A magyar női kézilabda-válogatott ügyében egészen 2005-ig, a szentpétervári világbajnokságig ahhoz voltunk szokva, hogy éremért játszik. Oroszországból bronzéremmel tért haza a Németh András irányította csapat, azóta viszont csalódás csalódást követett.
Az eltelt időben öt világbajnokságot rendeztek, és a mieink egyszer sem végeztek a nyolcadik helynél előrébb,
sőt, a 2011-es brazíliai tornára ki sem jutottak. Ahogy lemaradtak a 2012-es londoni és a négy évvel későbbi riói olimpiáról is - ez már komolyan el kellett, hogy gondolkoztassa a sportág irányítóit.
A szokott recept szerint egymást követték a szövetségi kapitányok: Németh András a 2007-es vb-n elért nyolcadik hely után adta föl, őt Hajdú János, Imre Vilmos, Mátéfi Eszter és Karl Erik Böhn követte a kispadon. Egyedül utóbbival, a 2014-ben tragikus hirtelenséggel, leukémiában meghalt norvég szakemberrel sikerült valamit virítanunk - bronzérmet nyertünk a 2012-es szerbiai Európa-bajnokságon. Böhn után újra Hajdún, majd Németh Andráson volt a sor. A sikertelen riói kvalifikáció után 2016-ban egy sikerpáros ült le a válogatott kispadjára: a magyar mezőnyt kiválóan ismerő, a Győri Audi ETO-val azóta három Bajnokok Ligáját nyerő Ambros Martín és az FTC Rail-Cargo Hungaria vezetőedzője, Elek Gábor próbálkozhatott.
Csodát azonban ők sem tudtak tenni, a 2016-os Európa-bajnokságra a selejtezőcsoportot megnyerve - Lengyelországgal azonos pontszámmal végezve, Szlovákiát és Finnországot megelőzve - vezették ki a csapatot, a tornán viszont már a lengyeleket egymás után két vb-n is a negyedik helyig vezető dán Kim Rasmussen ült a kispadon, a csapat pedig a 12. helyen végezve zárta az Eb-t.
Az, hogy Szlovákia ellen egy sima (28-19) és egy kissé kellemetlenül elengedett (24-24) mérkőzésen kvalifikáltuk magunkat a pénteken kezdődő németországi vb-re, a nemzeti minimum volt. De hogy mi lesz a vb-n, az már megint más kérdés. Nem kerültünk könnyű csoportba, de számunkra olyan most nem is lenne ezen a vb-n, ugyanis, mondjuk ki, nem tartozunk Európa és a világ élmezőnyébe.
Egyelőre nem látszik a csapatban az a minőség, amivel fel tudnánk venni a versenyt a legjobbakkal. Van ugyan két jó kapusunk, de - egyelőre - sem Bíró Blanka, sem Janurik Kinga nem klasszis. Előbbi helye egyértelmű volt a keretben, utóbbi a győri Kiss Évát megelőzve utazhat Németországba.
Rasmussen azért szavazott bizalmat az Érd kapusának, mert úgy látja, hogy a gyors indítások terén ma ő legjobb az itthoni mezőnyben. Azokra pedig nagy szükségünk lesz, mert felállt fal ellen támadva akadhatnak gondjaink.
Két kapus, két stílus
A csapat utolsó edzése után Pálinger Katalint, a szövetség alelnökét, a korábbi világklasszis kapust kértük meg, jellemezze pár szóban két utódját. "Mindkét lány nagyon tehetséges, és abszolút helyük van a válogatottban. Kingáról már egészen fiatal korában láttam, hogy sokra fogja vinni, mert nem csak az adottságai jók, hanem nagyon jó a munkamorálja. Blanka most már nagyon magas szinten, BL-csapatban véd és számít alapembernek, ami nagyon fontos a fejlődése szempontjából. Két különböző stílusú kapusról van szó, ami rossz az ellenfeleknek, viszont edzéseken jó a mieinknek. Egyikük nagyon jól védi a folyosókat az átlövéseknél, a másikuk inkább a szélről jövő labdák hárításában erős. A kapitány pedig tudja egy kicsit igazítani a védelmet ahhoz a kapushoz, amelyik éppen véd.A fal elleni eredményes játékhoz ugyanis
per pillanat nincs megfelelő tűzerőnk,
amivel folyamatosan veszélyeztetni tudnánk a kilences környékéről. Szöllősi-Zácsik Szandra a válogatottban nagyon régen mutatta meg, hogy képes két-három gólnál többet lőni, Görbicz persze még mindig klasszis, de neki irányítania is kellene, meg védekeznie is, nem marad ereje, hogy minden meccsen a legjobb góllövőnk legyen. A vb-t megelőző felkészülési tornán, a norvégiai Möbelringen-kupán remekül játszó 19 éves Háfra Noémitől pedig még nem várhatjuk el, hogy végigjátsszon egy felnőtt tornát úgy, mint a norvégok elleni felkészülési meccset, ahol négy gólt szerzett. Kíváncsian várjuk, hogy mire megy Kovács Anna és, hogy végre kibújik-e a benne lakozó klasszis Tóth Gabriellából. Jó lenne, ha számíthatnánk Tomori Zsuzsára, azonban az ETO átlövője még nem százszázalékos.
