Elek: A válogatottság megszűnt rangnak lenni

Elek Gábor, a BL-győztes Viborgot búcsúztató FTC nőikézilabda-csapatának edzője nem nézett oda a továbbjutásról döntő hetesnél, amelyet Zácsik Szandra értékesített, és úgy érzi, a dánok úgy jöttek ki, hogy úgyis megverik a Fradit, és nem tudtak újítani. Elek foggal-körmmel ragaszkodik az Eb-n sokat támadott Tomori Zsuzsához, és azt mondja, sokak számára már nincs rangja a válogatottnak, a klubok sem szívesen engedik el a játékosokat, mert kizsigerelve kapják vissza őket. A Fradihoz szülei révén is kötődő edző már nagyon unta az elnyúló Nagy László-sztorit, és azt is elmondta, nem szeretne kapitány lenni, mert nem akar belehalni.

- Az elmúlt években a magyar csapatok egy kivételével rendre elvéreztek a Viborg ellen, a Fradi most mivel tudott a BL-győztes fölé kerekedni?
- Ez a Viborg már nem az a Viborg, sérültjeik is voltak, igaz, nekünk is, szóval azért nagy fegyvertény a továbbjutás. Nagy nemzetközi rutinnal és erősebb játékosállománnyal rendelkezik a dán csapat, gyorsan hozzáteszem, most még, mivel, ha ezt a csapatot együtt tudjuk tartani, akkor pár év múlva már mi leszünk az erősebbek. Még fiatalkák vagyunk, Szucsánszki Zita, Zácsik Szandra és Tomori Zsuzsa sincs még a pályafutása csúcsán. Az akarat, a küzdelem és a tartás hozta meg a győzelmet, amiben a közönség szurkolása is segített.

- Lehetett olyat érezni az egygólos Viborg-győzelemmel záruló első meccsen, hogy a dánok lebecsülték a Fradit?
- Nem éreztük, hogy könnyedebben vették volna, bár az igaz, hogy akkor nem voltak olyan acélosak, mint a visszavágón. Úgy voltak vele szerintem, hogy kijönnek, és megvernek minket, aztán már nem tudtak változtatni, nem volt meg bennük a mindent elsöprő erő.

- A mérkőzés után azt nyilatkozta "nem baj, ha a folytatásban sem vesznek minket komolyan". Ezt mire értette?
- A meccset közvetítő riporter megkérdezte, hogy vajon innentől komolyan veszik-e a csapatot, erre válaszoltam, hogy nem baj, ha nem, de nem a játékvezetőkre értettem. Abban viszont nem szeretnék partner lenni, hogy a közvélemény esélyesnek kiáltsa ki a csapatot, nem hagyom, hogy kiénekeljék a sajtot a szánkból, számunkra a bajnokság az elsődleges, a KEK egy óriási lehetőség, hogy megmutassuk magunkat Európában, de nem lesz tragédia, ha esetleg úgy alakul, és kiesünk a következő körben.

- Azt is nyilatkozta, hogy a bírók sokat tévedtek a csapata kárára, köze lehet ahhoz a köztudottan erős északi sportdiplomáciának, hogy a hajrában több vitatott ítélet is a Fradit sújtotta?
- Nem biztos, hogy ez tendencia, illetve hiszek abban, hogy nem az. Valóban nem éreztem egyenlőnek a bíráskodást, az utolsó öt percben két jogosnak tűnő hetest sem ítéltek meg a bírók a javunkra, miközben a Viborg kétszer is úgy szerzett gólt, hogy előtte lépéshibával került helyzetbe a játékos. Más kérdés, hogy az utolsó hetes, amivel kiharcoltuk a továbbjutást, a videofelvétel alapján nem tűnt annak, de azt már nem volt képük nem megadni. Utólag, lehiggadva azt mondanám, nem részrehajló, hanem egyszerűen gyenge volt a bíráskodás, ami nem volt méltó a meccshez.

- Hogy viselte a mindent eldöntő hetest, nem volt az egekben a pulzusa?
- A pulzusommal nem volt baj, nagyon éreztem, hogy Zácsik be fogja dobni. De a gólt nem láttam, háttal álltam a pályának, nem bírtam odanézni, korábban Szucsánszki büntetőjét sem néztem, ez egyébként nem szokott bejönni, szerencsére most működött.

