Nagy László már tudja, mi hiányzott a BL-győzelemhez

Nem játszunk rosszabbul, mint korábban, de valami kis plusz hiányzik – mondta Nagy László, a veszprémi kézilabdacsapat vezéregyénisége az őszi BL-meccsekkel kapcsolatban. Nagy úgy érzi, a játékosok túltették magukat a tavasszal nagy előnyről elbukott BL-döntőn, bár elismeri, neki is eszébe szokott jutni a Kielce elleni meccs. A következő nagy feladat a januári világbajnokság lesz, és könnyen lehet, hogy utoljára szerepel majd ilyen rangú tornán a magyar válogatottal.

Kilenc forduló ment le idén a Bajnokok Ligájából, és a Veszprém hazai pályán csak a PSG ellen nem tudott nyerni, idegenben viszont az ötödik meccsig, a dán Silkeborg elleni találkozóig kellett várni az első sikerre. Mi lehet az oka ennek a kétarcúságnak?

Valóban volt két olyan meccsünk, a lengyel Plock és a német Flensburg elleni, ahol lehetett volna egy-egy pontnál többet szerezni, ezeket leszámítva nem volt vészes a szezon eddigi része a BL-ben. Persze, érezzük mi is magunkon, hogy valami hiányzik, nem arról van szó, hogy rosszul játszunk, inkább arról, hogy sok tiszta helyzet maradt ki azokon a meccseken, ahol pontot vagy pontokat veszítettünk.

Személy szerint nem élem meg drámaként az eddigieket, de bízom benne, hogy megfordul a tendencia,

és a folytatásban jobban alakulnak majd a mérkőzéseink.

Csak a BL első két idegenbeli meccsét említette meg, de becsúszott a két döntetlen mellé két vereség is vendégként, az egyik Párizsban, a másik Barcelonában.

Szerettünk volna mindkét helyszínen pontokat szerezni, de Barcelonában és Párizsban is borzasztóan nehéz nyerni. Ez a két csapat ugyanúgy elmondhatja magáról, hogy a világ legjobb játékosait vonultatja fel, óriási dolog lett volna legyőzni őket, most nem sikerült, de ez együtt jár az ilyen rangadókkal. Reálisan nézve a Plockban és Flensburgban hagyott pontok jobban fognak hiányozni a végelszámolásnál.

A két döntetlen bosszantóbb, mint a párizsi és barcelonai vereség Forrás: KRQ

A tavaszi BL-döntőben a Veszprém nyolc góllal is vezetett a Kielce ellen, mégis a lengyelek nyerték meg a finálét. Ilyenkor hogy megy neki egy csapat a következő idénynek? Kibeszélik a játékosok egymás között egy ilyen kudarc okait? Vagy ön csapatkapitányként szóba hozta az öltözőben, hogy ki az, akit még nyomaszt annak a meccsnek az emléke?

Ilyen beszélgetés ötlete nem vetődött fel. Természetesen a negatív élmények továbbra is ott vannak bennünk, bennem is, de új szezon kezdődött új kihívásokkal, és tiszta lappal kellett nekimennünk, mert egymást érték a mérkőzések. Van, amikor sikerül okulni a hibáinkból, van, amikor nem, ezen kell majd fejben változtatni, és

ha jön néhány sikeres mérkőzés, amit a csapat kollektíven tud megélni, az biztos óriási önbizalmat és lökést ad majd a továbbiakra is.

Dolgozik egyébként sportpszichológus a csapat mellett? Ön a szükségét érzi annak, hogy egy-egy meccs után szakemberrel rágja át a történéseket?

2004 óta dolgoztunk hellyel-közzel folyamatosan pszichológussal, egyénileg és csapatszinten is. Pont az elmúlt napokban vettük fel a kapcsolatot egy új pszichológussal, úgyhogy ő fog az elkövetkezendő időszakban a veszprémi csapattal foglalkozni.

A Kielce ellen drámai körülmények közepette elveszített BL-döntő után Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Marius Becker

Minden olyan segítséget nagyon szívesen veszünk, ami előreviheti a csapat teljesítményét, és a többiek is nyitottak erre.

Az olasz futballcsapatnak, a Milannak szurkoló ismerőseim szokták mondani, hogy a mai napig képtelenek visszanézni a Liverpool elleni BL-döntőt, ahol a Milan 3-0-s vezetésről veszített végül büntetőkkel. Említette, hogy önben is nyomot hagyott a Kielce elleni meccs, előfordul, hogy bevillannak képek, hogy mit kellett volna másképp csinálni? Egyáltalán, látta azóta a döntőt?

