Az 1982-es világbajnokságot követően tizenkét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar nőikézilabda-válogatott ismét négy közé kerüljön világversenyen.
A kilencvenes évek elejére soha nem látott mélységbe zuhant a korábbi sikersportág. Az 1989-es, dániai B csoportos világbajnokságon ugyanis a csapat mindössze 13. lett, egyedül az Egyesült Államok, Brazília és Portugália együttesét tudta megelőzni. 1991-ben, Olaszországban így már csupán a C csoport jutott csak az együttesnek, azt szerencsére magabiztosan nyerte a Laurencz-csapat, a fináléban 22-17-re verve Hollandiát. Következhetett az 1992-es litvániai B-világbajnokság, ahol a csoportmeccseken még ugyan botlott az együttes (döntetlen a spanyolokkal és a svédekkel), de az elődöntőben a litvánok (ne feledjük, már Fridrikassal, akkori nevén Ziukienével), a fináléban pedig a csehek következtek.
Ilyen előzmények után az 1993-as norvégiai vb-n elért hetedik hely már arra jogosította fel a szakvezetést, hogy a németországi Eb-n az 5-8. hely valamelyikét célozza meg. Az előző évek sikercsapatából Laurencz László szövetségi kapitány nyolc kiszemeltjét is kénytelen volt nélkülözni, köztük az alapembernek számító Szilágyi Katalint, Erdős Évát, Varga Mártát és azt a Szabó Melindát, aki jelenleg a francia válogatott egyik erőssége.
A csoportmérkőzések során a szlovákok ellen ugyan megremegett a lányok keze, de kilencgólos hátrányból is sikerült talpra állni, s az Eb-n végül utolsó, 12. helyen álló északi szomszédunk ellen kiharcolni egy 23-23-as döntetlent. A csehek, s románok és a németek nem jelentettek gondot, az oroszoktól pedig már ki lehetett kapni, az együttes azzal együtt bejutott az elődöntőbe. Ahol kezdetét vette a rémálom. Kocsis Erzsébet és Meksz Anikó hiába játszott, illetve védett kiválóan, hiába vezette végig a mérkőzést Magyarország, a román Serbu, Dobre játékvezető-kettős úgy "döntött", ki kell esni. A rendes játékidő 26-26-os eredménnyel zárult, a dánok egy indifferens ítélet nyomán megszületett hetesből egalizáltak másodpercekkel a meccs vége előtt. A hosszabbításban aztán 29-28-ra nyertek, a magyar lányok pedig lelkileg úgy összetörtek, hogy a bronzmérkőzésen 24-19-re kikaptak Norvégiától. A vereség csak azért nem lett nagyobb, mert Farkas Ágnes szórta a gólokat, 48 találattal az Eb gólkirálynője lett, de rajta Kocsist is beválasztották az All Star-csapatba.
"Az Európa-bajnokság előkészített és megtervezett cirkusz volt azzal a céllal, hogy létrehozzák a német-dán döntőt. Ami a magyar csapattal történt, az példátlan. A dánok elleni vereség után az európai szövetség négy-öt vezetője is odajött hozzánk bocsánatot kérni, de kérdem én, mit segít ez rajtunk? Kapunk ezért érmet? Sőt, az is felvetődik, érdemes-e így sportolni" - fakadt ki teljes joggal Laurencz László. S hogy nemcsak a kapitány érezte úgy, a gárda többet érdemelt volna, a bronzmérkőzést követően a norvég edzőnő, Marit Breivik is azt nyilatkozta, a harmadik helyért lejátszott találkozót leszámítva az Eb legjobb válogatottja a magyar volt.
1. Európa-bajnokság (1994. szeptember 17-25.)
Waiblingen, Bonn, Oldenburg, Magdeburg (Németország)
döntő: Dánia - Németország 27-23 (14-13)
3. helyért: Norvégia - Magyarország 24-19
5. helyért: Horvátország - Oroszország 27-26 (12-12)
7. helyért: Svédország - Csehország 24-20 (12-10)
9. helyért: Ausztria - Románia 26-24 (14-8)
11. helyért: Ukrajna - Szlovákia 30-29 (12-11, 22-22, 27-27)
A magyar csapat eredményei
csoportmérkőzések:
Magyarország - Csehország 25-19
Magyarország - Szlovákia 23-23
Magyarország - Románia 24-16
Magyarország - Németország 25-22
Oroszország - Magyarország 27-19
elődöntő:
Dánia - Magyarország 29-28
3. helyért:
Norvégia - Magyarország 24-19
Az Eb végeredménye:
1. Dánia (Lene Rantala, Anne Tanderup, Rikke Solberg, Camilla Andersen, Maja Haahr, Anja Hansen, Marianne Florman, Janne Kolling Johannessen, Conny Hamann, Anja Andersen, Marlene Jensen, Joan Lien Larsen - edző: Ulrik Wilbek)
2. Németország
3. Norvégia
4. MAGYARORSZÁG
5. Horvátország
6. Oroszország
7. Svédország
8. Csehország
9. Ausztria
10. Románia
11. Ukrajna
12. Szlovákia