A 2012-13-as szezonban a Győri Audi ETO KC nőikézilabda-csapata óriási menetelés végén, egy mérkőzést leszámítva mindet megnyerve, teljesen megérdemelten nyerte meg a Bajnokok Ligáját.
A csapat jövőre is ugyanolyan erős marad, ugyan Andrea Lekic és Jovanka Radicevic távozik, de a helyükre Katarina Bulatovic és Bognár-Bódi Bernadett révén megfelelő pótlás érkezik. Raphaelle Tervel marad, és szülése után júliusban a csapattal kezdi meg a felkészülést Hornyák Ágnes is, így nem túlzás az állítás, hogy talán még az ideinél is erősebb ETO-val számolhatnak majd a riválisok.
Lesz-e riválisa a Győrnek?
Kérdés, lesz-e egyáltalán ellenfél? Az idei elődöntők résztvevői közül a norvég Larvik nem lesz fiatalabb és versenyképesebb, a szlovén Krim Ljubljanára ráférne már egy komoly edző, aki képes lenne jó játékosokból igazi csapatot építeni, a román Oltchim Valcea pedig meggyengülve bár, de életben maradt, lehet, a sztárok távozása még jót is tesz az együttesnek.
Az orosz Dinamo Volgográd, az osztrák Hypo, a dán Tvis Holstebro vagy FC Midtjylland, a német Thüringer HC, a horvát Podravka Koprivnica, a francia Fleury Loiret vagy Metz, illetve a spanyol Bera Bera nem valószínű, hogy komoly szerepet tölt be.
Így az se elképzelhetetlen, hogy egy sérülésmentes szezonnal akár még a Ferencváros is odaérhet a legjobb négy közé, ehhez persze az kell, hogy Zácsik Szandra és Nerea Pena vállal, illetve lába bírja a terhelést, és Szikora Melinda, Mészáros Rea, valamint a német válogatott elsőszámú balátlövője, Laura Steinbach maradéktalanul beváljon és tudja pótolni a távozó Pastrovics Melinda, Deáki Dóra, Dajka Bettina triót.
Női edzővel és orosz pénzzel jutott a csúcsra a Vardar
Ha van igazi sötét ló, akkor az újdonsült macedón bajnok ZRK Vardar SCBT Szkopje egyértelműen annak számít. Az orosz pénzből jelentősen megerősödő klub a jövő szezonban a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé szeretne jutni. A folyamat tavaly nyáron indult meg, amikor Szergej Szamszonyenko személyében mecénást és sportigazgatót kapott egy személyben.
A csapat - amelynek eddigi legnagyobb sikere egy 1994-es kupagyőzelem volt - egyből meg is nyerte a bajnoki aranyat, ezzel Macedónia önállósodása óta a harmadik női klub lett, amely első helyen zárt: előtte a Kometal tizenhét címet gyűjtött (1993-2009), a legutóbbi három idényben pedig a Metalurg ért fel a csúcsra.
Indira Kastratovic lett az ország első női edzője, aki bajnoki aranyat szerzett csapatával, ráadásul az első, aki játékosként és szakvezetőként is aranyat szerzett.
Az egykori kiváló jobbátlövő - aki az 1997-es vébén gólkirálynőként a hetedik helyig is vezette Macedóniát, és tagja volt a 2002-es BL-döntőben a Fradit legyőző Kometal Szkopjénak - edzői pályafutását a Vardar utánpótlásában kapta, a felnőtt csapatnál tavaly nyáron kezdett el dolgozni, és a bajnoki döntő utáni nyilatkozatában úgy fogalmazott, nem volt könnyű dolga.
"Nehéz úgy edzeni és irányítani a csapatot egy szezonban, hogy állandóan változik a keret összetétele. Januárban néhányan elmentek, néhányan érkeztek, a fiatalokkal való munkában volt tapasztalatom, de az idősebbekkel nehezebben tudtam magam elfogadtatni. Lehet, hogy tapasztalatlan edzőként korán jött ez az aranyérem, de úgy érzem, a kemény munka miatt megérdemeltem" - nyilatkozta.
Azt mondta, a szezon során semmilyen nyomást nem érzett a vezetőség részéről, volt ugyan egy kitűzött cél, de elsősorban arra ügyeltek, hogy a lányok a rájátszásra legyenek csúcsformában.
"Sok új dolgot megvalósítottam, igyekeztem, hogy a csapaton belül mindenki úgy érezze magát, mint egy nagy család. Voltak csapatépítő tréningek, jártunk koncertekre, közös kirándulásokra. Jövőre ez nehezebb lesz, hiszen még több sztár érkezik. A legfontosabb, hogy a játékosok tudják, ki a főnök. És egy idő után rájön mindenki arra, hogy közösen lehet elérni a nagy eredményt. Jövőre lépésről lépésre akarunk haladni, az alapcél, hogy a Bajnokok Ligájában a legjobb 16 közé kerüljünk" - mondta.
