Az első tíz percet leszámítva végig a hazaiak akarata érvényesült, és már a szünetre kétszámjegyű különbséggel (22-12) vonultak el. A folytatásban már csak az volt a kérdés, hogy milyen aránnyal nyer a Veszprém, amelynek ez története 18. bajnoki címe (1985, 1986, 1992, 1993, 1994, 1995, 1997, 1998, 1999, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009, 2010).
Budapest Bank Liga, döntő, 3. mérkőzés:
MKB Veszprém - Pick Szeged 40-28 (22-12)
Veszprém: Peric, Fazekas (kapusok) - Eklemovics 3, Gulyás 1, Iváncsik G. 5, Iváncsik T. 3, Lapcsevic 1, Lusnyikov, Pérez 3, Sesum 2, Sulic 7, Terzic 6 (1), Vilovszki 3, Vujin 6 (1).
Szeged: Liszkai, Marjanac (kapusok) - Andjelkovic 3, Herbert 3, Lele 1 (1), Nenadic 2, Osmajic 4, Simon 1, Stranovsky 2, Vadkerti, Vancsics 2, Zubai 2, Zvizej 8 (1).
kiállítások: 10, illetve 8 perc
hétméteresek: 3/2, illetve 3/2
A három nyert mérkőzésig tartó párharc végeredménye: 3-0 a Veszprémnek.
A Szegednek túl azon, hogy az első két összecsapást elbukta - az első nagyon simán 41-31-re, a másodikat, otthon 32-31-re -, most betegség és sérülés miatt több hiányzója volt. A Veszprém ezt megelőzően 57 találkozóját nyerte meg sorozatban, és most is ő számított toronymagas esélyesnek.
A kezdődobást a közelben, Balatonfűzfőn edzőtáborozó olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, Cseh László végezte el. A hazaiak - miután kihagytak egy büntetőt és emberhátrányban is voltak - 3-4 után elhúztak 8-4-re, így nem volt meglepő a szegedi időkérés. Ez hatott a vendégekre, mert Zvizej vezérletével felzárkóztak 10-9-re, és ekkor a címvédő próbálta rendezni sorait. De milyen módon! 7-1-es szériával gyakorlatig eldőlt a csata és ezzel az aranyérem sorsa, a hazai szurkolók pedig még a szünet előtt rászámoltak a Szegedre (21-11).
A Tisza-partiak a második félidőben sem tudtak felzárkózni. Mivel tartalékosak voltak, ezért támadásban három poszton is cserélniük kellett, így nem tudtak gyors akciókat vezetni, és a veszprémi védőfalnak elvileg könnyű dolga volt. A tetemes előny birtokában a hazaiak a közönségüket is megpróbálták maximális kiszolgálni, és lelkesen nyugtázták, hogy "itt a magyar bajnok!"
Egyre hízott a különbség, és a végén már edzőmérkőzés jellege volt a csatának. A negyven lőtt gól magáért beszél, a szurkolók pedig vastapssal köszönték meg az újabb aranyérmet.