Így tűnt el a minőségi élsport Budapestről

A hetvenes-nyolcvanas években szinte természetes volt, hogy a csapatsportokban a fővárosi klubok csatáztak az aranyérmekért. Korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a legjobb együtteseket a fővároson kívül kell keresnünk, hogy a vidéki csapatok egyeduralkodók legyenek a nagy, hagyományos csapatsportokban. Ma már inkább az a kuriózum, ha egy fővárosi alakulat szól bele a bajnoki cím sorsába. Mi történt az évtizedek során? Elemzés.

Magyarország szinte minden szempontból fővároscentrikus. Budapest az ország közepe, itt él a lakosság egyötöde, itt termelődik nagyjából a GDP fele, itt működnek a kormányhivatalok és nagy általánosságban kimondható, hogy minden, ami „fontos", az a fővárosban történik.

A kivétel: a ferencvárosi női kézilabdacsapat, amely két éve meg tudta törni a Győr hegemóniáját, és bajnokságot nyert Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

A szocializmus idején a látványsportokban (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) a budapesti klubok és szakosztályok uralták a mezőnyt.

De hogyan állt minden a feje tetejére?

Mi történt a múltban?

A szocialista sportban az állam, illetve az általa kijelölt szervezetek, gyárak, üzemek tartották el az egyesületeket, a sport nem piaci alapon működött.

Az egykori magyar és kelet-európai példának nyomát sem lehetett felfedezni a nyugati világban.

Teljesen elképzelhetetlen volt az a rendszer, amelyben az egyesületek „mamutklubokként" működve elképesztő mennyiségű szakosztályt tartottak fent, nálunk mégis ez volt a helyzet.

Rácz Mariann és Sterbinszky Amália az 1982-es női kézilabda BEK-döntőn, amelyet a Vasas nyert meg Forrás: Vasassc.hu

A rendszerváltás előtt természetes volt, mint hogy a gazdaságilag legerősebb térség, azaz a főváros tudja a legjobban eltartani a legjobb csapatokat.

Könnyen össze lehetett szedni a minőségi játékosokat, a fizetés mellett pedig állást is tudtak kínálni a sportolóknak.

Az állami cégek válsága a nyolcvanas években kezdődött, majd a folyamat 1990 körül tetőzött. 1975-ben még több mint négyezer egyesület működött tizenegyezer körüli szakosztállyal, míg ugyanez a szám 1990-ben már nem érte el a három- és a hatezret. A rendszerváltás után különösebb koncepció nélkül szűnt meg az egyesületek korábbi mértékű állami támogatása, szinte minden átmenet nélkül kellett volna a piacgazdaság követelményeinek megfelelnie az élsportban érdekelt sportegyesületnek, ami a költségek racionalizálásával és szakosztályok megszüntetésével járt.

A női röplabdázóknál már 1991-ben vidéken avattak bajnokot. A hős egri nők Forrás: Origo

Olyan szakosztályok „adták meg magukat", mint

a Budapest Honvéd férfi kézilabdacsapata, amely 1982-ben eddig egyetlen magyar férficsapatként megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját,

vagy szintén a Honvéd kosárcsapata, amely a hazai sportág legeredményesebbjeként (ki ne emlékezne a Danone-Honvéd, majd a Tungsrammal történő egyesülése után a Tungsram-Honvéd/Budapesti Sólymok néven futott alakulatra?) jelenleg csupán az NB I/B-ben indít csapatot. De hiába keressük a női mezőnyben a pécsi, győri, soproni időszakot megelőzően utoljára bajnoki címet ünneplő Ferencváros kosaras hölgyeit - a Fradi már az egész szakosztályt megszüntette.

Miért erősödött meg a vidék sportja?

A fővárosi klubokban túlságosan is a labdarúgásban rejlő lehetőségekre koncentráltak, ami valamelyest érthető is, hiszen a közvetítési jogoknak köszönhetően ebben a sportágban mozognak a legnagyobb pénzek, ugyanakkor ez a szemlélet ahhoz vezetett, hogy a többi szakosztályra kevesebb energia és anyagi forrás jutott.

