Peric: Veszprém már soha nem lesz olyan, mint régen

Harminckilenc évesen is a világ legjobb kapusai közé tartozik Dejan Peric, az MKB Veszprém kézilabdázója. A kétszeres Bajnokok Ligája- és egyszeres KEK-győztes, világ- és Európa-bajnoki bronzéremmel is büszkélkedő Peric hálás Istennek, hogy az életben azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. Nem bánta meg, hogy nyugat-európai sztárcsapatok helyett 2006-ban a magyar klubot választotta, ám a Marian Cozma-gyilkosság óta úgy érzi, Veszprémben ugyan továbbra is él a kézilabda - de olyan már soha nem lesz, mint régen.

- Pancsován a helyi Dinamóban kezdtem el kézilabdázni. Eleinte ugyan kosárlabdáztam, úsztam, fociztam, de valahol mindig is tudtam, hogy kézizni fogok - kezdte Dejan Peric. - Édesapám is ezt a sportágat űzte, néhányszor elvitt az edzésre és meccsekre is, így legjobban ő hatott rám. Azt nem tudtam, hogy kapus leszek, de ahogy múlt az idő, úgy egyre jobban körvonalazódott, hogy ez a poszt való nekem.

- Fiatalon került külföldre, miért döntött a váltás mellett?
- Először a pancsovai Dinamóból a belgrádi Crvena zvezdába igazoltam, amelynek abban az időben kiváló játékosai voltak, és vezető szerepet töltött be a jugoszláv I. ligában. Ez egy nagyon fontos állomása volt a pályafutásomnak. A spanyolországi szerződés az országban uralkodó gondok miatt történt: kitört a háború, embargó volt, az emberek rosszul éltek, így sok játékosnak nem volt más választása. Így jártam én is, 22 évesen igazoltam Spanyolországba. Nem bántam meg, hiszen a világ legerősebb bajnokságában folytathattam azt, ami igazán boldoggá tesz: a kapuban állni és védeni. A karrierem szempontjából nagyon jól jött, sokat és gyorsan fejlődtem, hiszen minden hétvégén a világ legjobb csapatai, játékosai ellen léptem pályára. Nem volt nehéz feltalálnom magam, gyorsan megtanultam a nyelvet, új embereket, új mentalitást ismertem meg egy számomra új helyen. Nagyon szép emlékek kötnek Spanyolországhoz.

- Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó kapus legyen?
- Nagyon sokat számít, hány éve végzi ugyanazt a munkát az ember. A kapusposzt nagyon specifikus, egyedi. Először is az a legfontosabb, hogy szeresd azt, amit csinálsz, utána pedig fontos, hogy higgy is benne. Kell, hogy legyen egyéniséged. Minden embernek, aki sikeres a munkájában, kell, hogy legyen motivációja, célja - így van ez az én esetemben is. Az én motivációm a családom, a gyerekeim és minden, ami nekem örömet nyújt az életben. A kézilabda is ide tartozik. Az embernek szerénynek kell maradnia még a nagy győzelmeknél is, méltóságteljesen kell viselkednie egy-egy vereség után - ezek olyan dolgok, amelyek a helyes úton tartanak, s lehetőséget biztosítanak arra, hogy ne elégedj meg azzal, amit elértél, hanem menj tovább, folytasd az utad. 23 éve játszom, így már elég nagy tapasztalattal rendelkezem, hálás vagyok Istennek, hogy az életben azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Mindig figyelek arra, hogy maximálisan felkészült legyek a meccsekre, fizikailag és szellemileg egyaránt. Az ellenfeleket nem én választom, de nem is teszek köztük különbséget. Nálam nincs jó, jobb, gyenge, gyengébb.

Forrás: veszpremkfc.hu

- Pályafutása során kiváló csapatokban játszott, nyert két Bajnokok Ligája-trófeát, tavaly pedig a Veszprémmel a KEK-ben diadalmaskodott. Melyiket tartja élete legfontosabb sikerének?
- Ha sorrendet kellene felállítani, azt mondanám, az idő múlásával egyre nagyobb sikereket értem el. Minden titulusnak megvan a saját súlya. Az első BL-siker előtt ötször játszottam elődöntőt, amikor aztán sikerült bekerülnünk a fináléba, akkor meg is nyertük a Celjével a legrangosabb európai kupasorozatot. A következő évben a Barcelonával sikerült ismét BL-t nyernem, azzal a csapattal, amely európai és világviszonylatban is a legsikeresebb együttesnek számít. A veszprémi KEK-győzelem semmivel sem számít kisebbnek, sőt én ugyanúgy kezelem, mintha BL-t nyertünk volna. Hogy miért? Azért, mert egy olyan időszakban sikerült győznünk, amikor egy új edző, új játékosok kerültek az együttesbe. Nagyon büszke vagyok a győzelemre, ugyanis döntőbeli ellenfelünk, a német Rhein-Neckar Löwen papíron erősebbnek tűnt, esélyesebb volt. Ezt azonban az első mérkőzésen sikerült megcáfolnunk. Hihetetlen jó játékkal sikerült nyernünk, megháláltuk az emberek bizalmát, támogatását, amit egész idényben kaptunk tőlük.

