A lányok csak dobáltak, és kijutottak a kosár-Eb-re

A magyar nőikosárlabda-válogatott szombati, eszéki bravúrdiadala révén kijutott a jövő nyári Európa-bajnokságra, ám Rátgéber László szövetségi kapitány szerint a sikeres folytatáshoz már pénz is kellene.

- A nemzeti együttes utoljára 2003-ban, még az ön irányításával kvalifikálta magát Eb-re, idei visszatérésével pedig ismét kivezette a lányokat a 2009-es tornára. Mit szól a "megmentő" titulushoz?
- Nagyon szépen hangzik, az önbizalmamnak is jót tesz, de valójában nem erről van szó. Fiatal és tapasztalatlan a mostani csapat, így be kell vallani, óriási szerencse kellett ahhoz, hogy legjobb csoportharmadikként közvetlenül kijussunk Lettországba. Azt szeretném elérni, hogy Rátgéber László ne csak akkor legyen példaértékű, amikor a partvonal mellett ugrál, jókat nyilatkozik vagy éppen Kiscsillag-koncerten énekel, hanem akkor is, amikor a szakmai alázat kerül az előtérbe. Mert Kennedyt idézve, nem azt kell kérdezni, hogy mit tehet érted a hazád, hanem, hogy te mit tehetsz a hazádért.

- Hogy tekint vissza az elmúlt egy hónap Eb-selejtezős menetelésére?
- Azzal indult az egész, hogy Bérestől Iványiig az idősebb játékosok sorra lemondták a válogatottságot. Ez egyszersmind új energiával látta el a fiatalokat, ám amikor közülük Németh, Semsei és Honti is kidőlt, már csak annyit kértem a lányoktól, hogy maradjunk benn az A osztályban. Az ars poeticám úgy hangzott, hogy mivel a magyarok már csak az ötödik kalapban kaptak helyet a sorsolásnál, nekünk minden kosárnak örülnünk kell. Az utolsó, sorsdöntő meccs előtt azt mondtam: ne gondoljatok a tétre, csak dobáljátok nyugodtan a kosarakat, hátha sikerül tíz ponttal nyernünk. És sikerült.

- Mik a céljai a válogatottal az Eb-n, illetve klubcsapatával, a címvédő Szpartak Moszkvával az Euroligában?
- A selejtezősorozatban bebizonyítottuk, hogy pénz nélkül is ki lehet jutni az Eb-re. Mostantól azonban pénzre és menedzselésre lesz szükség, mert komoly állami segítség híján semmi esélyünk sem lesz júniusban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, én csak annyit szeretnék elérni, hogy a játékosoknak legalább olyan körülményeik, buszuk, mezük legyen, mint a klubjaikban. Ami a Szpartakot illeti, sok sztár lesz a kezem alatt, a legjobbakkal fogok dolgozni, csakhogy az olimpia és a tengerentúli WNBA-szezon után várhatóan kifacsart kosarasok érkeznek majd Moszkvába. Az elején biztosan becsúszik néhány vereség, elvégre a helyi CSZKA vagy a Jekatyerinburg még gazdagabb egyesület, de januárra remélhetőleg összerázódik a csapat. Meg szeretnénk nyerni mindent, mindazonáltal bravúr lenne sorozatban harmadszor is diadalmaskodni az Euroligában. De az utazás néha szebb, mint a célba érés...