Kemény: Rögösebb az út a vártnál, de bejárható

A németek elleni 9-6-os győzelem a Kemény-korszak második olyan világversenyének végére tett pontot, amelyen a magyar férfivízilabda-válogatott nem jutott be a legjobb négy közé. Kemény Dénes szövetségi kapitány értékelésében azt mondta, vannak dolgok, amiket másképp csinált volna, ezek közé tartozik a center- és a kapuskérdés. A kapitány kemény szavakkal illette a játékvezetést, a jövővel kapcsolatban pedig úgy nyilatkozott, a csapat jó úton jár, de sokat kell még csiszolni rajta, hogy a londoni olimpián minden megfelelően működjön.

Az ötödik helyért vívott német-magyar egyes pillanataiban úgy pólózott a magyar válogatott, mint egy világbajnok, 7-1-ig, a harmadik negyed közepéig a legkényesebb ízlésű ínyenc sem talált volna kivetnivalót a mieink játékában.

Aztán jöttek a hibák, 8-2-ről 8-5-re felzárkózott az ellenfél, de a vége sima 9-6 lett. Azaz egy meccsen belül láttuk a sziporkázó és az esendő magyar válogatottat is, kicsit az egész vb-szereplésünk benne volt ebben a 32 percben.

Először Biros Péter csapatkapitány érkezett meg a vegyeszónába. "Hoztuk a kötelezőt, az adott helyzetben - miután nem kerültünk be a négy közé - a maximumot, az ötödik helyet. Sikerült motivációt találnunk, mégpedig azt, hogy meg kell mentenünk a csapat becsületét. Természetesen nem vagyok elégedett, a magyar vízilabda-válogatottnak az ötödik hely mindig kudarcnak számít. Könnyen lehet, hogy ezt a nyarat ki kellett volna hagynom, ahogyan más is tette, de Dénes kérte, hogy maradjak, s ezt a kérést méltányolnom kellett" - mondta a csapatkapitány.

Aztán jött Kemény Dénes, és értékelte a világbajnokságot, megosztva tanulságait a csapatról és a játékvezetésről.

- Mit szólt a mai mérkőzéshez?
- Miután hosszabbításban elveszítettük a szerbek elleni negyeddöntőt, mentettük a menthetőt, és a románok és a németek elleni mérkőzést is biztosan hoztuk. Persze az ötödik hely kudarc, a számokkal nem lehet vitatkozni, de a számokat más szemszögből is tiszteletben kell tartani.

- Amennyiben?
- Mutassanak nekem egy válogatottat, amely tizenkilenc alkalommal kerül emberhátrányba a szerbek ellen, s mindössze hat gólt kap ezekből a szituációkból! Szerbia ellen fantasztikusan vízilabdázott a csapat, mégis kikapott a hosszabbításban.

- Van, amit másképp csinálna, ha módja lenne rá?
- Persze. A centerkérdést másképp kezeltem volna, ha tudom, hogy Hárai Balázs sérült lesz, s gyakorlatilag végig Kis Gábort kell játszatnom. Gabi olyan terheket vállalt támadásban, hogy emiatt óhatatlanul akadtak kihagyásai védekezésben. Volt egy olimpiai bajnok centerem Steinmetz Ádám személyében, aki végül egészségi állapotára való tekintettel nem vállalta a felkészülést. Ha jövőbelátó vagyok, akkor talán rábeszélem Ádámot, hogy még ezt a nyarat vállalja be. Akkor megoszlottak volna a terhek közte és Kis között. De a kapuskérdésben is kényszerpályára kerültem Szécsi krónikus sérülései következtében.

- Melyek a világbajnokság szakmai tanulságai?
- Szerintem a 2011-es sanghaji világbajnokság lesz a mérvadó, akkor már körvonalazódnak a 2012-es londoni olimpián kiálló csapatok, beépülnek a fiatalok és visszatérnek az esetlegesen egy-két év szabadságot választó idősebb kulcsemberek. Látni kell, hogy azok az egyszeres olimpiai bajnokaink - Varga Dénes és Dániel, Hosnyánszky, Kis Gábor -, akik Pekingben egy bizonyos időt a vízben töltöttek, most az akkorinak többszörösét játszották időben. Azaz hiába maradtak meg sokan a korábbi csapatból, a szerepek alaposan átalakultak. A játékvezetésről is ejtenék egy-két szót. A FINA pólós vezetői abban hibátlanok, hogy megfelelő ötcsillagos szállodát válasszanak maguknak az adott világverseny időtartamára, kár, hogy a szakmával kevésbé foglalkoznak. Beszéltem olyan játékvezetővel itt Rómában, aki bizonyos kulcsmérkőzéseket nem is látott. Ha ilyesmi előfordulna egy edzővel, azonnal kirúgná az illetőt hazája szövetsége. Tavaly, Pekingben egészen elfogadható, kiszámítható volt a bíráskodás, most itt Rómában ugyanez már egyáltalán nem mondható el.

- Vannak-e tendenciák, átrendeződnek-e az erőviszonyok, vagy minden csak esetleges, véletlenszerű?
- Mondom, most még nem lehet levonni messzemenő követleztetéseket. Úgy érzem, Róma bebizonyította, hogy jó úton haladunk, egyetlen mérkőzés néhány másodpercébe sűrűsödött bele, hogy ötödikek leszünk vagy a világbajnoki címért játszhatunk. Korábban említettem, hogy a 2005-ös montreali vb-n közelebb voltunk a majdan 2008-ban olimpiai bajnokságot nyerő válogatottunkhoz, mint most a 2012-eshez. Azaz rögösebb az út a vártnál. De bejárható.

Kiss Gergely, aki sokak megítélése szerint a csapat legjobbja volt ezen a világbajnokságon ekként értékelt: "Szerencsére ez a meccs hamar unalomba fulladt, elhúztunk villámgyorsan 8-2-re, de még nagyobb is lehetett volna a különbség. A becsületünkért játszottunk, azért, hogy az ötödik hely meglegyen. Ez a helyezés nem jó eredmény, de úgy érzem, jó úton indultunk el, és a tervek jó részét, amelyek a vb-re készültek, megvalósítottuk. Úgy értem, szakmailag. Ami a szerbek elleni játékot illeti, tény, hogy az utóbbi tíz meccsünkből kilencet elbuktunk, egyszer döntzetlen volt, győzni pedig nem tudtunk. De én láttam a szerbek tekintetén, mennyire tartanak tőlünk, s mennyire eufórikus állapotba kerültek, amikor egyetlen góllal megnyerték a hosszabbítást. Nekem speciel nincs szerbfóbiám, menni kell tovább, s előbb-utóbb legyőzzük őket."