásokra érvényes, ugyanis szokásos fizikalitásuk Dél-Afrika ellen nem fog érvényesülni. Mindenesetre Fidzsi már túl van az ünnepen: a szigeteken ömlött a kava és a sör, mindenki boldog, hogy a csapat bejutott a nyolc közé, innen továbbmenni már tényleg isteni ajándék lenne. A fekete-fehérek játékstílusa olyan, mintha valaki begyűjtene 15 szigorúan 100 kiló fölötti centert, aztán nekiesne az ellenfélnek. Ez a mindent eldöntő csoportmeccsen némileg alulmotiváltnak látszó Wales ellen nagyon bejött (38-34-re nyertek a fidzsiek, ami nem parádés győzelemre utal - mégis az volt, az új hatalom elmosta az álmos régit). Az angol bajnok Leicesterben játszó Seru Rabeni és a gloucesteri Akapusi Qera voltak talán eddigi legjobbjaik, míg fantasztikus tízesüket sajnos csak civilben láthatjuk vasárnap: Nicky Little térdsérülése miatt nem játszhat.

Továbbjutási esély: 95% Dél-Afrika

Argentína - Skócia
Október 7., 21 óra, Saint-Denis

Itt valami olyasmiről van szó, amit még nem látott senki Dél-Amerikában. Ha a Pumák bejutnak a négy közé, talán felérhetnek a futball szintjére népszerűségben. Soha azelőtt nem volt még ilyen, de a skótok ellen, helyi idő szerint délután 4 órakor kezdődő meccs tiszteletére a River Plate-Boca Juniors szuperrangadó kezdési időpontját előre hozták délután 2-re! Az argentin rögbi nagy napja tehát eljött, és milyen könnyen tudnak majd élni a lehetőséggel! Úgy győzték le a házigazda franciákat a nyitómeccsen, hogy tízből kilencen az ellenkezőjét jósolták volna. Úgy lépték le az íreket a mindenről döntő csoportrangadón, hogy senki sem lepődött már meg (talán csak a torna eddigi legnagyobb vesztesei, maguk az írek). A Pumák a világranglistán előreléptek a 4. helyre, tökéletessé téve a déli hegemóniát (ti. az első három: Új-Zéland, Dél-Afrika, Ausztrália), és az északi félteke legunalmasabb játékát játszó skótok nem számíthatnak ellenfélnek. A hagyományosan erős tolongásukhoz olyan futók nőttek fel, mint az íreknek három mezőnygólt rúgó Juan Martin Hernandez, illetve a világ jelenleg talán legveszélyesebb külső hármasa Ignacio Corleto, Lucas Borges és Horacio Agulla. Egyetlen gondjuk a legnagyobb sztár, a center Felipe Contepomi influenzája lehet, na meg a fegyelem: ha sok büntetőhöz juttatják a skótok, úgy járhatnak, mint az olaszok.

Ugyanis az Azzurri végzete bizonyos Chris Paterson személyében testesült meg: a torna egyetlen 100%-os rúgója hat büntetőjével 18-16-ra nyert Skócia, amely semmit, de facto semmit nem tudott felmutatni ezen a vb-n. Hacsak nem a rögbi kvintesszenciájának számító küzdő- és csapatszellemet, de ebben nem előzik meg az argentinokat (sem mást, leszámítva a szégyenszemre hazakullogott walesi és ír sorstársaikat).

Továbbjutási esély: 90% Argentína

Ausztrália - Anglia
Október 6., 15 óra, Marseille

A torna legdurvább meccsére számít a sajtó a 2003-as döntő visszavágójaként emlegetett összecsapás kapcsán. Ausztrália, hazai pályán, hosszabbítás után, a zseniális Jonny Wilkinson mezőnygóljával kapott ki akkor 20-17-re, de hogy most nyerjen, több kell annál, mint Wilkót megfogni. És ezt ők is tudják, hiszen azt a rúgást előkészítette egy mintegy 1:40 hosszú támadássorozat, ami ma oktatási anyag a rögbiiskolákban, és amelyben szerepelt egy vakmerő center (Mike Catt), egy félelmetes erejű és taktikai érzékű második soros (Martin Johnson), valamint egy összeszokott angol válogatott (a Nagypapa-sereg, ahogy nevezték), amely bármilyen ellenfélhez tudta adaptálni a játékát. A címvédő azóta sem volt olyan jó, köszönhetően annak, hogy Wilko folyton sérült volt, meg annak is, hogy sosem sikerült olyan megbízható XV-öt (vagy 22-t, vagy 30-at) összerakniuk. Csúnyán, bizonytalanul játszanak, de a vb-n a Dél-Afrika elleni fiaskót követően azért hozták a két kritikus meccset. Gyengeségük, fantáziátlanságuk megmaradt, de Wilkinson itt van, aki nemcsak állított labdákból, de támadásszervezésben és makacs védekezésével is meghatározó erő. A mellette játszókat mostanra már majdnem sikerült összerakni úgy, hogy képesek legyenek megfogni bárkit, és áttörő támadásokat indítani, de előbb Andy Farrell, majd Olly Barkley is megsérült (ugyanazon az edzésen), így a belső centerposzt továbbra is kétséges (még az is lehet, hogy a 36 éves Cattet veszik elő). A tolongásuk fizikai értelemben sosem volt erősebb, de hogy Simon Shaw tud-e fejben is méltóképp emlékeztetni a fantasztikus Johnnóra, még kérdéses.

