1977 januárjában a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat vezetése (a legfőbb döntéshozó Forró Ferenc volt) úgy döntött, ideje férfi kézilabdázásban is felhelyezni a térképre Veszprémet, miután 1970-ben első vidéki csapatként bajnoki címet nyert a város női csapata.
A Kádár utcai betonpályán rajtoló csapat évről évre osztályt lépve gyorsan meghatározó szereplője lett a magyar kézilabdának, Hajnal Csaba olyan sikerekre vezette a Veszprémi Építők, VÁÉV Bramac, majd Fotex Veszprém, MKB Veszprém és Telekom Veszprém néven induló klubot,
hogy mára a világ egyik legjobb csapataként tekintenek rá.
Néhány fontos sztorival köszöntjük a szülinapost.
A Veszprém a nyolcvanas években nyerte meg első trófeáit, 1984-ben kupagyőztes, 1985-ben bajnok lett, az első nemzetközi sikerekre azonban a kilencvenes évekig várni kellett. Hajnal Csaba elnök egy belpolitikailag igen kényes helyzetben – az Ellenzéki Kerekasztal éppen a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról tárgyalt – döntött úgy, hogy szovjet edzője lesz a csapatnak, és két játékossal (Igor Zubjuk „Dezső" és Jurij Zsitnyikov) együtt szerződtette Valerij Melnyiket.
Az agresszív, házsártos természetű Melnyik jó szakember volt, de a játékosok nehezen viselték, hogy az orosz megállás nélkül üvölt mindenkivel, és irtózatos mennyiségű erőnléti munkát végeztet a csapattal. A játék azonban működött, és a Veszprém szépen menetelt az 1990/91-es KEK-sorozatban, ahol az elődöntőben a német Milbertshofennel találkozott.
A hazai 20-15-ös győzelem után a veszprémiek joggal reménykedtek a továbbjutásban, ám az augsburgi visszavágó előtt furcsa dolgok történtek. Melnyik együtt vacsorázott a német klub vezetőivel, még titkot sem csinált a dologból, a meccsen pedig az is kiderült, hogy miről beszélgettek:
az orosz edző teljesen összekeverte a veszprémiek felállását, gyakorlatilag mindent megtett, hogy kikapjanak,
amihez a holland játékvezetői páros is asszisztált, így 23-15-ös vereséggel búcsúzott a Veszprém.
Melnyik, ahogy arra számítani lehetett, bejelentette, hogy távozik, és a Milbersthofen edzője lesz. A szóbeszéd szerint úgy búcsúzott Veszprémtől, hogy majd küldjenek neki egy képeslapot, ha valamit nyer nélküle a csapat.
A klub vezetői a győri Joósz Attilát bízták meg a csapat vezetésével, aki fiatalok beépítésével nagyszerű együttest hozott össze. A VÁÉV a KEK-ben is bravúrokat mutatott be, és egészen a döntőig verekedte magát, ahol a Melnyik vezette Milbersthofen várt rá. A finálé hazai mérkőzése a veszprémi folklór meghatározó sztorijává vált, az instant klasszikussá váló összecsapáson a Bramac 24-14-re döngölte a parkettbe a német csapatot, amely a meccs után azonnal kirúgta Melnyiket.
A Veszprém aztán a visszavágót is magabiztosan nyerte meg, és a Honvéd 1982-es BEK-győzelme, valamint a Rába ETO 1986-os IHF-kupa-sikere után Magyarország harmadik férfi klubtrófeáját szerezte meg.
Az elképesztő fizikai adottságokkal rendelkező Marian Cozmát egy bukaresti mérkőzésen figyelte meg a Veszprém, ahol remekül játszott a magyar csapat ellen. A játéktudásán ugyan sokat kellett csiszolni, de a román beállós vitán felül nagyon ígéretes karrier előtt állt, amikor 2009. február 8-án máig tisztázatlan okból egy veszprémi szórakozóhely előtt halálra késelték.
Marian Cozmát szíven szúrták a támadók, ő a helyszínen életét vesztette, csapattársát, Zarko Sesumot úgy fejbe rúgták, hogy csak a gyors orvosi segítség mentette meg a látását, míg a vesén szúrt Ivan Pesicnek csapattársa, Uros Vilovski mentette meg az életét, amikor a helyszínről a közeli kórházba cipelte a horvát kapust. Az eset az egész országot megbotránkoztatta, a csendes kisvárost pedig hetekre sokkolta.
Egy héttel a tragédia után a lelkileg teljesen összetört Veszprém kénytelen volt pályára lépni a Bajnokok Ligájában, ahol a spanyol sztárcsapat, az Ademar León volt az ellenfele. A feketébe öltözött veszprémi tábor a tragédia helyszínéről gyászmenetben vonult a csarnokhoz,
ahol a klub történetének érzelmi szempontból legsúlyosabb mérkőzését játszotta le.
