A szerb sajtó fényképes beszámolói szerint a fejsérüléseket szenvedett sportoló a szülői házban barátaival, régi iskolatársaival találkozik, drukkol az újvidéki egyetemre járó, s vizsgaidőszaka közepén lévő barátnőjének, telefonon beszélget Londonban élő nővérével.
"Jól vagyok, semmim nem fáj, gond nélkül jövök-megyek, mozgok, eszem és alszom. Az utóbbi egy hétben az orvosok és a s a veszprémi kórház dolgozói felsőfokon viselték a gondomat, most pedig a legközelebbi hozzátartozóim teszik ugyanezt. Két hét múlva kell kontrollra mennem, addig Palánkán leszek, ami nekem a legszebb és a legkedvesebb" - nyilatkozta Sesum a Danas című lapnak.
"Azt mondják az idő mindenre gyógyír, de ami velem, velünk történt, arra nem. Tudom, hogy az élet megy tovább, de a történteket soha nem tudom majd elfelejteni. Azt, ahogy Cozma meghalt, illetve Ivan Pesic megsérült."
Sesum elmondta, Cozma édesapját korábbról ismerték már, szinte barátként kezelték. "Nagyon fájó volt a temetés előtti találkozásunk. Nem értettük egymás nyelvét, mégis órákon át együtt voltunk. Marian nagyon jó ember volt."
A játékos szerint, hogy mi történt valójában, azt majd a rendőrségi vizsgálat derítheti ki. "Sokat gondolkodom azon, mi is történt azon a vasárnap. A kihallgatás során mindent elmondtam, amit láttam, hallottam, átéltem és tudtam az esettel kapcsolatban. Én is várom a magyarázatot, s biztos vagyok benne, nemsokára valamennyien megkapjuk."
Sesum hálával gondol a játékostársakra, akik ilyen nehéz körülmények között kiharcolták az Ademar León elleni BL-győzelmet. "A kórházi szobámban néztem a Leon elleni meccset, ott volt Ivan Pesic, az édesanyáink, barátaink, a tévét a klub biztosította. Gombóc volt a torkomban, könny a szememben. Telt ház, a nézők feketében, Marian képe a kivetítőn, a pályán pedig a mi bátor játékosaink. Ha nekünk nehéz volt nézni, gondolom milyen nehéz lehetett a pályán. Tiszta szívemből köszönöm a győzelmet, s mindent, amit tettek Cozmáért, Pesicért, értem."
Sesum elmondta, hat hónap múlva lesz még egy operációja, amely során kiveszik a járomcsontját rögzítő csavarokat. Ezt követően 7-10 nap pihenőt kell tartania. De addig is kézilabdázni akar.
"Azt mondták az orvosok, négy hét múlva futhatok és súlyzózhatok, újabb 15 nappal később pedig már labdás gyakorlatokat is csinálhatok, de természetesen testi érintkezés nélkül. Ha minden jól megy, 3 hónap múlva mérkőzésen is pályára léphetek. Nagyon várom azt a napot."