- Spanyolország és Szlovénia után 2006-ban miért éppen a veszprémi csapatot választotta?
- Zdravko Zovko miatt, ugyanis ő volt az, aki megkeresett. Tudtam, olyan csapatról van szó, amely sok-sok éve Európa élvonalába tartozik, igazolásom előtt is figyelemmel követtem szereplését. Úgy mértem fel a helyzetet, hogy a veszprémi együttesnek megvan a kvalitásaahhoz, hogy az igen magas célkitűzéseket teljesítse. Jöttem, segítettem, hogy a klub még jobb eredményeket érjen el, s úgy gondolom, jól döntöttem, amikor a Veszprémet választottam.

Peric, a festő
"Olyan képeket festek, amelyek nekem tetszenek. A realizmus és az impresszionizmus közötti átmeneti stílusirányt képviselem. Minden történés inspirál, amikor van egy kis szabadidőm, akkor festek. Sok képem van a saját gyűjteményemben, sokat elajándékoztam a barátaimnak. Kiállításom még nem volt, de nem tartom elképzelhetetlennek, egyszer talán arra is lesz időm. Kedvenc festőm Monet és Vincent van Gogh."

- Duplán is bizalmi posztot tölt be, hiszen kapusként a Veszprém csapatkapitányaként tevékenykedik.
- Egyetlenegy játékos sem viseli véletlenül a karszalagot. A csapatkapitány dolga nem csak annyi, hogy kiválasztja a labdát, és eldönti, melyik térfélen kezdjen a csapata. Az igazi csapatkapitány az edző meghosszabbított keze. Vannak helyzetek, amikor nagyon sok minden múlik rajta, nagy a felelőssége, figyelnie kell, mit mond, hogyan cselekszik. Óriási megtisztelésnek tartom, hogy a Veszprém csapatkapitánya vagyok, annál is inkább, mert érzem, hogy a játékosok hisznek nekem, elismernek.

- Csapatkapitányként nem lehetett könnyű tartani a lelket a fiúkban Marian Cozma tragikus halálát követően. Hogyan tudnak megbirkózni ezzel a borzalmas tragédiával?
- Nagyon nehéz volt bármit is mondani a történtekről. Ha valakinek fájt, kibeszélte magából. Ami megtörtént, már nem lehet visszacsinálni. Nemcsak egy jó játékost veszítettünk el, hanem egy társat, barátot. Mindenki a saját módján élte át, dolgozta fel a történteket. Hatalmas traumán mentünk keresztül, miközben tudtuk, hogy az élet megy tovább, tennünk kell a dolgunkat. Annak örülök, hogy volt néhány olyan megnyilvánulásom, amellyel segítettem a többieknek, s a tragédia még erősebbé, egységesebbé tett bennünket. Egyvalamit azonban nem szabad elfelejteni: Veszprémben továbbra is él a kézilabda, jönnek a győzelmek, de olyan már soha nem lesz, mint régen.

Dejan Peric
Születési idő: 1970. szeptember 22.
Születési hely: Óbecse (Stari Becej)
Magasság: 185 cm
Testsúly: 95 kg
Válogatottság: 207-szeres szerb válogatott
Legnagyobb sikerei: magyar bajnok (2007-08), Magyar Kupa-győztes (2006-07), spanyol bajnok (2006), 8-szoros szlovén bajnok (1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2003, 2004), 7-szeres szlovén kupagyőztes (1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2004), kétszeres Bajnokok Ligája-győztes (2004, 2005), KEK-győztes (2008), vb-bronzérmes (1999), Eb-bronzérmes (1996)
Legjobb veszprémi barát: Pérez Carlos
A világ legjobb kézilabdázója szerinte: Nikola Karabatic
Kedvenc futballcsapat: Barcelona
Kedvenc étele, itala: mediterrán ételek, vörösbor
Kedvenc színésze, színésznője: Anthony Hopkins és Sharon Stone
Kedvenc film: Ösztön (Instinct)
Kedvenc zene: latin és szerb zene

Tőke János, Pincési László