Russian hockey fans take photos with banners in the fan zone during the opening of the Ice Hockey World Championship Russia 2016 in central St. Petersburg on May 6, 2016. (Photo by Nic Markoff/NurPhoto)
Vágólapra másolva!
A jégkorong-világbajnokság egyik helyszíne, Szentpétervár már a győzelem napjára készül, a magyar válogatott pedig arra, hogy ismét megméresse magát a legjobbak mezőnyében. Közben a város több rejtett oldalát is megismertük, és megtudtuk, hogy az egyaránt népes finn és fehérorosz szurkolótábor közül melyik örülhetett a végén.
„Ön is Oroszországba utazik? Ilyen sokan szeretik a jégkorongot?” – kérdezte meglepve a bécsi reptér biztonsági ellenőrzésért felelős embere, aki minket is meglepett azzal, hogy magyarul tette fel a kérdést. Már a Budapestről Bécsbe tartó buszon volt olyan drukker, aki az öltözködésével leleplezte magát, aztán a szentpétervári járatra várva már egészen komoly magyar sereg verődött össze, jelezve, nem tud olyan messze menni a csapat, hogy ne kísérjék el a szurkolók.
A hírek szerint ezernél is több magyar drukker döntött úgy, hogy megmutatja megint a világnak, hogyan szurkol a magyar tábor, amelynek már a 2009-es A csoportos vébén is a csodájára jártak, amikor Kanada ellen 0-9-nél is ugyanolyan lelkesedéssel énekeltek, mint 0-0-nál.
„My husband is a member of team Hungary” – ütötte meg a fülünket egy mondat, még mindig a bécsi reptéren, és mint később kiderült, a szőke nő a magyar válogatott rangidősének, Banham Franknek a felesége, aki úgy döntött, élőben szurkol a férjének, aki már korábban kijelentette, ez az utolsó tornája, nem kínozza tovább tropára ment térdeit.
Amíg Banhamné a mellette ülőktől Szentpétervárról próbált meg minél több kulisszatitkot megtudni, feltűnt a színen egy rakás szlovák drukker is, akik az információ helyett némi alkoholra szomjaztak, így pálinkával öblögettek a felszállás előtt, majd a leszállás után „Slovenkso, Slovenkso” kiabálásokkal tettek arról, hogy a szentpétervári reptéren mindenki értesüljön a jelenlétükről.
Napsütés és 21 fok
Az időjárás alapján Szentpétervár akár strandröplabda-vébét is rendezhetne, ugyanis verőfényes napsütés és 21 fok fogadott minket, no meg a péntek délutáni csúcsforgalom, amelybe egy-egy Lada Niva csempészett némi nosztalgikus hangulatot. Utóbbit a szovjet időkből maradt szocreál épületek mellett a monumentális szobrok is felerősítették, a metróaluljáróban pedig régi ismerősként köszönthettük azokat a szerelvényeket, amelyekkel olyan sok gond volt a budapesti hármas vonalon.
Ha már a méreteket megemlítettük: aki szeret tömegközlekedés közben sportolni, annak nyugodt szívvel ajánljuk a pétervári mozgólépcsőket, néhány állomáson ugyanis akkor is másfél-két perc leérni rajtuk, ha az ember nem áll be bámészkodni a tömegbe, hanem a gyorssávot választja. A notórius bliccelők viszont kerüljék el a várost, mert sem a buszon, sem a metrón nem lehet lógni, előbbiről egy mérnök alaposságával dolgozó kalauz, utóbbiról pedig az állomásokon található forgókeresztes beléptető rendszer gondoskodik.
A metrón utazva feltűnt, hogy valami fura az utasokkal kapcsolatban, de csak percek múlva esett le, hogy mitől más itt a föld alatti zötykölődés, mint otthon: amíg nálunk az utazók nagy többsége a telefonjába bújik, vagy jobb esetben olvasással üti el az időt, addig itt az ismerősök inkább beszélgetnek egymással, vagy csak bámészkodnak.