Szkopjéban a pénz nem számít
Hogy a fejlődést érzékeltessük: másfél éve, 2011 novemberében a Vardar az EHF-kupa 3. fordulójában a Békéscsabával került szembe, és lemondva pályaválasztói jogáról előbb 39-20-ra, másnap pedig 40-20-ra kapott ki a magyar együttestől. Akkori keretéből jelenleg senki sem játszik már ott.
Az idei bajnoki aranyból ugyanakkor már olyan sztárok vették ki részüket, mint a két orosz válogatott kapus, Inna Szuszlina és Nigina Szajdova, a spanyol beállós Begona Fernandez vagy a brazil balszélső, Dajane Pires da Rocha.
Ez azonban még kevés lenne az álmok beteljesítéséhez, így Szamszonyenko körülnézett a játékospiacon, és őrült bevásárlásba kezdett. Az első ismertebb nevet február elején dobta be a helyi sajtó, a Dnevnik február 3-án számolt be arról, hogy az orosz Zvezda Zvenigorod 30 éves válogatott beállósa, Julija Nikolic hazatér, és egy évre a szkopjeiekhez szerződik.
Egy nappal később a Győr két játékosa, Andrea Lekic és Jovanka Radicevic is aláírt egy évre. "Örülök, hogy egy ilyen projekt részese lehetek, ez egy nagy kihívás a számomra. Remélem, hogy a következő évben már lesznek eredményeink" - mondta a szerb irányító, míg a montenegrói jobbszélső úgy fogalmazott, mindig is szerette az új kihívásokat.
"A Vardar nagy ambícióval bíró klub, szeretném megmutatni, hogy én még képes vagyok némi plusz hozzátenni a sikeres szerepléshez" - nyilatkozta Radicevic.
Március elején a Valceánál mellőzött francia kapus, Amandine Leynaud írt alá, majd két honfitársnője, a kétszeres vb-ezüstérmes Claudine Mendy és Siraba Dembele. Utóbbi szerződtetésekor azt állította, hogy BL-elődöntőt fog játszani új klubjával. Igaz, azt nem közülte, hogy mikor.
Miután a spanyol válogatott Alexandrina Barbosával nem sikerült megállapodni, a klub április közepén elcsábított egy újabb franciát a Valceától, a 2009-ben a világ legjobbjának választott Allison Pineau-t. Április 30-án a 23 éves orosz Tatjana Hmirova két, a horvát Maja Zebic egy évre szóló szerződést írt alá,
A klub hivatalos közleménye szerint július 17-ig mindenki szabadságot kapott, hogy ki marad a jelenlegi keretből, esetleg még ki csatlakozik a csapathoz, csak azután derül ki. A Vardar jelenlegi bő kerete: |
Az egyiknek sikerült, a másiknak nem
A női kézilabdában korábban is akadtak kísérletek arra, hogy egy klub tehetős szponzor segítségével megpróbálja a világ legjobb játékosait összeválogatni. Az első kísérlet hosszú éveken át működött, a Gunnar Prokop által megálmodott Hypo már 1984-ben elődöntős volt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, 1987-ben és 1988-ban még elbukta a finálét a legendás Szpartak Kijev ellen, de 1989 és 1995 között hatszor is első lett (igaz, közben ugyanez a keret osztrák válogatottként nem tudott a csúcsra jutni). 2000-ben nyerte nyolcadik trófeáját a legrangosabb kupában, de egészen az idei KEK-győzelemig várnia kellett az újabb nemzetközi sikerre.
A dán Slagelse hasonló utat járt be, még másodosztályú csapatként szerződtette Anja Andersent, akivel feljutott az élvonalba, majd összevásárolva a legjobbakat 2003-ban EHF-kupát, 2004-ben, 2005-ben és 2007-ben pedig Bajnokok Ligáját nyert. A klub 2008-ban lejtőre került, egy év múlva Andersen is távozott, és a teljes csődbe jutott klub idén februárban fizetésképtelenséget jelentett be, ami miatt törölték is a dán bajnokságból.
A Valcea története még szomorúbb, a névadó szponzor, az Oltchim nevű állami cég évek óta komoly adóssággal küzd, ennek ellenére az elmúlt években 3-4 millió eurós költségvetésű csapattal próbálta elérni az áhított célt, a Bajnokok Ligája-győzelmet. Ehhez azonban se a sztárjátékosok, se a külföldi edzők (Jakob Verstergaard, Anja Andersen, Kovács Péter) nem tudtak hozzájárulni, a legközelebb 2010-ben járt ehhez a Valcea, de a döntőben a Viborg oda-vissza legyőzte.