- Nem lehet könnyű hosszú évekig külföldön élni és dolgozni úgy, hogy közben itthon a család. Ezt hogyan viselte?
- Valóban kihívásokkal teli volt az az időszak, amit tőlük külön töltöttem. Igaz, előfordultak olyan periódusok, amikor huzamosabb ideig is velem éltek külföldön - például az első görögországi évben, majd később egy kis ideig Svájcban -, de hamar rájöttem, hogy ahogy lesz egyre idősebb a fiam, úgy van egyre nagyobb szüksége az állandóságra. Így amióta Gyöngyösön dolgozom, azóta a családom ismét Veszprémben él, és inkább én ingázom a család és az aktuális munkahely között.
- A fia Veszprémben szivacskézilabdázik, ráadásul csapata szerepelni fog a Budapest Bank Kézilabda Gálán is...
- Abban biztos vagyok, hogy száz gyerek közül is meg lehet majd ismerni, hogy ő az én fiam, ahogy abban is biztos vagyok, hogy én jobban fogok izgulni a pálya szélén, mint ő a játéktéren. Természetesen nagyon büszke vagyok rá, és főleg a gálán leszek büszke apuka, hogy ilyen fiatalon ekkora közönség léphet pályára.
- Együtt is készülnek a gálára?
- Erre nincs szükség, hiszen remek edzői vannak a veszprémi utánpótlásnál, és amúgy sem tudnék vele elfogulatlanul foglalkozni. Ő Veszprémben készül, én pedig néha beszállok Gyöngyösön a srácok közé labdázni egy kicsit. Emellett néha konditerembe is járok, bár azt nem szeretem túlzottan, de a gálán való jó szereplésért szinte bármire hajlandó vagyok. Ez lesz az utolsó mérkőzésem, és nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer, utoljára ne az igazi Éles Józsit lássa kedvenc közönségem.