Július 12-én, rekkenő hőségben edzett a magyar csapat Kecskeméten a Messzi István Sportcsarnokban.
Odakint 38 fok volt, bent legalább 45, a játékosok keményen beleálltak a tréningbe.
Ez volt a felkészülés első napja. Mi is ott voltunk, s bár magam egyetlen lépést sem tettem meg a labdával, alig vártam, hogy a kellemesen léghűtött szálloda halljába érkezzek, ahol Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány tartott az Origónak székfoglalót.
Arról beszélt, hogy megterhelő lesz a felkészülés, hogy tizenkét meccset játszunk, az ellenfelek kőkemények lesznek, aztán nekimegyünk az Európa-bajnokságnak, ahol leverjük a cseheket és a románokat, bejutunk a legjobb tizenhat közé, és utazunk Isztambulba.
Kecskemétről hazafelé azon gondolkodtam, hány olyan ember van ebben az országban Ivkovicson kívül, aki ezt el is hiszi.
Most, hogy a kapitánynak igaza lett, nézzük, hogyan jutottunk el idáig, illetve melyek voltak azok az emlékezetes pillanatok, amelyek miatt a sajtó és a közvélemény már az Eb előtt igyekezett fogást találni a csapaton és a szövetségi kapitányon.
Az amerikai DeAndre Kane 2017 tavaszán kapott magyar állampolgárságot és útlevelet. A honosítást a szövetségi kapitány kezdeményezte és javasolta. Ezt az utat követi szinte minden európai csapat, tehát nem arról volt szó, hogy Ivkovics ezzel a lépéssel akarta feltalálni a meleg vizet. A szaksajtó és a szurkolók is nagy reményekkel várták az amerikait, aki korábban az orosz Nyizsnij Novgorod együttesében játszott, ettől az idénytől kezdve pedig az Euroligában induló Maccabi Tel-Aviv játékosa lesz.
Ma már tudjuk, hogy Kane önmaga helyett egy üzenetet küldött, amelyben felesége egészségi állapotára hivatkozva lemondta a megjelenést.
A szövetség azonban észnél volt, mert olyan szerződést kötött, hogy Kane-nek igen vaskos kötbért kell fizetnie, ha nem áll a magyar válogatott rendelkezésére.
Nem állt. A szövetségi kapitány mindig nagyon vigyázott arra, hogy a felkészülés során soha ne ez legyen a központi téma. A csapat játékosai is úgy voltak vele, ha Kane jön, az segítség, ha nem jön, akkor sem történik tragédia. Ivkovics pedig az Eb előtt elmondta, hogy Kane honosítását ő kezdeményezte, tehát ha valaki támadni óhajt, akkor őt támadja, és ne a játékosokat.
Ez már keményebb dió volt. Hanga Ádám feje felett hetekig ment a huzakodás, mígnem kiderült, hogy a az FC Barcelona leigazolja őt.
Addig azonban, amíg ez eldőlt, a jelenkor legjobb magyar férfi kosárlabdázója nem csatlakozhatott a kerethez, mert nem volt érvényes orvosi igazolása.
Márpedig azt senki nem vállalta fel - sem Hanga, sem a szövetség -, hogy a játékos egy esetleges, az Eb-n elszenvedett sérülés miatt ne tudjon ősztől a Barcelonában szerepelni.
Az érvényes orvosi vizsgálatok és igazolás nélkül amúgy sem tarthatott volna a csapattal. Hanga a felkészülés utolsó szakaszában kapcsolódott be a közös munkába, de Ivkovics azt hangsúlyozta: neki az is elég, ha
Hanga az első Eb-meccs előtt egy órával jelentkezik játékra.
Végül erre nem került sor, a többit meg láttuk. Hanga Ádám nélkül szinte egészen biztosan nem lennénk a legjobb 16 között, de ez szerencsére ma már teoretikus felvetés. Hangának a csehek és a románok elleni meccsen nyújtott klasszis játéka egészen elképesztő volt.
