Szakadékot ugrana át az új magyar hokikapitány

Az amerikai Ted Satort nevezték ki a magyar jégkorong-válogatott szövetségi kapitányának. A szakembert a felkérés cseppet sem lepte meg, természetes döntésnek tartja a szövetség vezetői részéről, hogy a 2009-2010-es idényre őt bízták meg a felnőtt válogatott irányításával. Az áprilisi ljubljanai Divízió 1-es vb-n a feljutást kell célul kitűzni, de Sator az [origo]-nak adott interjújában kijelentette: szakadéknyi a különbség az A és a B csoport között.

Az 59 éves amerikai szakember - az első NHL-edző, aki hazánkban munkát vállalt, amikor 2007 végén az Alba Volán szakvezetője lett - idén március elején kényszerű búcsút vett a csapattól egy balul sikerült csíkszeredai vendégszereplés után. Arról azonban szó sem volt, hogy Sator haraggal vált volna el idősb Ocskay Gábortól, a Volán csapatfőnökétől. Azt pedig, hogy egyszer s mindenkorra befejeződött volna kapcsolata a magyar hokisporttal, a közelmúlt fejleményei cáfolták: a múlt hét elején a szövetség elnöksége őt kérte fel a távozó Pat Cortina helyére a felnőtt válogatott szövetségi kapitányának.

- Amikor március elején - kénytelen vagyok ezt a szót használni - kirúgták a Volántól, gondolta volna, hogy még egyszer kapcsolatba kerül a magyar hokival?
- Miért ne gondoltam volna? Távozásomnak nem szakmai okai voltak, a csapat jól szerepelt, egy bizonyos szituáció megítélése, kezelése körül adódott nézeteltérés köztem és Ocskay Gábor között. De tudja, mit mondok? Azok után, hogy mi történt március 25-én - a csapatfőnök fia, ifjabb Ocskay Gábor, a kedvenc magyar hokisom meghalt -, minden más jelentőségét vesztette. Mit számított az én kirúgásom, amikor Gábor már nem volt többé?!

- Tudjuk, hogy kiváló volt a kapcsolata "kis Csicsóval".
- Amikor St. Louisban értesültem a halálhíréről, az olyan volt, mint egy lórúgás. Tudja, ritkán adatik meg egy edzőnek, hogy a legjobb játékosa egyszersmind a legkeményebben dolgozó, leglelkiismeretesebb, legszorgalmasabb hokisa is legyen. Gábor ilyen volt. Igazi csapatkapitány. Örökre betölthetetlen űrt hagyott maga után. Egyetlen ilyen hokist ismertem, persze más szinten.

- Ki volt az?
- Bobby Orr. Szerencsésnek, kiváltságosnak érzem magam, hogy két ilyen csodálatos hokisnak kísérhettem közelről a pályafutását. Bobby különben nagyobb játékos lehetett volna Wayne Gretzkynél is, ha a térdei bírják.

- Egyébként ki volt a kedvenc korongozója hosszú pályafutása során?
- Orr mellett? Talán egy másik bostoni, Ray Bourque. Csodálatos ember volt, a jégen és a szárazon egyaránt. 1989 és 1991 között két idényen át a Boston Bruins másodedzője voltam, akkor dolgoztam Bourque-kal, és Orr-ral is, aki akkoriban játékosügynökként tevékenykedett a Bruins mellett. Amúgy két Kanada-kupán voltam a boldog emlékezetű Bob Johnson másodedzője a nyolcvanas évek derekán, tehát tényleg a legnagyobbal találkozhattam közelről. Sokan a játékosaim voltak - például Phil Housley, a valaha volt legnagyszerűbb amerikai hátvéd -, sokan pedig az ellenfélnél játszottak, mint Wayne Gretzky. Még élt az édesapám, neki Gretzky volt a kedvence, s egyszer megleptem egy Wayne által dedikált fotóval. Soha olyan boldognak nem láttam az öreget.

- Kik voltak az edzői példaképei?
- Bob Johnson az egyik, nagyszerű ember volt, 1991-ben ő vezette Stanley-kupa-diadalra a Mario Lemieux-t és a fiatal Jaromír Jágrt felvonultató Pittsburgh Penguinst, s aztán néhány hónappal később, novemberben már nem is volt közöttünk. Agytumor vitte el. Természetesen a kilencszeres Stanley-kupa-győztes edzőfenomént, Scotty Bowmant sem hagyhatom ki, s harmadikként a cseh Ludek Bukacot említem. Ez az edzőóriás 1985-ben a csehszlovák, majd 11 évvel később a cseh válogatottat is világbajnoki aranyéremre vezette.

