Magányosan nem leányálom - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb magyar kosáredző, Rátgéber László  tavaly 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott korábbi szövetségi kapitánya az [origo]-nak írta második moszkvai idényének első blogbejegyzését.

Csütörtökön elhagytam Magyarországot, s a szövetségi kapitányságom - illetve annak megszűnése - körüli kutyakomédia lecsengésével zökkenőmentesen visszaálltam az előző idényben megszokott moszkvai életritmusomba. A Seremetyevói Repülőtértől Sabtaj irodájáig tovább tartott a kocsikázás, mint Ferihegytől Seremetyevóig a repülőút, majd ezt követte újabb kétórás autó(tor)túra az irodától hazáig, a vidnojei, kilencedik emeleti lakásomig.

Welcome to Moscow, vagyis hát stílszerűen Dobro pozsalovaty!

Péntek délelőtt megtartottam az első edzést, ami azt jelenti, hogy némileg le vagyunk maradva a konkurencia mögött, máshol már másfél hónapja tartanak a gyakorlások. Komoly létszámmal vonult fel a csapat az első foglalkozásra, írd és mondd négyen voltak, a többiek a WNBA-ben dolgoznak, vagy éppen más dolguk akad. A névsorolvasásnál Irina Oszipova, Marina Karpunyina, Ilona Korsztyin és Sonja Petrovic mondta, hogy jelen! Oszipovára alig ismertem rá, mióta legutóbb láttam, feketére festette az eredetileg szőke haját.

De ezen kívül nagy változásokra lettem figyelmes. Mirzali doktornak, a csapatorvosunknak négy hónapja barátnője van, vett egy kutyát, és kiköltözött a városszéli dácsájába. Vasárnapra, azaz mára meghívott, bemutatkozik a család és a kutya, egyelőre csak nekem, mert a családom - Madgi, Lacika és Tomcsi - csak október elsején érkezik. Addig itt senyvedek ebben az óriási lakásban, az óriási városban. Higgyék el, magányosan nem leányálom.

Azért az egy kicsit elgondolkodtató, hogy csak négyen vagyunk a csapatnál. Mármint a játékosok. Az öt WNBA-játékos közül egyedül az új szerzemény, a lett Anete Jekabsone-Zogota jön október elején, a többiekről nem sokat tudok. Annyit azért igen, hogy Sylvia Fowlesnak gyenge szezonja volt, 11,3 pont az átlaga a Chicago Sky csapatában, legutóbbi három meccsén 2, 9 és 7 pontot szerzett, a lába is megsérült.

Megkezdődött időközben a playoff is, a Phoenix - Diana Taurasival, akinek eltörött a jobb mutatóujja - 91-92-re kikapott a San Antoniótól, a Seattle - Sue Bird, Lauren Jackson - 63-70-re a Los Angeles Sparkstól. Birdnek nyaksérülése van, de azért játszott, Jackson viszont nem, mert fáradásos törése van a hátában. Aggasztó jelek, nem tudom, hogyan lesz ebből csapat.

A bajnoki rajtra sehogyan, az első hónapokat valahogy át kell vészelni, aztán majd meglátjuk. Őszintén szólva fogalmam sincs, mikor csatlakoznak a sztárjaink, hosszabb pihenőt adunk nekik a WNBA-szezon befejeztével, százhúsz meccs van a lábukban fejenként, ha azt akarjuk, hogy februárban, márciusban, áprilisban csúcsformában kosarazzanak, akkor valamit fel kell áldoznunk a későbbi sikerekért.

Szóval, egyelőre a túlélés a cél. Október 15-én kezdődik az orosz bajnokság, lehet, hogy Bird helyére átmenetileg le kell igazolnunk egy irányítót, sőt, egy bedobót és egy magas embert is a Jaqckson és a Fowles ptlására. Ráadásul egy orosz játékosunk is hiányzik a magas poszton, Scsogoljeva elment, de ezt a problémát Sabtaj majd csak megoldja. Amikor megérkeztem, ő is azonnal hazajött Lengyelországból, ahol a férfi Európa-bajnokság küzdelmeit nézte. Miután a szerbek leverték az oroszokat, elment a kedve az egésztől. Eszembe jutott a klasszikus festmény a Kremlben, melynek a címe: Lenin Lengyelországban.

Tudják, a gyanútlan néző megkérdezni a festményről, amelyen Krupszkaja félreérthetetlen pozitúrában látható egy férfival, aki nem Lenin, hogy "És hol van Lenin?" Hát Lengyelországban.

A CSZKA megszűnése azért árnyalja a problémát. Ann Wauters már korábban elszegődött a Jekatyerinburghoz - a legnagyobb riválisunkhoz, a bajnokhoz -, Korsztyin hozzánk szerződött, Katie Douglas és Becky Hammon szabaddá vált, fel is vettük velük a kapcsolatot, de még nem kristályosodott ki az erre a szezonra szóló költségvetésünk.

Ettől függetlenül szombaton leültem Kátyja Liszinával és Steve Kostalasszal, a sportigazgatónkkal, hogy meggyőzzük egykori pécsi centeremet, aki szintén a megszűnt CSZKA-ban kosarazott mostanáig. Hogy hol ültünk le tárgyalni? Természetesen a Holiday Innben, amelynek Lajos Iván úr a menedzsere. Derék honfitársunk is jelen volt a megbeszélésen, amint azt a mellékelt fotó is bizonyítja.

Kátyja egyetlen aggálya: attól tart, hogy nem fog a pályára kerülni. Gyorsan megnyugtattam: ahogyan most állunk, ez az aggodalma alaptalan, biztosíthatom, hogy az ősszel annyit fog majd játszani, amennyit csak akar.

Mindezt ékes magyarul tettem, Kátyja felett nem szálltam el nyomtalanul a pécsi évek, kiválóan érti és beszéli a nyelvet. Lajos Ivánt sikerült is elkápráztatnia, ami azért mindenképpen eredmény.

Hogy milyen az idő Moszkvában? Amikor csütörtökön megérkeztem, 30 fok volt, de rögtön beborult az ég, elkezdett esni az eső, s ma már csak 11 fok volt. Azt hittem, hogy csak miattam borult be az ég, de nem, most már biztos, hogy tőlem függetlenül is esik.

Közben Jekatyerinburgból érkeznek az aggasztó hírek. Az eddig is bivalyerős csapat megszerezte Celine Dumercet, a Bourges és a friss Európa-bajnok francia válogatott irányítóját, Wautersről már beszéltem, s úgy néz ki, az "Egymillió dolláros bébi" anyukája, Candace Parker is az övék lesz. A gyerek ellenére, hiszen már játszik az anyuka a Los Angeles Sparksban, és nem is akárhogyan.

Nekem meg négy játékosom van összesen...

Sabtaj vasárnap le is jön az edzésre, beszélgetni akar velem. Mindenre ráérek, tele vagyok szabadidővel, naponta tizenegy és kettő között van egy edzés, ennyi az egész. Közben járok a Vörös térre, a Kremlbe, feltérképezem a hatalmas várost, amíg elviselhető az időjárás.

Egy idény nem volt rá elég.