Lóránt Péter a magyar NB I egyik legkiválóbb kosárlabdázója. Nincs abban vita, hogy képessége és tudása alapján helye lenne a magyar válogatottban. Ivkovics azonban nem hívja meg, mert Lóránt korábban lemondta a válogatottságot. Ez a cselekedet nem új és nem ismeretlen lépés sem a magyar, sem az európai kosárlabdában. Csakhogy annak idején
Sztojan Ivkovics azt is kijelentette, hogy ő azokra a játékosokra számít, akik hajlandóak végigcsinálni a felkészülést, akiknek fontos a nemzeti csapat meze.
Az Eb-selejtezőket hat győzelemmel, veretlenül megvívó magyar csapat (Nagy-Britannia, Macedónia és Luxemburg volt az ellenfél) Lóránt Péter nélkül érte el a sikert.
A magyar szövetségi kapitány saját magát köpte volna szembe, ha ezek után, csak azért, mert az együttes kijutott, behívta volna Lórántot. Bár voltak arra halvány próbálkozások, hogy a játékost és a kapitányt valahogyan kibékítsék, erre nem került sor.
Ivkovics azzal a csapattal jött el Romániába és megy Törökországba, amelyik a selejtezőkön brillírozott.
Ma már azt kell mondanunk, teljesen igaza volt. Lóránt Péter fejébe nem látunk bele, de nem lennénk meglepve, ha átkozná azt a pillanatot, amikor lemondta a válogatottságot.
Hiába hangsúlyozta Sztojan Ivkovics, hogy a felkészülési meccsek eredménye nem számít, a végtelenül eredménycentrikus magyar sportban ezt a mondatot nem lehet értelmezni. A kapitány tizenkét meccset kötött le, az együttes odahaza ebből négyet nyert meg (kétszer Szlovákia, kétszer Izland ellen), de nyolcat elvesztett.
A játékosok turnéztak Ljubljanában, Kazanyban és Varsóban.
Az izraeli, a brit, a lengyel, az orosz, az izlandi, a német, a szlovén és a cseh válogatott is legyőzte a magyarokat.
A csehek a szlovéniai Adecco-kupán 85-51-re verték a mieinket. Ez azért - felkészülési meccs ide, vagy oda - méretes zakó volt. Hogy lesz ebből győzelem az igazi tétmeccsen, Kolozsváron? - kérdeztük a kapitányt, aki csak mosolygott, és annyit mondott, hogy az aggodalom felesleges, amikor kell, nyerünk. Igaza lett.
Sztojan Ivkovics szeret harcolni. Nemcsak a kosármeccseken, hanem a virtuális térben is. Sokan megütközve nézik ezt a tevékenységét.
Azt sem értik, miért olvassa fel a játékosoknak a különféle internetes fórumokon a névtelenség biztonságába menekülő kommenthuszárok beszólásait.
Ivkovics ezzel is tüzeli a társaságot, mert azt mondja, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Ebben a tekintetben is eltér a többi magyar szövetségi kapitány gondolkodásmódjától.
A női vízilabda-válogatott mestere, Bíró Attila a budapesti vizes vb előtt kifejezetten arra kérte a játékosait, hogy azok ne olvassanak fórumokat, kommenteket, hozzászólásokat. Mikor júliusban mindezt megemlítettem Ivkovicsnak, csak legyintett egyet, és azt mondta, ő sosem tenné meg ezt. Bár le kell szögezni, hogy a meccsekre saját pénzen járó szurkolóknak mindig igazuk van, azt azért nem lehet elhallgatni, hogy egyes hozzászólások egészen alpári és becsületsértő módon támadták a kapitányt. A románok elleni győztes csata után az Origónak nyilatkozó mester nem véletlenül mondta azt, hogy:
Ma is azt mondom: a legkönnyebb bírálni, a legnehezebb a munkát elvégezni. Ha a kisemberek összefognak, nagyon hangos sikert érhetnek el."
Ennyit az előzményekről és a Kolozsvárra vezető útról. Most nézzük, melyek voltak azok a kulcspillanatok, amelyek ezt a sikert elhozták.
