A lefújást követően örömtánc és hatalmas ünneplés vette kezdetét a pályán, méghozzá teljes joggal, hiszen két góllal legyőzték a MOL-Pick Szeged együttesét. Váratlan diadal volt, vagy bíztak a sikerben?
Természetesen bíztunk benne, hiszen a Szegednek voltak a közelmúltban váratlan pontvesztései, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy egyénileg jobb játékosok alkotják a riválist, így csakis igazi csapatként működve lehet esélyünk ellenük. Szerencsére mindenki betartotta az előzetesen megbeszélteket, kőkeményen védekeztünk, remekül kontráztunk, így megérdemeltük a győzelmet. Óriási dolognak tartom, hogy egy BL-induló együttest fektettünk két vállra, főleg, mert a lehetőségek és a körülmények összehasonlíthatatlanok a két együttesnél.
Mennyire kölcsönzött külön pikantériát a találkozónak az a tény, hogy korábban tíz évet kézilabdázott a Tisza-parton?
Nyilván a volt csapata ellen mindenkinek plusz motivációt jelent pályára lépni, velem és Vladimir Vranjessel sem volt ez másként, hiszen ő is játszott Szegeden. Habár a korábbi csapattársak közül nincsenek már sokan a klubnál, szerettük volna emlékezetessé tenni a mérkőzést, az eredmény tudatában talán mondhatom, sikerült.
Reális képet mutat a tabella?
Meglepett a szegediek két pontvesztése a Budakalász és a Gyöngyös ellen, ráadásul azokon a meccseken nem is igazán játszottak jól, ellenünk viszont nagyon akartak és minden megtettek, ez is növeli a győzelmünk értékét. Ettől függetlenül nekünk nem szabad másra koncentrálnunk, csak magunkkal kell foglalkoznunk. Szeretnénk odaérni a dobogó harmadik fokára, minden más csak hatalmas pluszt jelentene.
Pedig most a másodikhoz is közel álltak, hiszen a meccs folyamán volt, hogy hat góllal is vezettek, ami pontazonosság esetén már bőven az önök javára billentené a mérleg nyelvét. Emiatt sem szomorkodnak?
Egy pillanatra sem fordult meg a fejünkben, hogy nekünk 3-4 góllal kellene legyőznünk a Szegedet, az volt a lényeg, hogy játszunk jól, és ha tudjuk, nyerjük meg a mérkőzést, mindegy milyen különbséggel.
Szerdán Komlóra látogatnak, az a meccs sem tűnik sétagaloppnak.
Egyáltalán nem, de a mi esetünkben nem is beszélhetünk kötelező mérkőzésekről. Amíg a Szeged és a Veszprém ellen a csapatok általában tíz percig próbálkoznak, aztán beletörődnek a sorsukba és a végén kikapnak 8-10 góllal, addig ellenünk mindenki ezer fokon ég, és hisz benne, hogy legyőzhet minket. Éppen ezért egy könnyű meccsünk sincs, kőkeményen meg kell küzdenünk minden egyes pontért, hogy ne kerüljön címlapra azzal valamelyik riválisunk, hogy nagy meglepetésre legyőzte a Tatabányát. Balatonfüreden például mi is beleszaladtunk egy nem várt pofonba, nem szeretnénk még egy kisiklást.
Végezetül tekintsünk túl a magyar bajnokságon, hiszen nyakunkon az Európa-bajnokság. Mire lehet képes a kontinensviadalon az újjáalakuló magyar válogatott?
Ahogyan mindenki más, úgy én is nagyon kíváncsi vagyok az „új" csapatra. Bízom benne, hogy a csoportból továbblépünk, de kőkemény meccsek várnak a fiúkra, hiszen nagyon erős csoportba kerültünk. Ráadásul a sorsolásunk sem kedvező, mert a csehek elleni ki-ki meccs lesz az utolsó, ettől függetlenül remélem, hogy meglesz a továbbjutás!