Találó ez a hasonlat, mi is hasonló cipőben jártunk, mint a Milan. Azóta sem néztem meg a meccset, de ez mindig is így volt, közel 20 éves pályafutásom során egyetlen találkozót sem tekintettem meg újra az elejétől a végéig. A meccsekről egyébként mindig készülnek a hibákat kiveséző videók, és amikor ezeket megnézzük, akkor persze előjön az emberből az érzés, hogy ezeket igenis meg tudja csinálni, vagy el tudja kerülni, hogy újra elkövesse a pályán.

Egyetlen meccset sem szokott utólag felvételről visszanézni Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Benjamin Nolte

Kihozhat egy ilyen fájdalmas vereség egyfajta dacot vagy csak azért is mentalitást a csapatból, ami még jobban összekovácsolja?

Ilyet nem érzek a fiúkon, de jó a hangulat, és a cél közös, szeretnénk minden sorozatban a lehető legsikeresebben szerepelni. Aki nézte a meccseinket, az láthatta, hogy

nem játszunk rosszabbul, mint korábban, de valami kis plusz hiányzik.

Más érzés lett volna a Veszprémmel BL-t nyerni, mint a Barcelonával? Amióta hazaigazolt, azóta a csapatról minden évben elmondták, hogy esélyes a sikerre, ami most karnyújtásnyira volt.

Valóban, a hazajövetelem is ezt a célt szolgálta, és nagyon közel voltunk hozzá, sőt azt gondolom, hogy egy megnyert döntőt ajándékoztunk oda a Kielcének. A cél továbbra is ugyanaz maradt, és a mezőnyt elnézve, van három-öt csapat, amelyik nagyjából egyforma eséllyel pályázik a végső sikerre.

A Szeged elleni vereség után több orgánum is tényként kezelte, hogy Xavi Sabaté edzőt elküldi a Veszprém, aztán a végén nem lett semmi ebből. Az öltözőben okozott bármi felfordulást ez a zavaros helyzet?

Híreket nem nagyon szoktam olvasni, ezekből abszolút kimaradok. Az pedig nem a játékosok kompetenciája, hogy miképp alakul Sabaté viszonya a Veszprémmel és a magyar válogatottal. Ha a szurkolók most azt mondják, hogy ő nem megfelelő szintű edző,

akkor jogosan kérdezhetnék vissza, négy hónapja, amikor BL-döntőt játszottunk, akkor még jó edző volt?

A középutat kellene ebben a kérdésben is megtalálni, mint ahogyan nekünk is rá kellene találni egy kiegyensúlyozott játékra, amiben nincsenek komoly hullámvölgyek.

A Zágráb elleni BL-meccsen is kiválóan játszott Nagy László Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Az biztos, hogy az öltözőben nem okozott problémát a helyzet, hiszen a játékosok egy része külföldi, aki nem is találkoznak a magyar hírekkel, mendemondákat lehet, hogy hallanak, de ezek máskor is vannak a csapattal kapcsolatban.

A baráti körömben vannak olyan Veszprém-drukkerek, akik külföldre is rendszeresen elkísérik a csapatot, és ők szokták azt emlegetni, hogy Sabatét túlnőtte a keret, túl sok az egyéniség, akiket a viszonylagos rutintalansága miatt nem tud megfelelően kezelni.

Ezt nem cáfolom, de nem is akarom megerősíteni, egy biztos, ha 5500 szurkolónk van a csarnokban, az 5500 edzőnek felel meg, és biztos, hogy két egymás mellett álló néző nem cserélne ugyanúgy. Azt mindenki tudta, a klubvezetés és a játékosok is, hogy Sabaté hogy került a kispadra, és azzal is tisztában volt a vezetőség, hogy vezetőedzői tapasztalatnak híján volt. Carlos Ortega tavalyi menesztése után a menedzsment és a játékosok is egyetértettek abban, hogy az ő kinevezése a legjobb megoldás, és az idény ezt igazolta is – nagyjából a BL-döntő utolsó negyedórájáig. Ő is tudja, hogy rutintalanságának lett az áldozata, de igazi maximalista, aki reggel 7-től este 10-ig a csarnokban van, és mindent megtesz, hogy a csapat a legjobban szerepeljen.