Megvillant az aranyfog
Nem tudni, hogy a jó idő vagy a péntek délután tette, de hatalmas tömeg hömpölygött a metróban és az utcákon is, a Nyevszkij sugárút pedig ünnepi pompában fogadta az arra járókat, a város ugyanis már az itt munkaszüneti napnak számító május 9-ére készül, a győzelem napjára, ami a második világháború európai befejezésének állít emléket. Eleinte mi is győztesnek éreztük magunkat, a helyiekkel ugyanis egész jól lehetett az angolt használva boldogulni, hogy aztán kisebb vereséggel érjen fel az az arckifejezés, amelyet egy gyorsétteremben produkált a fiatal eladó a „hármas menüt kérem szépen” mondat hallatán.
Nem jártunk sokkal jobban a vébé helyszíneként szolgáló Jubilejnij Sportpalotánál sem, de ott legalább mosolyogva leplezte hiányosságát a bejáratnál posztoló fiatal lány, viszont a segítségére siető biztonsági ember nagyon meggyőzően magyarázott kézzel-lábbal, és a nyomatékosítás kedvéért még két aranyfogát is megvillantotta, meg is lett az eredménye, mert megtaláltuk, amit kerestünk.
Rajt Szlovákia ellen
A magyar válogatott pénteken egy edzéssel hangolt a szombati nyitányra, ahol ugyanúgy Szlovákia lesz az ellenfél, mint hét éve Svájcban. Akkor 13 másodperccel a vége előtt kaptuk azt a gólt, amivel 4-3-ra kikaptunk, de a csapat ismét az elitbe küzdötte magát, és az esélyeink is jobbak, mint 2009-ben.
Ne legyenek kétségeink, minden megszerzett pont hatalmas bravúr lenne, de ez a csapat a felkészülési meccseken az osztrákok kétszeri legyőzésével, a kazahok és az orosz B válogatott megszorongatásával is igazolta, hogy nagy dolgokra hivatott.
Ez történt pénteken
Pénteken négy csapat már bemutatkozott a magyarok csoportjában, kezdésnek a címvédő Kanada jelezte a fiatal amerikai csapatnak, hogy ha megcibálják az oroszlán bajszát, akkor harapós lesz. Az USA 1-0-ra még vezetett ugyan, de a vége 5-1 lett Kanadának. Aztán két olyan csapat következett, amelyet a földrajzi közelség miatt sok szurkoló kísért el, de a finnek azért létszámfölényben voltak, még ha a fehéroroszok hangban néha jobban ki is tettek magukért.
A lelkesedés a jégen lévőkre is átragadt, az első harmadban többet lőttek a beloruszok, és bátran nekimentek a finneknek, mégis utóbbiak szerezték az első gólt, ráadásul elég látványosat, a bajnokság legjobbja, a 18 éves Laine egy szépen kipasszolt akciót fejezett be. A 33. percben Koivu erőszakolt be egy korongot valahogy a védők kínzásai közepette, majd a harmad végén felgyorsultak az események, Stas emberhátrányban visszahozta a fehéroroszokat a meccsbe, de a finnek két perc alatt kétszer találtak be, és Laine mindkettőben benne volt.
A befejező harmadban Pihlström hatalmas gólt vágott a kapuvas alá, majd érdekes jelenet játszódott le, egy lövés szinte kiütötte Kovalt, a fehéroroszok kapusát, de a játék ment tovább, és Granlund kihasználta, hogy a kapus tehetetlen. A csapatkapitány Kaljuzsnyij még szépített, de a borzasztó erős kerettel érkező finnek megmutatták, hogy komolyan számolniuk kell velük idén. A meccset Gebei Péter vezette, így 32 év után ismét magyar bíró fújta a sípot a legmagasabb szinten.
A moszkvai csoportban közben két komoly meglepetés pörgette fel a hangulatot, már az sem volt kutya, hogy a svédeknek hosszabbítás kellett a lettek legyűréséhez, de az igazán nagy bomba akkor robbant, mikor a házigazda oroszok benyeltek három gombócot a csehektől. Folytatás szombaton, amikor a magyar válogatott magyar idő szerint 11.15-től a szlovákokkal találkozik, és hét év után ismét az A csoportban játszik.