„Zsuzsa még nem áll készen teljesen” – erősítette meg Rasmussen, amit a saját szemünkkel is láttunk, miszerint a kiváló átlövő csupán egy órát edzett, csak védekezésben volt pályán, az egymás elleni foci helyett pedig inkább gumiszalagokkal erősítette a térdét az oldalvonal mellett.
„Felelősséggel tartozunk a játékos, illetve a klubja felé is, nem fogunk fölösleges kockázatot vállalni. Ő is azért dolgozik, és mi is azt szeretnénk, ha minél hamarabb visszatérhetne, de egyelőre nincs százszázalékos formában.”
És ugyanez igaz a bal vállát fájlaló ferencvárosi irányító, Szucsánszki Zita esetében is. Egyikük sem utazik a világbajnokságra.
Örömteli viszont, hogy hosszú idő után vannak gyors és főleg biztos kezű szélsőink: Bódi Bernadett, Schatzl Nadine, Lukács Viktória és Gávai Szonja is jól játszott a Möbelringen-kupán - az ő stabil teljesítményük döntő lehet a tornán. Utóbbi az elutazás előtti végső keretszűkítés áldozata lett.
„Biztos, hogy sok múlik majd a szélsőkön, és ennek megfelelően készülünk mindannyian, illetve ennek szellemében is szeretnénk majd játszani. Elemezzük a kapusokat, tudjuk, hogy ki, mit szeret és tud védeni, illetve mik a gyengéik – mondta az FTC Rail-Cargo Hungaria szélsője az edzés után az Origónak, hozzátéve, hogy a norvégok kapusaiból a friss élményekre alapozhatnak. – Ellenük a múlt heti meccsen szerzett emlékekből tudunk a legjobban készülni.”
„Amikor mindenhonnan azt hallom egy meccs előtt, hogy a csapatom toronymagas favorit, azonnal bekapcsol a vészjelzőm” – nyilatkozta Kim Rasmussen a MOL-csapat honlapjának. Ettől most nem kell tartania, de, amit utána mondott, az ugyanolyan fontos lesz: „Szerintem a magyar kézilabdázóknak ebben kell a legtöbbet fejlődniük,
és a múlt néhány komoly kudarca is egy dologra vezethető vissza: a nem megfelelő mentális állapotra.
Egy kéthetes tornán, ahol naponta, kétnaponta követik egymást a meccsek a mentális erő és a fizikai felkészültség a legfontosabb, Rasmussen pedig éppen itt látja a magyar kézilabdázók legnagyobb lemaradását. És a szerdai edzésen is ezért emelte fel egyszer a hangját. „Felemeltem volna a hangomat? Nem is emlékszem. Néha előfordul, hogy a játékosok nem koncentrálnak megfelelően és sokadjára is az ellenkezőjét csinálják annak, amit kérek. Na, olyankor az asztalra csapok, képletesen persze. Próbálok mindig konstruktív lenni, de néha szét kell rúgni pár hátsót. Néha ilyen az edző munkája.”
„Technikailag már nagyon fiatalon elképesztően képzettek a magyar játékosok, taktikailag is felkészültek, de sokszor nem jön ki a csapatból, ami tehetsége alapján benne van, mert ritkán van meg 60 percen át a kellő koncentráció. Előfordult már, hogy az esélyességet, máskor az esélytelenséget kezelte rosszul a csapat. (...)
Egy kicsit profibb életszemléletet is elbírnánk, és egyelőre más erényekkel kell ellensúlyoznunk bizonyos fizikai hiányosságokat.
Gyorsabbnak és robbanékonyabbnak kell lennünk, és ennek az alapjait már az ifjúsági korosztálynál le kell tenni. Ezért is láttam nagy örömmel a nyári utánpótlástornákon elért nagyszerű magyar eredményeket."
A keret utolsó itthoni edzésén szerdán délelőtt a csapat leginkább a támadásokat csiszolgatta, de azért Rasmussen a védekezést sem hanyagolta. Viszont az, hogy jobbára csak a beállós és a szélsők megjátszása volt terítéken, pusztán a véletlen műve.
"Norvégiában láttuk, hogy miben kell még fejlődnünk, arra próbáltunk egy kicsit több hangsúlyt fektetni a mai edzésen. Apró részletek, amelyeket még csiszolni szerettünk volna – mondta a dán szakember az Origo kérdésére a tréning után. – Nem könnyű a válogatottban a lányok dolga, mert egészen mást kérünk tőlük, mint a klubjukban, és, ha nem találkozunk két-három hónapig, akkor ezeket újra elő kell venni és le kell porolni. De jó tanulókkal vagyok körülvéve, és mindenki arra törekszik, hogy a legjobbját nyújtsa."
Első csoportellenfelünk, a címvédő Norvégia lesz, és hiába ismerjük jól a csapatot - a fél keret, így Katrine Lunde, Kari-Alvik Grimsbö, Heidi Löke, Stine Öftedal, Nora Mörk vagy játszott, vagy most is játszik Győrben -, tétmeccsen nem sok közünk szokott lenni hozzájuk.