Megannyi sikeres szakosztály tűnt el a süllyesztőben, vagy éppen alacsonyabb osztályban szerepel, miközben az anyaegyesület labdarúgói az élvonalban vitézkednek.

A balul sikerült mexikói világbajnokság után idehaza is rohamosan csökkenni kezdtek a nézőszámok a stadionokban Forrás: AFP/Staff

A szocialista sportszerkezetben a finanszírozás állami, központi feladat volt, amely sokkal jobban érvényesült a fővárosban, miközben a vidékiek valamilyen helyi vállalat vagy éppen a tsz támogatásával működtek.

Miután az állam szinte egyik pillanatról a másikra kivonult, piaci körülmények között kellett érvényesülniük a csapatoknak.

A sportpiacnak esélye sem volt kiépülni, miközben eleinte mindenki a labdarúgásból próbálta kihozni a maga hasznát, de az 1986-os mexikói, balul sikerült világbajnokság után érezhetően estek az NB I-ben a nézőszámok.

Szegedi kézilabda-szurkolók. A városban nagyon népszerű a csapat, amely rendre telt ház előtt játszik Forrás: AFP/Daniel Naupold

Szabados Gábor sportközgazdász szerint a kialakult helyzet hátterében hatalmas jelentősége van a lokálpatriotizmusnak. A vidéki egyesületek több szempontból is előnyben vannak fővárosi társaikhoz képest. A helyi önkormányzatok nagyobb arányban szállnak be az egyesületek működtetésébe, szívesen adják nevüket a szűkebb környék büszkeségéhez, miközben a fővárosban főleg az utánpótlás-fejlesztésre és a létesítményekre költ az állam, a megannyi egyesület költségvetésébe – talán érthető módon – nem szállnak be számottevően az önkormányzatok.

Szabados Gábor sportközgazdász szerint mára csak a Fradi tud piaci alapon sikeres lenni Budapesten Forrás: nepszava.hu

Szabados szerint a fővárosi brandek – a Ferencvárost leszámítva – nem tudnak annyi embert elérni, hogy piaci alapon legyenek sikeresek, miközben egy-egy vidéki csapat akár egy egész megye vagy térség kedvence lehet, hatalmas támogatói bázissal.

A lokálpatriotizmusnak köszönhetően tehetős vállalkozók is előszeretettel segítik szűkebb pátriájuk csapatát, amivel megbecsülésüket is növelhetik, miközben az önkormányzatok is sok helyen felismerték a sport közösségépítő erejét, ezért ők is előszeretettel támogatnak egy-egy sikercsapatot.

Ha megnézzük a magyar sport nemzetközi szinten is ütőképes csapatait, láthatjuk, hogy a legtöbbször helyből érkezik a hatalmas támogatás.

Minden esetben számíthatnak az egyesületek a helyi önkormányzat támogatására, valamint a térségben működő cégek, vállalkozók szponzorálására.

Mi lesz veled, sportos Budapest?

A jelenlegi viszonyok között egyelőre aligha van visszaút a vidékről a fővárosba.

A budapesti csapatok elvesztették bázisaikat, elkezdtek lokalizálódni.

Szabados Gábor azt mondja, hogy a korábbi fővárosi brandek, mint a Vasas, a Honvéd, az MTK vagy éppen az Újpest a régi rendszer felbomlása után már nem tudnak nagy tömegeket megmozgatni, hiszen nincs akkora kötődésük az embereknek ezekhez a patinás egyesületekhez. Helyi szinten, egy-egy kerületben, Angyalföldön, Újpesten vagy éppen Kispesten nincs akkora gazdasági bázisuk az egyleteknek, hogy piaci alapon legyenek akár csak hazai szinten is, hosszú távon sikeresek.

Az újpesti szurkolótábor a labdarúgó NB I egyik mérkőzésen, a Szusza Ferenc Stadionban. Forrás: MTI/Földi Imre

Ráadásul egy-egy sikeres élcsapat megfelelő gazdálkodás esetén csak tovább mélyíti a szakadékot maga és az őt követők között.

