A 155-szörös válogatott átlövő térdét augusztusban műtötték, és bár azt gondolta, hat-nyolc hét alatt rendbe jön, három hónap után tudott csak újra edzeni. "A mindennapokban nem zavar, de az élsportra nem igazán alkalmas, pedig rengeteget dolgoztam vele. Be kellett látnom, hogy vége" - mondta a Nemzeti Sportnak a szomorú végkifejletről Tóth, aki egy hónapot kért edzőjétől, hogy bebizonyítsa, tud segíteni a csapatán, de három nap után belátta, nem megy.
"Szeretnék még a gyerekeim után szaladgálni a játszótéren, nem akarok kockáztatni egy újabb sérülést" - magyarázta Tóth, akinek idő kellett, amíg el tudta engedni azt a több mint húsz évet, amit a kézilabdapályán töltött. Amíg benne volt a bizonytalanság, azt mondja, fájt mindene, de amint eldőlt a sora, és kimondta, hogy vége, szinte azonnal rendbe jött.
A Zalaszentgrótról induló, és legnagyobb sikereit a Ferencvárosban elérő, 32 éves klasszis a 2003-as, franciák ellen elvesztett vb-döntőt a mai napig nagyon sajnálja, a 2005-ös vb-bronzra és a két olimpiára, amelyen szerepelt azonban szívesen emlékezik vissza. "Úgy érzem, mindennek, ami történt, megvolt a miértje, és sokat kaptam ettől a pályafutástól".