Az angolok a védekezésben jók, de hogy az ausztrálok pontosan milyenek, nehéz megmondani. Mint a németek futballja, a Kenguruk rögbije is tömör, sikeres - és unalmas. Háromnegyedük (a futók) most egy kicsit érdekesebbnek tűnnek, de ezen a meccsen kevés nyílt játék lesz, és a nyomás a tolongáson lesz. A leggyengébb pont az első sor az ausztráloknál, és ezt valószínűleg a régi ravaszdi Mark Regannal felálló fehérek ki is használják majd. Aggódnak is odalenn, hogy csúnya, durva meccs lesz, hiszen eddig semmi gondjuk nem volt a vb-n, csak a sorozatos sérülések: az irányító Stephen Larkham és a harmadik soros David Lyons nagyon fog hiányozni. Az elődöntőre már mindkettőt összerakják az orvosok - de Ausztrália nem biztos, hogy eljut odáig, ha viszont igen, lehet, hogy nemcsak a világranglista legjobb négy csapata jön a déli féltekéről.

Továbbjutási esély: 55% Ausztrália

Új-Zéland - Franciaország
Október 6., 21 óra, Cardiff

A világbajnokság eddigi csúcsmeccsét rendezik szombat este, de nem akárhol: a rendezők gáláns gesztusa furcsaságot szült: Walesben léphetnek pályára a világranglistát vezető, félelmetes All Blacks ellen. A feketéket nem lehet eléggé elismerni, csodálatosan rögbiznek, és 1905, az első európai turnéjuk óta tartják terror alatt a glóbuszt (akkor 39 meccsből csupán egyet vesztettek el, éppen Cardiffban, de szerintük a bíró megadott egy olyan walesi célt, ami nem volt benn). A történelem többszörösen is kísérti ezt az összecsapást, az új-zélandiak az 1999-es, londoni 43-31-ért szeretnének a legjobban bosszút állni, hiszen az is vb-negyeddöntő volt. Most jobbak, mint akkor, gyakorlatilag a második 15 játékosuk is van olyan erős, mint a best-XV, irányítójuk, Dan Carter mindenki szerint a világ legjobb játékosa (viszont sérüléssel küzd), míg a kapitány Richie McCawt a nemzetközi szövetség választotta annak kétszer egymás után annak tavaly és tavalyelőtt. Új-Zélandon a rögbi a nemzeti sport, olyan szerves része a kultúrának, mint a vezető nemzetek közül sehol (bezzeg Fidzsin, Tongán vagy Szamoán, ahol a lakosság 30-40%-a igazolt rögbijátékos!), így minden meccsükön ők az esélyesek. A vb-ken viszont mindig baj volt a formaidőzítéssel, 1987 óta nem is nyerték meg. Most még az lehet a baj, hogy a csoportban nem volt méltó ellenfelük, így a mélyről induló franciák könnyen meglephetik őket. A továbbjutó fél egyben lehet biztos: az elődöntőbeli ellenfél (Ausztrália vagy Anglia) se könnyű, de utána Dél-Afrika jön a döntőben, és ők mindenkire veszélyesek.

És akkor eljutottunk a házigazdákhoz, akiket hatalmas favoritnak gondoltunk előtte, leírtunk a nyitómeccs után, aztán ámulva néztük, milyen magabiztos, szemet gyönyörködtető, könnyed, profi játékkal léptek túl nemcsak Namíbián és Grúzián (ne feledjük, a kelet-európaiak 14-10-re kaptak csak ki Írországtól), de az íreken is. A Kékek eleganciája és higgadt önbizalma mindenki lenyűgözött. Kérdés nem fér hozzá, a fejek belsejét nézve a legjobb formában lévő társulat, hála a nagy pedagógus, leendő sportminiszter Bernard Laporte-nak, aki önmagát meghazudtolva, nyugodtan ült végig négy meccset a kakasülőn, és rakott össze hétről-hétre verhetetlen csapatot. A franciák ezt a furcsa szcenáriót, hogy idegenben, esélytelenként kell pályára lépniük a nyolc között, könnyen a javukra fordíthatják, hiszen óriási nyomás alól szabadulnak fel, míg az All Blacksszel szembeni elvárások mit sem változnak. A legnagyobb feladat Damien Traille-re hárul, aki meglepetésre kapta meg a 15-ös mezt: az eddig csodásan teljesítő Clément Poitrenaud csöndben fogadta a váltást, hiszen a taktika része. A kiváló rúgó Traille ugyanis a saját térfelére tudja szögezni a feketéket, így a védekezésben mesteri franciák végig nyomás alatt tarthatják őket. Hogy abból aztán mi jön ki, sokban múlik a tolongás-irányító Jean-Baptiste Elissalde-on, aki eddigi játéka alapján eséllyel pályázik a torna legjobbja címre. Viszont ennek a díjnak minimum a döntőbeli részvétel az előfeltétele. Aki viszont azt hiszi, hogy ez a csapat kikap az után, hogy megverte Új-Zélandot, téved.

Továbbjutási esély: 55% Új-Zéland

A boldog rögbitévézésben pedig most már nem csak a TV5Monde, a DSF vagy a román állami adó segíthet, hanem a SportKlub is, amely a kieséses fázist nagyobbrészt élőben, a kimaradó meccseket felvételről közvetíti.