Egy eredményes nemzetközi szereplés például olyan bevételeket generálhat, hogy azt jól befektetve hosszú évekre, évtizedekre alapozhatja meg a klubok egyeduralmát (lásd Győri Audi ETO KC, illetve Telekom Veszprém, valamint a labdarúgásban a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is szereplő Debrecen, amely hosszú évekre bebiztosította helyét az NB I élcsapatai között).

A Debrecen szurkolói Budapesten. A DVSC a labdarúgó Bajnokok Ligájában a fővárosban játszotta hazai mérkőzéseit 2009-ben Forrás: AFP/Ferenc Isza

Szabados Gábor szerint a helyzet csak akkor változhat, ha minőségi ugrás következik be sportágon belül, de ehhez évekre, évtizedekre lehet szükség. Ehhez hozzájárulhatnak a vidéki sikerek is, hiszen jó játék, nemzetközi és válogatott sikerek esetén többen kezdenek sportolni – természetesen a fővárosban is –, így megfelelő befektetők és önkormányzati támogatás esetén a fővárosban lehetnek újra sikeres csapatok. Azt talán mondanunk sem kell, hogy egy-egy kiugró eredmény esetén mekkora tömeget tudna megmozgatni az Újpest vagy éppen a Ferencváros név a fővárost vagy akár az egész országot tekintve.

Amatőr játékosok az egykori 33-szoros bajnokcsapatban

Zsoldos András játékosként a 80-as években kosarazott többek között a Honvéd és a Tungsram csapataiban, a válogatottban 96 alkalommal szerepelt.

Edzőként négyszer nyert bajnokságot a Honvéddal, kétszer a Pakssal, összesen háromszor választották meg az év edzőjének.

Volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya is, jelenleg a Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia szakmai igazgatója és az U18-as csapat edzője.

A kosárlabdában – a többi csapatsporthoz hasonlóan – is egyértelmű volt a budapesti fölény.

Az állami szervezeteknek és cégeknek köszönhetően olyan csapatok uralták a mezőnyt, mint a Honvéd, a Csepel vagy éppen a Vasas Izzó, vagy a Ganz-MÁVAG – mondta Zsoldos. – Abban, hogy a vidék ennyire megerősödött, hatalmas szerepe volt annak, hogy a fővárosi klubok forrásai alaposan csökkentek.

Ami a Honvédot illeti, a szakosztály előbb egyesült a Tungsrammal, majd a később a GE-hez került cég folyamatosan csökkentette a támogatást.

Később, a kilencvenes évek elején a Danone állt a csapat mellé, amely egy újabb sikerkorszakot jelentett a klub életében. A játékosokkal hosszú távra tudtunk szerződni, nem volt ritka a négyéves kontraktus sem, de közben már a vidéki klubok komolyabb fizetést tudtak biztosítani a játékosoknak. Ebben annak is szerepe lehet, hogy a szövetség a nyolcvanas években vidékfejlesztési programot hirdetett, így erősödhetett meg ennyire a szombathelyi, zalaegerszegi, körmendi vagy éppen a szolnoki kosárlabdasport. A Danone végül 1997 környékén kiszállt, a csapat pedig nem sokkal később teljesen megszűnt."

Zsoldos András, aki edzőként négyszer nyert bajnokságot a Honvéddal Forrás: bb1.hu - Mészáros Zsolt

Zsoldos szerint is könnyebb manapság vidéken eredményes csapatokat összerakni és üzemeltetni.
„Vidéken elsősorban a lokálpatriotizmus az, amivel egyelőre nem tud versenyezni a főváros. A helyiek – legyen szó az önkormányzatról, nézőkről, helyi vállalatokról, üzletemberekről – magukénak tekintik a csapatot, és minden áldozatot meghoznak azért, hogy sikereket érjenek el, büszkék lehessenek a város csapatára.

