Fel, vörösök! - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a 2009-es lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt huszonharmadik blogbejegyzését vidnojei lakásából keltezte.

Éppen annyi időm van, hogy blogoljak egy sort, már telefonált Roman, a sofőröm, hogy indulunk a repülőtérre, megy Cseljabinszkba a járat, szerdán játsszuk első "tavaszi" bajnoki mérkőzésünket. Papíron kötelező ujjgyakorlat, a valóságban azonban ilyen nincs Oroszországban. Ez idő szerint mindössze hét felnőtt játékosunk van, a légiósaink szombaton érkeztek vissza a karácsonyi szünetről, összesen egyet tudtunk edzeni közösen, ráadásul mindentudó csapatorvosunk, doktor Mirzali azt is megsúgta, hogy abból a hét felnőttből ketten, Lauren Jackson és Diana Taurasi nem is utaznak velünk az Urálba.

Ettől egy kicsit ideges lettem, megkérdeztem Sabtajt, hogy igaz-e, mire kiderült, sajátos oka van a csapatlétszám megkurtításának: a nagyfőnök túlságosan is szereti sztárjait! Kiderült, nem volt elegendő hely a business classon, ezért nem akarta a kelleténél nagyobb igénybevételnek kitenni az ausztrál és az amerikai klasszist. Gondolván, a Cseljabinszkot nélkülük is megvernénk. Az lehet, csakhogy vasárnap már a CSZKA-val játszunk, és gyakorlatilag közös felkészülés nélkül öngyilkosság lenne fogadni a világ egyik legerősebb csapatát. Cseljabinszkban legalább játszunk egyet, edzünk kettőt, egy kicsit összerázódik az együttes.

Végül szerencsésen megoldódott a probléma, Sabtaj ráállt, hogy utazzon velünk a két sztár, viszont az orosz válogatott centereivel, Tatyjana Scsogoljevával és Irina Oszipovával baj van. Előbbi sérült, utóbbit a vénájával (a combjában) operálni kell, ha mindketten kidőlnek a sorból, nem nézünk könnyű koratavasz elé. Olyannyira, hogyha Tatyjana állapota nem javul, akkor Irina műtétjét el is halasztjuk, mert egyszerre mindkettejüket nem tudjuk nélkülözni. És február előtt szó sem lehet erősítésről.

Közben azon gondolkodom, hogy elkezdem írni moszkvai emlékeimet (természetesen angol nyelven, a világméretű érdeklődésre való tekintettel), a címe ez lesz: "I survived coaching Spartak Moscow", vagyis "Túléltem, hogy a Szpartak edzője lehettem". Ha pedig nem sikerül - mármint túlélni -, akkor értelemszerűen "I didn't survive coaching Spartak Moscow" lesz a címe, és posztumusz adják ki az örököseim. A siker mindkét esetben garantált, legfeljebb a bevételt nem én élvezem, hanem a családom.

Gondolom, már az eddigiekből is kiderült, hogy nagyon észnél kell lenni itt Oroszországban, szigorú világ ez. Hogy mást ne mondjak: a négy orosz Euroliga-csapat (Szpartak, CSZKA, Jekatyerinburg, Orenburg) közül már csupán a vidnojei alakulatnak ugyanaz az edzője, mint akivel elkezdte a szezont.

Mirzali doktor, a jól informált (ez lesz az állandó eposzi jelzője, mint az Odüsszeiában Nauszikaának, a hókarúnak) azt is megsúgta, hogy a Dinamónak is anyagi gondjai támadtak, edzőnőjük, Natália Hejková felmondott (esetleg eltanácsolták), de aztán mégis marad. Állítólag.

Az viszont biztos, hogy befejeződött a válogatott - az oroszé, nem a magyaré, mert az elmaradt - edzőtáborozása a mi vidnojei Sportpalotánkban (Dvorec Szporta), a két részre osztott keret általam irányított különítménye, a Vörös csapat leverte a Fehér csapatot, Oroszországban történelmileg úgy alakult, hogy a fehéreknek ritkán van szerencséjük.

Nálam játszott egykori pécsi kedvencem, Marija Sztyepanova, aki 2002-ben három hónapig erősítette akkori csapatomat, le is fényképeztek bennünket, itt látható a felvétel. "Sztyepi" meghatottan elevenítette fel a hét évvel ezelőtti szép időket, üdvözli egykori pécsi társnőit, Iványi Dalmáékat.

Jekatyerina Liszina úgyszintén, ő is az én részlegemben játszott a hét végén, Kátya négy évet töltött a Mecsekalján, s már ő is tud zsákolni, hasonlóan Sztyepanovához. Igaz, előbbi még csak edzésen. Erről jut eszembe: az a három kosaras, aki Európában ez idő szerint bele tudja húzni a labdát a gyűrűbe - Sztyepanova, Liszina, Sylvia Fowles - mind nálam játszik, vagy játszott. Ugye, milyen találékony pasas vagyok? Mindig eszembe jut valamilyen szempont, amely alapján valamiben én vagyok az első.

Már csak kettőt kell aludnom a családegyesítésig, csütörtökön érkezik Magdi, Lacika és Tomcsi!