- Van olyan csapat, amelyet nagyon elkerülne a negyeddöntőben?
- Az oroszokat nem szeretném kapni, a Zvezda Zvenyigorod utazás szempontjából nem vészes, viszont nagyon erős csapat, a Rosztov-Don ellenben messze is van, és nem is tudjuk róluk, hogy mire képesek. Ha ez kívánságműsor lenne, akkor a svéd Lugit vagy a német Blomberg-Lippét kérném, de nincsenek illuzióim, amióta a Fradinál vagyok, két kivételtől eltekintve mindig belefutottunk a legkomolyabb ellenfelekbe, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a Zvezdát kapjuk. Remélem, sikerült elkiabálni (azóta kiderült, a francia Toulon lesz a Fradi ellenfele - a szerk.).

- A visszavágó hőse a kilenc gólig jutó Tomori Zsuzsa volt, akit itthon, talán nem is alaptalanul, elkönyveltek problémás játékosnak. Úgy tűnik, ön jól szót ért vele, mennyi időbe telt megtalálni a közös hangot?
- Tomori és Szarka Adrienn olyan pluszt hoztak a viszavágón, amivel senki nem számolt, a Zsuzsiban ez a teljesítmény benne van. Megalázott és meggyötört állapotból jött vissza az Eb-ről, amiben vastagon benne volt ő is, de a közvélemény, a sajtó és a szakkommentátorok is felelősek érte, nem hiszem, hogy a kézilabdában élő embereknek meg kéne bélyegezniük játékosokat. Nagyon maga alatt volt az Eb után, és kíváncsian várom a következő meccset, hogy milyen teljesítményt fog nyújtani. A kinti meccsen is remekül játszott, helyzeteket dolgozott ki a többieknek, és a védekezésben toronymagasan ő a legjobb emberünk, mégis elfelejtették kiemelni az értékelésekben. Ragaszkodom hozzá foggal-körömmel, nem akarom megváltoztatni és nem piszkálom fölöslegesen.

- A Fradi továbbjutása mellett a Vác ötgólos hátrányból verte ki a norvég Byasent, a Győr pedig a Lipcsét verte a BL-ben, vagyis tökéletes hétvégét zárt a magyar női kézilabda. Ugyanakkor a tavaly év végi Eb-n elért tizedik hely csalódásnak számított, érdemes a kettőt összehasonlítani, vagy bármilyen következtetést levonni?
- A Győrben már szinte nincs is magyar, őket ki is vehetjük ebből a témakörből. Az Eb-n Zácsik és Görbicz is hiányzott, vagyis majdhogynem a két legfontosabb ember nélkül szerepelt a csapat, amelyen szerintem csak egy meccset, a hollandok ellenit lehet számon kérni. Azért sem érdemes összehasonlítani azzal, hogy mi van klubszinten és a válogatottnál, mert az egyesületek rengeteget dolgoznak közösen, míg a válogatott szinten minden világeseménynek újjáformálva, sérült kulcsemberek nélkül vág neki, ilyen a norvégoknál, franciáknál, dánoknál nem szokott előfordulni. Sok emberen érzem azt, hogy a válogatottság megszűnt divatnak, rangnak lenni, és ezt nem csak a játékosokra értem, hanem a klubokra is. Nem szívesen adjuk oda a játékosokat, mert olyan a világon nincs, hogy egy vállalkozásból ingyen elvisznek valakit, akit mi finanszírozunk. Ha a játékosaim a válogatottban vannak, folyamatosan dobálom magamra a kereszteket, nehogy megsérüljenek, mert akkor lehúzhatjuk az idényünket a vécén. A játékosok kizsigerelve mennek a válogatotthoz, és ugyanúgy jönnek vissza, iszonyatos pluszterhet jelent nekik, és a versenyrendszer sem az igazi, pedig a magyar jelenleg benne van a világ két legerősebb bajnokságában.

- A Viborg elleni továbbjutás után több szurkolói fórumon is azt írták, hogy szívesen látnák önt női kapitányként. Ha úgy alakulna, elvállalná?
- Ugyanazek a drukkerek a Vác elleni vereség és a Békéscsaba elleni döntetlen után mindenhova elküldtek volna, nem is olvasom ezeket a véléményeket. Ez a magyarok legnagyobb betegsége, hogy egy nem várt kudarc után a pokolba kívánják az ember, nem várt siker esetén pedig az egekbe emelik. Ez valahol borzasztó, a sport nem erről szól, ezt is emberek játsszák, itt is vannak jó és rossz napok, becsúszik néha egy-egy nem várt kudarc. Ami a kapitányságot illeti: Mátéfi Eszter példája mutatja, hogy nem szerencsés, ha valaki egyszerre kapitány és klubedző, nagyon megterhelő feladat tud lenni, én pedig nem akarok belehalni. A másik pedig az, hogy nem láttam olyan kapitányt, akit ne hurcoltak volna meg, a válogatott semmilyen segítséget nem kap, még a saját vezetőségétől sem, rossz a kommunikáció, az Eb előtt például az 1-8. helyet tűzték ki célnak, amiből a laikus azt gondolja, hogy az első hely is elérhető, és hajlamos már egy bronzérmet is kudarcként kezelni. Egyébként pedig jól érzem magam a Fradinál, mindig arra vágytam, hogy itt dolgozzak, és nincsenek kapitányi ambícióim.