Nem is őket kell megverni. Nem szép ilyet mondani, és tudjuk, hogy profi sportoló minden meccset meg akar nyerni, de ügyelve arra, hogy ne legyen megalázó a különbség, ezt a meccset elengedhetjük. A következő, Svédország elleni meccs már más lesz. Ők a mi súlycsoportunk, rendre a 8-10. hely környékén végeznek,
viszont van néhány igazi klasszisuk, akik közül a CSM Bucurestivel BL-t nyerő Isabelle Gulldént kell első helyen említeni,
de Jenny Alm és Nathalie Hagman is klasszis a maga posztján.
Argentínát és Csehországot gond nélkül kell vernünk, hogy aztán Lengyelország ellen már csak az legyen kérdés, hányadik helyen jutunk tovább. Azt Rasmussen is elmondta, hogy a csoportkör hajrája, azaz csehek és a lengyelek elleni meccs lesz a két legfontosabb - nem mintha az előttük lévő hármat ne akarná megnyerni a gárda -, és azok sem lesznek könnyűek. „A lengyeleket a kapitány nagyon jól ismeri, még, ha át is alakult némileg a keretük. Nem lehet őket leírni, hiszen a felkészülés során a románokat és a brazilokat is megverték” – mondta Görbicz Anita, aki szerint nem kell attól tartanunk, hogy a középmezőny feltörekvő csapatai most bennünket tartanának a verhető riválisnak.
„Nem hinném, hogy ez így van – mondta a csapatkapitány. – Azért megvan még a múltunk, és az abból származó tisztelet.
Szerintem nem nagyon van olyan csapat, amelyik a biztos győzelemmel számol ellenünk.
Beszéltem a norvég lányokkal, és még ők is elismerték, hogy kimondottan tartanak a védekezésünktől, ami, ha összeáll, valóban jól tud működni."
„A lengyel csapat sokat változott, mióta én eljöttem onnan, még ha kulcsjátékosaik ugyanazok maradtak is, persze már más játékot játszanak” – felelte Rasmussen a kérdésünkre.
Ezúttal sem lesz középdöntős csoport, egyből egy egyenes kiesése párharc vár a négy csoport első négy továbbjutójára. Jó lesz lélekben felkészülni: az A csoportban várhatóan az első négy helyen végző csapatok közül mindegyik jobb, mint a csoportriválisaink - kivéve persze Norvégiát. Várhatóan a francia, spanyol, román, szlovén négyesből kapunk valakit, ami nem túl biztató, ötven százaléknál nagyobb esélyünk csak délnyugati szomszodaink ellen van.
És mi lesz, ha továbbjutunk? „Őszinte leszek: a franciákat inkább elkerülném, a románokkal viszont nagyon szívesen játszanék egy ki-ki meccset, mert biztos vagyok benne, hogy őket megvernénk. De a nyolcaddöntőben nincs mese, ott tovább kell menni” – latolgatta az Origónak Görbicz Anita.
A magyar válogatott kerete:
Kapusok: Bíró Blanka (FTC-Rail Cargo Hungaria), Janurik Kinga (Érd)Női világbajnokság, 2017. december 1-17., Németország
Csoportbeosztás:
A-csoport (Trier): Franciaország, Románia, Spanyolország, Szlovénia, Angola, Paraguay
B-csoport (Bietigheim): Norvégia, Svédország, Csehország, Magyarország, Argentína, Lengyelország
C-csoport (Oldenburg): Dánia, Oroszország, Brazília, Montenegró, Japán, Tunézia
D-csoport (Lipcse): Hollandia, Németország, Szerbia, Koreai Köztársaság, Kína, Kamerun
A magyar válogatott csoportmérkőzései a B-csoportban:
December 2., szombat 20:30: Norvégia-Magyarország
December 3., vasárnap 18:00: Magyarország-Svédország
December 5., kedd 14:00: Magyarország-Argentína
December 7., csütörtök 14:00: Lengyelország-Magyarország
December 8., péntek 18:00: Csehország-Magyarország
A csoportmérkőzések helyszíne: Bietigheim-Bissingen, EgeTrans Arena.
Az A- és B-csoport továbbjutóinak nyolcaddöntőre Lipcsében kerül sor, az Arena Leipzigben. A negyeddöntők helyszínei Lipcse és Magdeburg, az elődöntők, a döntő és a bronzmérkőzés helyszíne Hamburg.
Helyreigazítás: Cikkünkben korábban tévesen állítottuk, hogy Ambros Martín és Elek Gábor vezetésével érte el története legrosszabb eredményét a magyar női kézilabda-válogatott. Az edzőpáros sikerrel vívta meg a 2016-os Eb kvalifikációját, az azt megelőző vb-n még Németh András, az azt követő Eb-n pedig már Kim Rasmussen ült a kispadon, azaz a két szakembernek nem volt szerepe a világversenyek rossz eredményeiben. Az érintettektől elnézést kérünk a hibáért.