Pincési László helyszíni interjúja Dijonból
- A lengyelek ellen kikínlódott győzelem után, még a német, román, koreai meccsek előtt azt nyilatkozta, Románia ellen van a legtöbb keresnivalónk. Látva Bradeanuék addigi menetelését, nem értettük optimizmusát. Mire alapozta?
- Úgy éreztem, a románok hosszú távon nem képesek koncentrálni. Másfél éve együtt vannak, de érezhető némi törés a fejlődésükben. Láttam olyan játékosokat, akik egyszerűen összeestek a fáradságtól, nem megy Steluta Lucának sem. Szerintem vagy olyan terhelést kaptak, amit nem bírnak, vagy olyan "tölteteket", amelyek nem tölthetők újra.
- Mikor érezte úgy, meglehet ez a végül sorsdöntőnek is nevezhető mérkőzés?
- Már az első félidő végén, mert sikerült rendezni a sorokat, s éreztem, ha szünetre faragni tudunk a hátrányon, akkor a második játékrészben jók lehetünk.
- Eddigi legjobb találkozónkon három játékosunk, Pálinger Katalin, Tóth Tímea és Görbicz Anita villogott. Mi lesz akkor, ha 4-5 játékos játszik csúcsformában?
- Olyan nem lehetséges, szerintem maximum négyen nyújthatnak klasszis teljesítményt. Ha lenne jobbátlövő-teljesítményünk, más lenne a helyzet. Nem szabad elfeledni, hogy egy mérkőzésre taktika is van. Azaz hiába írja a sajtó, hogy rosszak a szélsőink, ha nem az ő megjátszásuk a fő feladat. Különben is, szélen nincs probléma, a lehetőségekhez mérten beállósaink is jól teljesítenek. Borbás jobban érzi a támadásokat, könnyebben tud helyzetbe kerülni, Szamoránsky védőfeladata viszont rendkívül fontos. Ha kettejüket egybegyúrhatnánk, világklasszis játékosunk lenne ezen a poszton.
- Meddig bírja el a csapat, hogy Mehlmann Ibolya nincs formában?
- Sajnos Mehlmann posztján nincs másik emberünk, de mérkőzésről mérkőzésre játszatom, hátha egyszer elkapja a fonalat. Helyén Ferling Bernadett bizonyos részfeladatokat tökéletesen megold, de ő mégsem jobbátlövő.
- Szűcs Gabriella?
- Hasznos emberünk védekezésben, s nagyon jól mozog támadásban, benne rejlik még potenciál.
- Az utolsó dijoni mérkőzés előtt számolgatott, milyen ellenfél lenne ideális a negyeddöntőben?
- Nem igazán. Annak örültem, hogy Norvégiát nem kaphatjuk, eredendően úgy kalkuláltam, hogy csoportmásodikok leszünk, s akkor Angola vagy Franciaország következhetk.
- A koreaiaktól elszenvedett vereség kapcsán azt mondta, nem tudta megtalálni azt a motivációs erőt, amivel felrázhatta volna a csapatot. Az nem volt motivációs erő, hogy Angola, s nem Oroszország lehet a negyeddöntőbeli ellenfél?
- Akár Franciaország is lehetett volna, ha megnyerjük a csoportot. Ezt előre nem tudhattuk. Azt mondtam a lányoknak, menjünk fel, játsszunk, s lehetőleg nyerjünk. Nem sikerült. Nem volt más esélyünk, mint pihentetni a kulcsembereket, s túl lenni a meccsen.
- Sohasem számolgatott még?
- Nem, mert ki tudja, hogy sül el. Egyszer fordult elő pályafutásom során, hogy csapatommal egy vidéki városban játszottunk, s az ottani vezetők azt mondták, a klubhoz új szponzor jönne, ott lesz a meccsen, a sportág érdekében megköszönnék, ha csak tíz góllal nyernénk. A meccsen mindenkinek lehetőséget adtam, de a cserejátékosok is hozták magukat, így 19 gólos diadal lett belőle...
- Mire számíthatunk az oroszok ellen, főleg úgy, hogy jobbátlövőjük megsérült?
- Még nem készültünk semmire, csak szerdán és csütörtökön elemezzük ellenfelünk játékát. Megpróbálunk felkészülni az orosz csapatból, és játszani vele egy jó meccset a párizsi Bercy-csarnokban. Az viszont nem tölt el szomorúsággal, hogy Bliznova nem játszhat.