Mocsai Lajos vezetőedző szavaival élve „a pusztító fájdalmat pozitív energiává változtató” csapat óriási mérkőzésen legyőzte a spanyolokat. Aki látta, soha nem felejti el, ahogy a lefújás után a játékosok zokogva fogadták a szurkolók köszöntését.
Sem a két KEK-siker, sem a három BL-döntő nem mozgatott meg olyan érzelmeket a veszprémi klubnál, mint ez a bizonyos, 28-26-ra megnyert, egyszerű középdöntős meccs.
Az MKB-MVM Veszprém 2015. szeptember végén kirúgta a gyengén rajtoló csapat edzőjét, Carlos Ortegát, helyét a másodedző Xavi Sabaté vette át. A kapkodónak tűnő döntésből nem jött ki rosszul a csapat, a javuló játék és eredmények hatására véglegesítették az elsőre átmeneti megbízást kapó edzőt, aki aztán magyar bajnok, kupagyőztes és SEHA-liga-bajnok lett 2016 tavaszán.
A remekül kézilabdázó veszprémiek bejutottak a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe is, ahol a szakma és a szurkolók is a sorozat legnagyobb esélyeseként tekintettek rájuk.
A Hajnal Csaba vezette klub által évtizedek óta hiába hajszolt BL-győzelem ezúttal valóban reálisnak tűnt, és a csapat a Kiel hosszabbításos legyőzésével be is jutott története harmadik fináléjába.
A 2016-os döntőben folytatódott az egész szezonban látott veszprémi iskolajáték, a januárban a magyar férfi válogatottal óriásit bukó Talant Dujshebaev tanácstalanul pislogott a Vive Tauron Kielce kispadján, miközben a magyar bajnok a földdel tette egyenlővé a csapatát. A káprázatosan kézilabdázó Veszprém biztos győztesnek látszott, és közel került ahhoz, hogy tökéletes szezont fusson: az ország, a régió és Európa legrangosabb sorozatában is bajnok lehetett volna.
Tizenhárom perccel a lefújás előtt azonban valami eltörött a csapatban. Lékai Máté később azt mondta, nem fizikálisan fogyott el a csapat, hanem fejben, amit az is bizonyít, hogy rengeteg technikai hibát követtek el a magyar csapat játékosai. A lengyelek kapusa is elkezdett védeni, és egyetlen másodperccel a meccs vége előtt a Kielce kiegyenlített, majd hetesekkel megnyerte a döntőt.
A sporttörténeti összeomlásról Nagy László később azt nyilatkozta, nemcsak kézilabdában, semmilyen sportban nem látott még csak hasonlót sem.
Pedig a korosodó kulcsjátékosok miatt a 2016-os volt az utolsó ideálisnak mondható év, amikor a trónra ülhetett volna a Veszprém, amely ezt alátámasztva idén nagyon messze került a tavalyi szinttől.
A jelenleg Telekom Veszprém néven szereplő csapat toronymagasan kiemelkedik az összes magyar sportklub közül. A vízilabdát leszámítva
egyetlen magyar sportág klubcsapata sem volt képes olyan európai hírnévre szert tenni,
mint a Hajnal Csaba által már a szocialista időkben is kérlelhetetlen profizmussal üzemeltetett Veszprém.
A 24-szeres magyar bajnok, 25-szörös kupagyőztes, kétszeres KEK- és SEHA-liga-győztes, háromszoros BL-döntős klubot 39 éven át vezető Hajnal az alapítóknak szervezett gálavacsorán azt mondta:
Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhattam. Úgy ment el 39 év és két hónap az életemből, hogy annak minden pillanatát – beleértve a kudarcokat is – élveztem. Óriási élmények, ezernyi emlék köt ehhez az időszakhoz. Jó szándékú, becsületes, kiváló emberekkel dolgozhattam, akiknek a segítségével ezt a klubot nagyon messzire juttattuk.”
A zseniálisan irányító, minden lehetőséget habozás nélkül megragadó Hajnal már a tervgazdálkodás időszakában olyan pénzeket mozgatott a klubnál, amivel lehetővé tette külföldi sztárok leigazolását, és olyan húzásokkal segítette a klubot, mint például a kubai válogatott Magyarországra költöztetése, és több játékos honosítása, és remekül nyúlt az átigazolási piacon a fiatal tehetségekhez, illetve a kiöregedőben levő, de még komoly erősítést jelentő sztárokhoz.
Boldog születésnapot, veszprémi kézilabda!