Áprilisban is felmerült a neve a szerb kapitányi poszton, de végül a Flensburg edzőjét, Ljubomir Vranjest nevezték ki a posztra. Akkor meddig jutott el az egyeztetések során?
Tárgyaltam a szerb szövetséggel, és mondtam is, hogy bármelyikünket választják, jól döntenek. Mindketten sikeres edzőnek számítunk, Nyugaton, és nem a Balkánon dolgozunk. A világbajnok Vranjes mellett a szerb-svéd származás és a Bundesliga-tapasztalat szólt, ez tette vonzóvá. De most, hogy nem maradhatott kapitány, logikus volt, hogy a szövetség ismét megtalál engem.
Tavasszal azt mondta, csak akkor lesz szerb kapitány, ha a Celje edzője maradhat. Ez most is kikötés volt?
Mindenképpen szerettem volna folytatni a megkezdett munkát. A szlovén klub korrekt volt, szombaton tárgyaltam a vezetőkkel, és mindenben megállapodtunk. Egy dolgot kértek, a Celjének meg kell nyernie a bajnokságot.
Azért a szerb kapitányi poszt nagy kockázattal jár, az elődök is belebuktak. Nem fél a kihívástól?
Ha félnék, nem fogadnám el a felkérést. De ha nem fogadnám el, óriási hülye lennék. Ez számomra elismerés, hiszen ezek szerint tisztelik a munkámat. A tizennyolcas keretemben tizenegy saját nevelésű játékos van, nem tudom, hogy Európában akad-e még egy ilyen klub, mint a Celje. Így harcolunk a szlovén aranyéremért, és így játszunk évek óta a Bajnokok Ligájában.
Mennyire követi a szerb válogatott játékát és a játékosok formáját?
Miután van egy alapkeret, egyelőre ezt veszem figyelembe csehek elleni két barátságos mérkőzésen. Utána majd lesz időm kicsit gondolkodni, és a legerősebb csapatot megtalálni. Nagy baj, hogy ugyan átlövőkben bővelkedünk, igazi tempójátékos irányítóm nincs, olyan, mint például Celjében a kis Lékai Máté. Őt elfogadnám. De majd úgy alakítjuk a csapatot, hogy ez a hiányosság ne nagyon tűnjön ki.
Amikor két és fél éve beszéltünk, akkor azt mondta, ha szerb kapitány lenne, garantálná a 2012-es Eb-n az elődöntőt. Ez tavaly ön nélkül is összejött. Most mit ígért a szövetségnek a januári Európa-bajnokságra?
Egyelőre nem beszéltünk még erről, de Szerbiában mindig a legmagasabb célt kell kitűzni. Lépésről lépésre szeretnék haladni. Az Eb-sorsolásunk nehéz - Szerbia a franciákkal, a lengyelekkel és az oroszokkal játszik majd -, de mindent megteszek, hogy a legjobbak legyünk.
A válogatottnál az egykori veszprémi kapus, Dejan Peric lesz a segítője.
Egyértelmű volt, hogy őt kérem fel, hiszen két éve nagyon jól tudunk együttdolgozni Celjében. Egy évig még védett, de aztán az állandó sérülések miatt visszavonult. Most ő lesz a jobbkezem és a kapusedzőm. Igazi nyerő páros vagyunk.
Pedig Peric veszprémi korszakában az a hír járta, hogy nem könnyű ember. Hogyan tud vele mégis együttműködni?
Peric tisztességes, becsületes, de valóban nem könnyű ember. Egyszerűen nem szabad neki mindent megengedni, tudnia kell, hogy ki a főnök. És akkor nem lesz olyan a helyzet, mint Veszprémben.
Szerbia az Európa-bajnokságon szembe találkozhat akár a magyar válogatottal is, amelynek egy ideig másodedzője volt. Így aztán szembe kerülhet Lékaival is.
Máté egy vidám, pozitív fickó, aki zseniális kézilabdázó, egy az egy ellen a kaputól kilenc méterre már megfoghatatlan. Amit bánok, hogy ő megelégszik ennyivel, nem akar többet erősödni, kondizni. Pedig igazán akkor lehetne komplett játékos. Nem a munkájával van baj, megcsinál ő mindent, amit csak kell. Csak némi plusz hiányzik.
A Bajnokok Ligájából négy forduló már lezajlott, a Celje két győzelemmel és két vereséggel a harmadik helyen áll. Hogy látja a továbbjutási esélyeket?
Sajnos nem vagyunk a Veszprém szintjén, így a csoportelsőségről csak álmodni lehet. Nekünk a Zagreb és a Motor Zaporizzsja a riválisunk, velük szemben kell olyan eredményt elérni, hogy megcsípjük a továbbjutást jelentő harmadik vagy negyedik helyet. Nem lesz könnyű dolgunk, de meg fogjuk oldani.