- A magyar válogatott élén ilyen terveket nem dédelgethet.
- Való igaz. Az A és a B csoport között óriási a különbség. Idén az A csoportos világbajnokságon játszhatott a magyar válogatott, méghozzá úgy, hogy kiérdemelte, kiharcolta az élvonalbeli tagságot. Joggal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar hokisport már A csoportos szinten lenne. Hosszú évekig tart, amíg egy válogatott bebetonozza magát a legfelső kategóriában. És eközben akár többször is kieshet a második vonalba. Nincs ebben semmi rossz, a fejlődés olykor kisebb-nagyobb visszaesésekkel van tarkítva.

Forrás: [origo]

Dever, Sator és McCallum a válogatott mezével

- Nem pikáns egy kicsit a szituáció? Nem is olyan régen a szlovén válogatott szövetségi kapitánya volt, éppen a magyarok rovására juttatta fel őket az A csoportba, most meg jövő áprilisban Ljubljanában lesz a divízió I-es vb, melyen a szlovénoknak és nekünk is a feljutás a célunk.
- Nincs ebben semmi különös. Ilyen a profi edző élete. A szlovénokkal kiváló maradt a kapcsolatom, különösen Anze Kopitarral, a Los Angeles Kings csodálatos tehetségű csatárával, aki játékosom volt a válogatottban. Ami azt illeti, Anze apja volt a segédedzőm a szlovén együttes mellett, az egész Kopitar családdal jóban vagyok.

- Imádkozzunk, hogy Kopitar ne játsszon ellenünk!
- Ne aggódjon, szerintem kizárt, hogy játszhasson. Ő már akkora sztár, hogy nem fogják tudni kifizetni a szlovénok a biztosítását. Szerintem ő az egyik legjobb európai hokis.

- Mit érzett, amikor megtudta, hogy ön lesz a magyar kapitány?
- Még hatvanéves fejjel is teljesen izgalomba jöttem, hatalmas megtiszteltetésnek tartom a felkérést. Különösen úgy, hogy egy ilyen nagyszerű edző örökségét vehetem át, mint amilyen Pat Cortina.

- Szép szavak.
- Komolyan gondolom, amit mondok. És azt is jónak tartom, hogy két észak-amerikai edző dolgozik majd a junior és az ifjúsági válogatott élén. Bob Dever és J. P. MacCallum lesz majd a szemem és a fülem a fiatalok között, állandóan kapcsolatban leszünk, tudni akarom, kik azok, akiket számításba vehetek a nagyválogatott kialakításánál.

- Merthogy változások lesznek, ugye?
- Lesznek, de hogy melyek, azt most még nem tudom. Jövő keddig maradok most Magyarországon, addig megnézem a Budapest Stars és a Dunaújváros egy-egy bajnoki mérkőzését, majd hétfőn az Alba Volán edzését. Az biztos, hogy nem ugyanaz a válogatott szerepel majd az áprilisi világbajnokságon, amely idén tavasszal Zürichben, az A csoportos vb-n.

Ted Satort szeptember 7-én nevezték ki a magyar válogatott élére. A szakember az NHL-ben érdekelt New York Rangersnél 1985 és 1986, a Buffalo Sabresnél pedig 1987 és 1989 között vezetőedzőként, a Philadelphia Flyersnél, a Boston Bruinsnál, a St. Louis Bluesnál, valamint a jelenleg Carolina Hurricanes néven futó alakulat jogelődjénél, a Hartford Whalersnél másodedzőként dolgozott.

A korábbi magyar szövetségi kapitány, Pat Cortina azért nem maradhatott posztján, mert a német EHC Münchennél végzett munkáját nem lehetett összeegyeztetni a nemzeti csapat járó teendőkkel.

A ljubljanai divízió I-es vb április 17-én kezdődik, az első ellenfél Dél-Korea lesz, majd 18-án Lengyelország, 20-án Hollandia, 21-én Nagy-Britannia, 23-án pedig a házigazda Szlovénia következik.