Egyetlen Budapesten élőt sem akarok megbántani, de vidéken szerencsére még program a meccsnap.

Míg a fővárosban minden napra jut megannyi esemény, akár igazi világsztár fellépőkkel, addig egy-egy vidéki csapat meccsein megmozdul az egész város, amivel csak hatalmas marketinggépezettel tudna versenyezni egy budapesti csapat."

Körmenden 30 év után is ünnep a meccsnap - a város férfi kosarasai 1987-ben első vidéki csapatként nyertek bajnokságot Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Ami a 33-szoros bajnok Honvéd csapatát illeti, jelenleg az NB I/B-ben, azaz a másodosztályban szerepel. A játékosok teljesen amatőrök, a klub elsődleges szerepe jelenleg az, hogy az akadémiáról kikerülők itt belekóstolhatnak a felnőtt bajnokságba, de aki profinak akar állni, annak vidék felé kell vennie az irányt.

Ők voltak a Budapesti Sólymok Forrás: Origo

Zsoldos szerint az akadémia nem működhetne a taotámogatások nélkül, miközben a felnőttek elsősorban tagdíjakból és a létesítmények bérleti díjaiból fedezik az indulási költségeket. A közelmúltban választották meg a Honvéd új elnökét, az olimpiai bajnok vízilabdázó Gergely Istvánt, akinek nem titkolt célja, hogy újra számolni lehessen a korábban oly sikeres csapatokkal. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Így állunk most

A budapesti élsport visszaesése elsőként a férfi kézilabdában jelentkezett. Itt 1991-ben avattak legutóbb fővárosi bajnokot, az Elektromost. Azóta a sportág két bázisa Veszprém (már ők a rekordbajnokok) és Szeged lett, miközben például megszűnt a 14-szeres bajnok, BEK-győztes Honvéd. A nők között korábban a Vasas volt az, ami a férfiaknál a Honvéd, de 1998 óta, pár Fradi bajnoki címet leszámítva a Dunaújváros, majd a Győr uralja a mezőnyt.
Kosárlabdában és jégkorongban mintegy 20 éve történt meg az a bizonyos váltás. A jégkorongozóknál az Újpest-Ferencváros csatát megtörve, 1998 óta egyeduralkodó Székesfehérvár, amellyel a Dunaújváros vívott nagy csatákat. A bajnokság átszervezésének és a Volán EBEL-indulásának is köszönhetően Miskolcra is került bajnoki cím, de nyilvánvaló, melyik az ország legjobb csapata. A válogatott sikereinek köszönhetően egyre többen jégkorongoznak a fővárosban is, a közeljövőben talán kialakulhat egy ütőképes budapesti csapat.
Érdekesség, hogy kosárlabdában 1997-ben még a férfiaknál (Honvéd) és a nőknél (Fradi) is fővárosi bajnokot avattak, azóta viszont nemhogy bajnoki cím nem került Budapestre, többször is előfordult, hogy a férfiaknál csapat sem indult a fővárosból, a nőknél pedig az utóbbi 20 évben három bronz a termés.
Labdarúgásban 2016-ban a Ferencváros egy nyolcéves időszakot zárt le azzal, hogy újra fővárosi csapat nyerte a labdarúgó NB I-et. Az MTK 2008-as sikere óta a Debrecen, a Győr és a Videoton nyerte a bajnokságokat. 2000 óta egyébként mindössze ötször nyert fővárosi csapat (az FTC vagy az MTK). Korábban ez annyira valószínűtlen volt, hogy az ezredfordulóig mindössze a Nagyváradi AC (1943–1944), a Győri ETO (1963 ősz, 1981–1982, 1982–1983), a Vác (1993–1994) és a Dunaferr (1999–2000) nyert vidéki csapatként bajnoki címet.
Utolsóként vízilabdában történt meg az őrségváltás, 1964 után 47 évvel, 2011-ben nem budapesti bajnokot avattak. A 2000-es években sorozatban hatszor volt bajnok, Euroligát is nyert a Honvéd, amely 2010 óta dobogóra sem állhatott. 2012-ben még a Vasas ünnepelhetett bajnoki címet, azóta a Szolnok és az Eger uralja a hazai mezőnyt.

