Varasd, 2018. január 17.
Országh Ádám, Juhász Ádám, Lékai Máté, Mikler Roland és Bánhidi Bence (b-j) a horvátországi férfi kézilabda Európa-bajnokság csoportkörének harmadik fordulójában játszott Csehország - Magyarország mérkőzés után Varasdon 2018. január 17-én. A magyar válogatott 33-27-re kikapott, így pont nélkül búcsúzott a tornától.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Vágólapra másolva!
A Csehország elleni 33-27-es vereséget követően a magyar válogatott győzelem nélkül, pontosabban három vereséggel esett ki a csoportjából a horvátországi férfi kézilabda Európa-bajnokságon. A csalódást keltő szereplés okairól, többnyire ugyanazt mondták a játékosok: tapasztalatlan a csapat és sokat hibázik mindkét kapu előtt. Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány ugyanakkor a fiatalokkal elégedett, de a játékosok általános fizikai felkészítésével már korántsem.
Nem írjuk le sokadjára is, hogy a magyar szurkolók megtöltötték az ötezer férőhelyes varasdi aréna kétharmadát, mert ezt talán már mindenki tudja, és az első két mérkőzés fényében, no, meg tudva, hogy létfontosságú meccs vár Ljubomir Vranjes csapatára ebben már semmi meglepő nincs.
Igazából abban sincs, hogy a lelkes és viszonylag szépszámú cseh kontinengesben megfelelő partnerre találtak, a dobosaik adták a ritmust, de azért a létszámban jóval nagyobb magyar sereg rendre elnyomta őket.
Viszont lelkesebbek voltak, mint a sajtóközpontban megkérdezett cseh kolléga, aki nem merészkedett annál tovább, hogy szoros lesz a meccs.
Így is kezdődött a meccs, és erről elsősorban a két kapus tehetett: magyar oldalon Mikler Roland, a cseh kapuban pedig a dánok ellen szenzációsan védő Martin Galia tehetett, mindketten fogtak legalább két ziccert az első öt percben. A legnagyobb baj az volt, hogy tíz perc után kezdett szétesni a csapat, egyre többet hibáztunk elől és hátul is, a csehek pedig a szinte mindenhonnan betaláló, és
végül 14 góllal záró Ondrej Zdrahala
vezérletével szépen hízlalták az előnyüket. A második félidőben még visszajöttünk két gólra, de annál közelebb nem tudtunk vergődni, így maradt a csalódás és a kiesés.
"Hiába tettünk meg mindent, azért látszott, hogy ez még egy épülő, sokszor rutintalan csapat - mondta az Origo kérdésére a mérkőzés után Bodó Richárd. - Sok volt a technikai hiba, amiből a csehek ziccereket és könnyű gólokat lőhettek, ettől persze belelkesedtek, és nem tudtuk őket utolérni."
A MOL-Pick Szeged átlövője szerint akkor sem tört meg a csapat, amikor már öt vagy hat góllal vezetett az ellenfél, sőt vissza tudtunk jönni a meccsbe. "Hiába jöttünk vissza két gólra, megint eladtunk két-három labdát,
elmentek öttel, de még ott is úgy éreztem, hogy van időnk, ha ráteszünk még egy lapáttal, képesek leszünk nyerni.
De az újabb hibákkal már nem tudtunk mit csinálni."
A négy góllal záró átlövő nem érezte úgy, hogy olykor sikerült naggyá tennünk az egyébként is jól védő Galiát, leginkább pedig azt sajnálja, hogy nem lesz már lehetősége a csapatnak a legjobbak ellen játszani. "Elindultunk egy jó úton, csak több tétmérkőzésre van szükségünk, hogy összeszokjunk, és ne kövessük el azokat a hibákat, amelyeket most elkövettünk" – mondta Bodó, aki szerint egyértelműen kellett az a generációváltás, amelynek köszönhetően most egy új összetételű, jócskán megfiatalított csapat szerepelhetett az Eb-n.
Az átlövő a három Eb-meccs közül a középső, spanyolok elleni 60 percet emelte ki. "Ma is nagyot küzdöttünk, de szerintem a spanyolok elleni volt a legjobb meccsünk. Azt tényleg úgy éreztem, hogy meg lehet nyerni."
"Mindenhol sokat hibáztunk, én sem tudtam hátulról eleget segíteni – mondta önkritikusan Mikler Roland. – Voltak fellángolásaink, de aztán megint egy eladott labda vagy egy könnyen kapott gól, és ugyanott tartottunk újra."
A spanyolok elleni meccs után Császár Gábor fogalmazott úgy, hogy meg kell tanulnunk győzni, és most a Telekom Veszprém kapusa is erre utalt. "Úgy jöttünk ide, hogy nem nyertünk meccset.
Helyenként jól játszottunk, helyenként játszhattunk volna jobban is, de nem volt igazi sikerélményünk, amiből ez a fiatal csapat önbizalmat meríthetett volna,
hogy a kétes szituációkban elhiggyük, hogy be lehet vállalni, be lehet lőni. A csehek talán éppen a dánok elleni siker folytán felszabadultabbak voltak, és pont ez volt, ami a javukra a döntött."
Mikler szerint a védekezésünk feszessége is hagyott kívánnivalót, azzal viszont nem lehetett mit kezdeni Ondrej Zdrahala élete meccsét játszotta ellenünk. "Őt kellett lövetni, mert nem egy óriási lövő, amire ma pont rácáfolt, és egyszerűen nem tudtuk megállítani, ha felért a kapunkhoz, márpedig elég sokszor felért."
A szünetre négygólos hátránnyal ment be a csapat, és kíváncsiak voltunk, hogy mit tudott mondani a játékosoknak Ljubomir Vranjes. "Azt, hogy négy nem a világ vége, és, ha jól kezdjük a második harminc percet, akkor megtörhetjük a lendületüket és képesek lehetünk fordítani. Ez sajnos nem sikerült.
Jó lett volna, ha legalább egy pontocskát tudunk szerezni, mert az egészen biztosan nagy lökést adott volna a csapatnak.
"Esélytelenek voltunk, de sikerült jóval-jóval a határainkon felül teljesítenünk – mondta Jan Filip a cseh válogatott szakvezetője. Tudjuk, hogy a spanyolok elleni vereség (32-15-re kaptak ki a csehek - a szerk.) után senki nem tett volna egyetlen eurót sem ránk, de aztán 48 óra alatt valami olyan fantasztikus átalakuláson ment át a csapat, ami után két remek riválist is le tudtunk győzni.
A Filip Jicha rossz emlékű 2010-es produkcióját lemásoló, ugyancsk 14 gólig jutó Ondrej Zdrahala szerényen elhárította a produkcióját méltató kérdést, és úgy fogalmazott: "Nem egyedül nyertem meg a meccset, igazi csapatként játszottunk, 16-an együtt.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!