- Lát arra esélyt, hogy itthon bármelyik csapat felvegye a versenyt hosszútávon a Győrrel?
- A nagyhatalmaknak egy közös tulajdonsága van, hogy megbuktak. Arra, hogy valamelyik csapat, jelen esetben a Fradi utoléri-e a Győrt két verzió lehetséges: vagy elérünk ugyanarra az anyagi szintre, mint ők, vagy akarással és hittel dolgozunk, hogy befogjuk, sőt, megelőzzük őket. Az biztos, hogy nem foguk beletőrödni.

- Dolgozott az utánpótlásban is, milyen a helyzet itthon?
- Ebben a témában hajlamosak az emberek a szövetségre mutogatni, pedig az utántpótlásért a klubok a felelősek. Nem biztos, hogy jó az a modell, amit a Győr képvisel a sok légióssal, pedig ott jó az utánpótlásbázis, de kérdés, hányan tudnak bekerülni a külföldi sztárok közé, és nem megy-e el a kedvük, ha nem járnak sikerrel.

- A Fradinál milyen az utánpótlás?
- Nálunk csak egy légiós van, nem tudom, hogy lesz-e több, de dömping biztos nem lesz. Fiatal csapatunk van, megpróbáljuk végigjárni az utat, az biztos, hogy nem lesz könnyű beverekednie magát az ifiből kiöregedő játékosoknak, mivel a mostani húzóemberekre a korukból adódóan még sokáig számítunk. Biztos, hogy lesz olyan, aki megkapja majd a lehetőséget, onnantól már rajta múlik, él-e vele.

- Mi a véleménye a Nagy László-ügyről, arról, hogy a Barcelona átlövője hosszas huzavona után eldöntötte, nem kíván a magyar válogatottban szerepelni?
- Aranyos színjáték volt, de már nagyon untatott, nálam ez a vicckategóriába tartozik. Öt éve még játszottam az NB I-ben, jó a viszonyom a most is aktív játékosokkal, és már 2009 nyarán tudtam, hogy Nagy László nem lesz többé válogatott. Kökény Beával, a Fradi ügyvezetőjével napi kapcsolatban vagyok, ő mindig reménykedett, hogy Laci visszatér, én meg mindig röhögtem rajta. Nem így kellett volna megoldani a dolgot, minden tiszteletem Nagyé, szép karriert futott be, de ki kellett volna mondania a döntést, nem ide-oda rugdosni, meg kifogásokat találni. Pálinger Katalin is arra panaszkodott, hogy húsz centivel arrébb van a kapufa Tatán, gondolom, tizenhat éve is ugyanúgy arrébb volt, akkor mégis tudtunk vb-döntőt játszani.

- Említette, hogy pár éve még az NB I-ben játszott, de ha jól tudom, jelenleg is aktív.
- Így van, az NB I/B Keleti csoportjának harmadik helyén álló dabasi csapattal vasárnap is volt meccsem, abszolút amatőrnek mondanám magam, még a benzinköltséget sem hagyom kifizetni, így nincs semmilyen kötöttség, de nagyon élvezem.

- Igazi sportcsaládból származik, édesanyja, Rothermel Anna tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző csapatnak, édesapja, Elek Gyula pedig 26 éven keresztül volt a Ferencváros edzője. Egy interjúban azt mesélte, az édesapja minden edzésen ott van, előfordul, hogy szakmai kérdésben kikéri a véleményét?
- Sokan beszélgetünk, a Fradinál szinte reggeltől estig együtt vagyunk, nagyon jó meglátásai vannak, de kéretlenül nem osztja az észt, én pedig a nagy rohanásban nem mindig fordulok hozzá.

- Felesége, Gyetván Krisztina is kötődik a sportághoz, mivel Érden játszik, otthon a napi 24 órából mennyit tesz ki a kézilabda? Vagy éppen azért kerülik a témát, mert amúgy is ez foglalja le a nap nagy részét?
- Nem csak Érden játszik, hanem a Fradi 1999-es korosztályánál is edzősködik, úgyhogy nem sokat találkozunk otthon, de olyankor általában más témákról beszélgetünk.