A hoki feltalálói, 2002 világbajnoka és olimpiai negyedikje - ők a vb-ellenfelek

Miután a magyar jégkorong-válogatott a 2008-as szapporói divízió-I-es világbajnokságon kiharcolta az A csoportos szereplés lehetőségét, mindenki tisztában volt vele, hogy a sportág elitjének bő kéthetes seregszemléjén kizárólag kőkemény meccsek várnak majd Pat Cortina csapatára. A sorsolás azonban rátett még egy lapáttal, így nyugodtan mondhatjuk, hogy Szuperék a világbajnokság halálcsoportjába nyertek besorolást, ahol sorrendben a 2002-es világbajnok Szlovákiával, a tavalyi ezüstérmes Kanadával, zárásként pedig a hét évvel ezelőtti Salt Lake City-i téli olimpia negyedik helyezettjével, Fehéroroszországgal mérkőznek.

• A hokivébé menetrendje
• A hokivébé csoportállásai
• A magyar jégkorong-válogatott kerete
• Hokiszabály-magyarázó

"Az 59. perc elején Vas János kapott kiállítást durvaságért, ám az ukránok nemcsak felállni nem tudtak, de a kapust sem merték levinni, s egy gyors korongszerzést követően Ladányi passzát Vas Márton varrta be a hálóba" - írtuk online közvetítésünkben a 2008-as divízió-I-es világbajnokság sorsdöntő, magyar-ukrán mérkőzésének utolsó percében.

• A sporttörténelmi feljutás: Ocskayék Csodaországban

A remek kontrából elért Vas Márton-gól lezárt minden vitás kérdést, és végleg bebiztosította észak-keleti szomszédunk elleni sikerünket, valamint döntött arról, hogy a magyar hokiválogatott hetven év után ismét a világ közvetlen élvonalában szerepelhet, ahol a sorsolásnak köszönhetően olyan csapatokkal is megmérkőzhet, mint például

Szlovákia,

amely azt a példa nélkül álló bravúrt hajtotta végre, hogy kilenc évvel azután, hogy gyakorlatilag még nem is létezett, A csoportos világbajnoki címet szerzett.

Az 1993-as németországi vébén indult utoljára a csehszlovák válogatott (búcsúzóul szerzett is egy bronzérmet), de 1994-től a jégkorongban is elváltak a két nemzet útjai. Amíg azonban az önálló cseh nemzeti csapat a Nemzetközi Jégkorong Szövetség, az IIHF döntése értelmében Csehszlovákia jogutódjaként megőrizte A csoportos tagságát, addig Szlovákiának a harmadik vonalból kellett mindent újrakezdenie.

A szlovák válogatott erejét ismerve nem lehetett kétséges, hogy játékosai hamarosan ismét a legjobbak között kergetik a pakkot, bár a két év parkolópálya minden bizonnyal máig fájó pont a szlovák hokitörténetben. A jelenleg Ján Filc által irányított együttes 1994-ben megnyerte a C csoportos, egy évre rá a B csoportos vébét, így 1996-ban újra az őt megillető helyen, a legjobbak között hokizott.

Az újbóli élvonalbeli tagságot követően 2008-ig mindössze két alkalommal fordult elő, hogy a szlovák válogatott nem játszott legalább negyeddöntőt az A csoportos vébén: a feljutás évében kilencedik lett a csapat, 2008-ban pedig az a csúfság esett meg vele, hogy csoportutolsóként csak a kiesés elkerüléséért vívott körmérkőzés-sorozatban folytathatta.

Ebből azonban hiba lenne messzemenő következtetést levonni, a szlovák válogatott természetesen továbbra is a világ egyik legjobb csapata, oszlopos tagja a Nagy Hetesnek (Kanada, Egyesült Államok, Svédország, Finnország, Oroszország, Csehország, Szlovákia), ráadásul Marcel Hossáék nyilván mindent megtesznek, hogy jóvátegyék a tavalyi botlást, és az sem lehetetlen, hogy a magyar válogatott ellen kettőzött erővel küzdenek majd; vagy éppen

Kanada,

amelyről ha nem mondanánk mást, csak azt, hogy ott találták fel a jégkorongot, az is elég lenne.

Ha mégsem, akkor gyorsan hozzátesszük, hogy ott van a juharlevelesek vb-keretében a 2002-ben az NHL-ben az év újoncának választott Dany Heatley, aki eddig az észak-amerikai profiliga négy All Star-gáláján léphetett fel, ezek közül 2003-ban ráadásul a szezonfelező bulimeccs legértékesebb játékosának választották.

Az ugyancsak kerettag Martin St. Louis még Heatleynél is több, összesen öt All-Star-gálás szereplést mondhat magáénak, 2004-ben ráadásul úgy nyert Stanley-kupát a Tampával, hogy eközben a kanadai táblázaton (gólok és gólpasszok összesítése) is az első helyen végzett, azaz ő lett az idény pontkirálya.

Akire nagyon figyelni kell II.: Martin St. Louis, Tampa fővillámja

A 2008-as hazai rendezésű világbajnokságon címvédőként fellépő kanadaiak egy évvel ezelőtt imponálóan meneteltek egészen a döntőig, ott azonban hosszabbítást követően vereséget szenvedtek az oroszoktól, így a vb jelentős részében nyújtott rendkívül látványos játékuk dacára sem sikerült a címvédés.

És hogy a kanadaiak se alhassanak nyugodtan, a jelenlegi magyar keretben két olyan hokis is található, aki már szerzett gólt a sportág feltalálói ellen: Palkovics Krisztián a két csapat öt évvel ezelőtti, székesfehérvári összecsapásán talált be (ezen a találkozón az időközben tragikus körülmények között elhunyt Ocskay Gábor szerezte az első magyar gólt), az idei vébére pedig már a második sorba jelölt Peterdi Imre pedig egy ugyancsak öt évvel ezelőtti barátságos mérkőzésen volt eredményes; esetleg

Fehéroroszország,

amelyről sokak számára elsőként akkor sem az - amúgy persze remek - belorusz jégkorong ugrik be, ha történetesen hokiról van szó, hanem egy svéd kapus-ikon, bizonyos Tommy Salo.

A 2002-es Salt Lake City-i téli olimpia negyeddöntőjében, 3-3-as állásnál az akkor éppen az Edmonton Oilersben profiskodó Salo csúnyán saját kapujába szerencsétlenkedett egy közel félpályáról megeresztett lövést, amellyel egyrészt a hokitörténelem egyik legviccesebb jelenetét hagyta az utókorra, másrészt négy közé juttatta a fehéroroszokat.

A gól, amely olimpiai elődöntőbe juttatta Fehéroroszországot

Glen Hanlon szövetségi kapitány csapata 2005 óta szerepel megszakítás nélkül a legjobbak között, 2006-ban ráadásul egészen a hatodik helyig nyomult előre. A kanadai szakember most is optimista, nem tartja lehetetlennek, hogy csapata a 2002-es olimpiai bravúrt megismételve ismét bejut a legjobb négy közé.

A fehérorosz keret pillanatnyilag legnevesebb tagja a Colorado Avalanche védője, Ruszlan Szalej, aki 1996 óta játszik az NHL-ben, 2003-ban pedig döntőt játszott az Anaheim tagjaként. A keret döntő többsége a hazai bajnokságban szerepel, de néhányan az orosz profiligában keresik a kenyerüket.