Mocsai Lajos: Lenne igény a minőségi sportra Budapesten

Mocsai Lajos szerint a szocialista időszakban sokkal nagyobb presztízse volt a sportnak, ennek köszönhetően infrastruktúrában és szaktudásban is a világ élvonalában jártak a magyarok, az igazolt sportolók száma egymillió körül mozgott a nyolcvanas években.

Budapest a rendszerváltás előtti időszakban természetesen kihasználta gazdasági fölényét, kézilabdában is Budapesten koncentrálódtak a legjobb játékosok, szakemberek, nem mellékesen pedig rengeteg kisebb műhely biztosította a megfelelő utánpótlást, a szakosztályok fenntartása nem okozott gondot a kluboknak

- mondta az Origónak a Testnevelési Egyetem rektora.

Mocsai Lajos szerint lenne igény a minőségi élsportra Budapesten Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mocsai szerint egyedülálló volt az európai fővárosok tekintetében, hogy Budapesten háromnál több nemzetközi szintű labdarúgóklub működött egy időben, de ezek megrogyása magával rántotta a többi szakosztályt is.

A klubok gazdasági hanyatlása negatív folyamatokat indított be, szakosztályok szűntek meg, és ingatlanértékesítések következtében az utánpótlás kisebb bázisai is tönkrementek.

Már a nyolcvanas évek végén dupla fizetésekkel csábították vidékre a legjobb játékosokat, mindössze a klubhűség tarthatta a fővárosban a legjobb játékosokat."

Mocsai 1985 után, 20 év elteltével vezetett újra budapesti klubcsapatot, mint elmondta, egy ígéretet teljesített azzal, hogy elvállalta a Vasas női csapatának irányítását, de ekkor már javában a vidéki csapatok uralták a mezőnyt, ennek megfelelően Mocsai is a Veszprémben kötött ki 2007-ben.

Mocsai Lajost Veszprémben Bundesliga-szintű körülmények fogadták Forrás: MTI/Kovács Anikó

„Állíthatom, hogy Veszprémben a Bundesligában tapasztalt körülmények fogadtak.

A világ egyik legjobb csapatánál, a Barcelonánál hatszor kisebb költségvetésünk volt, és nemzetközi klasszisból is kevesebb szerepelt nálunk, de nagyon kevés hiányzott, hogy a Bajnokok Ligájában a Final Fourban szerepeljünk.

A Veszprém szisztematikus munkájának köszönhetően azóta többször is szerepelt Európa legjobb négy csapata között."

Mocsai Lajos elmondása szerint évek óta dolgozik azon, hogy újra ütőképes csapat szerepelhessen a fővárosban.

Pestszentlőrinc, Sportkastély. A PLER kézilabdacsapatának otthona Forrás: Varadi Levente

„Jelenleg nincs a férfi élvonalban budapesti csapat, a PLER magyar tehetségekkel lassan az élmezőnybe kerülhetett volna, de ez még várat magára.

Meggyőződésem, hogy a budapestiekben hatalmas igény van egy nemzetközileg is sikeres férficsapatra, de nem egyszerű, hogy a mozgás- és sportkultúrát arra a szintre tudjuk hozni, hogy a fővárosiak színház vagy más kulturális tevékenység helyett a sportot válasszák.

Erre jó megoldás lehetne, ha egy helyszínen tudnánk biztosítani adott esetben hétköznap a színházat és a szórakozást, hétvégenként pedig a magas szintű sporteseményeket. A rotációs rendszert is lehetne alkalmazni, azaz a klub férfi és női csapata felváltva játszana hazai pályán, hiszen nem egyszerű feladat, hogy idegenbeli meccsekre is kísérje a csapatát fővárosi szurkolótábor. Egy hasonló koncepcióval helyre lehetne állítani Budapest szerepét a sport, szűkebben a kézilabda területén."