Nem akar bűnbakot keresni az elbukott BL-döntő miatt Forrás: AFP/Sascha Schuermann

Egy ekkora előnyről elbukott BL-döntő nem rengeti meg a játékosok bizalmát az edzőben? Nem teszi hiteltelenné őt a játékosok előtt? Hiszen, ha hirtelen megreked a csapat meccs közben, a játékos azt várja, hogy kintről avatkozzon be az edző, vagy legalább jöjjön egy ukáz, ami változást eredményez.

Igyekezett ő váltani és beleavatkozni, de szerintem nem szerencsés egy embert kihozni bűnbaknak, még ha azt is szokták mondani, hogy könnyebb egy edzőt elzavarni, mint kirúgni 16 játékost. Ha bárki csak egyetlen jó dolgot csinált volna támadásban vagy védekezésben, ami megtörte volna a Kielce lendületét, az már elég lett volna.

Egyszerűen egy olyan blokk telepedett a csapatra, hogy semmi nem segített, és ez lett a következménye.

A játék képe alapján azért többször is a pengeélen táncoltunk, a Magyar Kupa-döntőt büntetőkkel nyertük meg a Szeged ellen, a SEHA Liga elődöntőjében szintén hetesekkel vertük a fehérorosz Bresztet, a BL Final Fourban pedig hosszabbításban gyűrtük le a Kielt a döntőbe jutásért. Hamarabb is elvérezhettük volna, de ami szerencsénk a szezon korábbi szakaszában volt, az a BL-döntőben a visszájára fordult. Inkább az teszi az embert nagyon csalódottá, hogy mennyire kevésen múlt. Mert ha úgy kapunk ki, mint 2015-ben, amikor esélyünk sem volt a fergetegesen kézilabdázó Barcelona ellen,

akkor azt mondja az ember, hogy akkor sem nyerünk, ha jövő karácsonyig játszunk.

Most viszont a hajráig uraltuk a meccset, aztán valami elromlott.

Amióta berobbant, azóta akár a válogatottról, akár a klubjáról van szó, mindig azt lehet hallani, hogy majd a Nagy Laci a vállára veszi a csapatot, ha baj van. Ez a fajta elvárás sosem volt teher az ön számára?

Nem okozott problémát, Barcelonában hozzászoktattak ehhez, hiszen 19 évesen már bedobtak a mély vízbe, és nem 5-10, hanem 45-50 perceket töltöttem a pályán. Volt egy hosszú időszak, amikor egyedüli jobbátlövő voltam a csapatban, és igyekeztem állni a sarat, hol sikerült, hol nem, de az elért eredmények azt támasztják alá, hogy többnyire sikerült. Ahogy említettem, az újságcikkekkel és a sajtóval nem nagyon szoktam foglalkozni, így aztán nem szembesülök azzal, hogy mások mit várnak el tőlem. Azt tudom, hogy én magamtól a maximumot.

Sosem nyomta össze a teher, hogy sokat várnak tőle Forrás: KRQ

Ha már szóba kerültek az elvárások: a vébéken a 2009-es hatodik helye a legjobb eredménye a válogatottal, hogy látja, van esély ennél jobb helyen zárni a januári franciaországi tornán?

Érdekes világbajnokság lesz, mivel nem kvalifikál olimpiára, így nehéz megtippelni, hogy a többiek milyen csapattal vágnak neki, lesz-e olyan, aki a fiatalításra szavaz.

Én sem leszek már fiatalabb, és a realitás azt mondatja velem, hogy ez lesz az utolsó világversenyem, és ezzel az érzéssel szerintem nem vagyok egyedül.

Mindent megteszünk majd, hogy minél sikeresebbek legyünk. Ha egy francia vagy egy dán csapattal talán nem is, de a legtöbb ellenféllel a játékosállományt tekintve fel tudjuk venni a versenyt, és kutya kötelességünk lesz az utolsó erőnkig harcolni minden meccsen.

Ezt már ki is mondta, hogy ez lesz az utolsó világversenye, vagy ez csak amolyan megérzés?

Nem jelentem ki kategorikusan, de márciusban már 36 éves leszek, és azt mondom, jöjjenek a fiatalok, Ancsin Gábor és Balogh Zsolt személyében a jobbátlövő poszton nem lesz gond. De állok a csapat rendelkezésére, és ha a későbbiekben is hívnak, akkor szívesen jövök.