Hanga Ádám klasszisáról felesleges hosszan értekezni, de a mellé a csehek és a románok ellen felnövő Vojvoda Dávid produkciója szintén kalaplengetést ér. Vojvoda a románok elleni túlfűtött hangulatú, érzelmileg felfokozott mérkőzésen dobott 26 pontot, de már egy nappal előtte kiválóan kosarazott a csehek ellen.
Mindketten kiemelkedő képességű, végtelenül szerény sportemberek, akik egyáltalán nem szálltak el maguktól.
A horvátok elleni első meccsen kisebb sérülést elszenvedő Hanga Ádám fájdalmai ellenére is ott volt a Montenegró elleni összecsapáson,
pedig megtehette volna, hogy pihen, és inkább a csehekre és a románokra koncentrál. Ez eszébe sem jutott.
Hanga és Vojvoda klasszis, de a klasszikus mondást idézve: kell mögéjük egy csapat. Ezt pedig remekül összerakta Sztojan Ivkovics.
Keller Ákos igazi szívember, Rosco Allen képes meghalni ezért a társaságért, de voltaképpen mindenki nevét felsorolhatnánk.
Perl Zoltánét, aki mosolyogva dobja a hármasokat, Kovács Péterét, aki szinte eltüntette a pályáról a csehek NBA-t is megjárt játékosát, Satoranskyt.
A kispadon ülők, a kevesebb játékpercet kapók ugyanúgy együtt élnek a többiekkel, Ivkovics személye remek kohéziós erő ebből a szempontból. Az sem mellékes, hogy a szövetségi kapitány mellett dolgozó Pór Péter és Forray Gábor Ivkovics minden egyes gondolatát jól ismeri. Nem véletlenül hangsúlyozta a kapitány, hogy ez a siker öt év kőkemény és közös munkája volt.
Egy Románia-Magyarország mérkőzés bármilyen csapatsportágban ezer fokon zajló ütközet, különösen akkor, ha ez Romániában van. A sors úgy hozta, hogy Kolozsváron éppen a románok ellen léptünk pályára azért, hogy elutazhassunk Isztambulba. Bár volt egy kis "Vesszen Trianon!", és odakint a románok meggyújtottak egy magyar zászlót, a kedd esti meccs mégsem erről marad emlékezetes.
Hanem arról, hogy a lefújás után 30 perccel is ott ünnepelt a csarnok lelátóján a közönség, hogy meglett férfiemberek zokogtak, amikor vége lett a meccsnek.
Ivkovics már az összecsapás előtt remekül pengette az érzelmi húrokat. A mérkőzés történelmi-politikai vonatkozásaival nem akart foglalkozni, azt meghagyta az angoloknak, az amerikaiaknak és a franciáknak.
Ne feledjük, egy horvát születésű szövetségi kapitányról beszélünk, akit annyira megérintett ez a meccs, hogy annak délutánján nem tudott aludni.
Tisztában volt azzal, hogy ez az a mérkőzés, amelyen nem lehet kikapni.
Sztojan Ivkovics szigorúan nézett rám, amikor kedden este a jutalomjáték szót kiejtettem a számon. Továbbra is azt gondolom, hogy ami innen jön, az tényleg az. Még akkor is, ha Ivkovics erről hallani sem akar. Csütörtökön délután a címvédő spanyolok következnek, akik ellen ha játszunk egy jó meccset, abból is sokat tanulhatunk.
Majd a szerbek vagy az oroszok, esetleg a lettek - de már Isztambulban. Ez megint három olyan csapat, amely ellen nem sok esélyt adnak nekünk. De innentől fogva én semmit nem beszélek az esélyekről. Hagyom, hogy az élmények elsodorjanak, lesz, ami lesz. Itt tényleg minden lehetséges.
Ha csak a kolozsvári lelátón könnyező magyarokra (legyenek ők itt, Erdélyben élő magyarok, vagy odahaza élők) gondolok, akkor tényleg bármit elképzelhetünk.