Hogy is énekelte Paul McCartney negyvenegy évvel ezelőtt? "I'm back in the USSR / You don't know how lucky you are".
Mármint, hogy az a "lucky", aki nincs itt... Amikor kiléptem a váróból Domogyedovón, mintha egy gyorsvonattal találkoztam volna, pedig csak a levegő volt. Igaz, az mínusz húsz fokos. Bizony, beköszöntött a hírhedt orosz tél, kicsit későn, de kettőzött erővel. Még szerencse, hogy a kosárlabda - manapság már - teremsport. Úgy vártam az orosz telet, mint Napóleon!
Természetesen Oroszország már régen nem a Szovjetunió - ha esetleg eddig nem tudtam volna, az üzletek árcédulái rögvest figyelmeztetnek rá -, de ugyanúgy a kosárlabda Mekkája, ahogy húsz vagy negyven évvel ezelőtt is volt. Nem véletlen, hogy ide járnak zarándokútra a sportág legnagyobb edzői. Például az idős ausztrál hölgy, Jan Stirling, aki 2006-ban világbajnoki címre vezette a többek között csodálatos centeremet, Lauren Jacksont is felvonultató "Opálok" válogatottját.
Vasárnap este, egy nappal azok után, hogy visszaérkeztem állomáshelyemre, Ms Stirlinggel vacsoráztam. Tőle tudtam meg, hogy mindjárt megérkezik, sőt, talán már meg is érkezett Candace Parker, a világ legdrágább - és az is lehet, hogy legjobb - kosarasa. Mármint Jekatyerinburgba, mert ott fog játszani, a legnagyobb ellenfelünk csapatában.
De nem ez a poén, ezt eddig is tudtuk. Azt viszont nem, hogy arra a négy hónapra, amit az Urálban kosarazik, 1,2 millió amerikai dollárt kap. Azaz havi háromszázezret. Hogy ez sok-e vagy kevés? A döntést kedves olvasóimra bízom. Segítségül adok egy információt, mint Vágó István. Nálunk az öt tengerentúli sztár, Jackson, Sue Bird, Diana Taurasi, Sylvia Fowles és Kelli Miller együttvéve nem keres havi háromszázezret.
Szóval, a Jekatyerinburg - rövidítve UGMK, aki körülbelül annyit tesz, hogy Uráli Bányászati és Kohászati Kombinát, ennek a cégnek a tulajdonosa az üzbég Iszkander Mahmudov, a maga 11,9 milliárd dollárjával a világ nyolcvanhatodik leggazdagabb embere - bankot, azaz piacot robbantott, s tette mindezt most, a pénzügyi világválság tetőpontján. Mérges is Mahmudovra az összes rivális, meg a szövetség vezetője, edzője, menedzsere, és nem is alaptalanul.
Úgy hírlik, Mahmudov közölte Gundars Vetrával, a csapat új, de hivatalosan még nem beiktatott edzőjével, hogyha idén nem nyerik meg az Euroligát, akkor bezárja a klubot.
Erről az a véleményem, nem kell bezárni, legfeljebb jövőre induljanak az Euroliga helyett az Ázsialigában. Jekatyerinburg város egyik fele úgyis átlóg Ázsiába... Ami bennünket illet, az amerikai és ausztrál játékosaink szerdán érkeznek vissza a szabadságukról, addig én edzem az orosz válogatott keret 36 játékosát itt, a vidnojei Dvorec Szportában. Mielőtt bárki is megijedne otthon, az MKOSZ-ben, nem szerződtem át az oroszokhoz, csak annyi történt, hogy a bő keretet a három élcsapat edzőjére - Vetrára, Laurent Buffard-ra és rám - bízták átmenetileg, mert a hivatalos szövetségi kapitány, Valerij Tyihonyenko ez idő szerint a Szamara férfi csapatával még az Eurokupában elfoglalt.
S hogy miért csak én dolgozom a harminchat lánnyal? Mert Vetrának még, Buffardnak már nincs csapata... Ja, tudják, mi lett az év fotója a WNBA honlapján? Becky Hammon, az orosz válogatott és a CSZKA irányítója szívére tett kézzel énekli az amerikai himnuszt a pekingi olimpián, az Egyesült Államok-Oroszország mérkőzés előtt. Természetesen az orosz válogatott mezében... Az egészben az a legszebb, hogy a jelenet nem váltott ki ellenszenvet egyik országban sem, sőt, itt is, ott is magasztalták a csinos Beckyt, hogy mekkora szíve van.
Pedig hogy is mondta Tompa Mihály, a költő? "Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!"