A magyar szurkolók meccsre járó kedvét nem lehet csak úgy elvenni, holmi vereségekkel. Persze tudjuk, hogy a drukkerek nagy többsége már hónapokkal ezelőtt megvette a jegyét és lefoglalta a szállását, de akkor is szívet melengető látni, hogy a két kapu mögötti szektorokat és az egyik hosszú oldali lelátót szinte csak magyarok töltötték meg a spnyolok elleni meccsen.
És nem csak nézőnek jöttek: a lelkesedésükkel sem volt baj (ezúttal sem), és jól jött a biztatás a lelátóról, lévén - ne áltassuk magunkat - nem mi voltunk az esélyesek az előző Eb ezüstérmese, az első meccsen a cseheket földbe döngölő (32-15) spanyol válogatottal szemben. A Varasd központjában vacsorával és sörrel melegítő szegedi különítmény is csak óvatos optimizmussal várta a találkozót,
azt nem mondták ki, hogy nem nyerünk, de a győzelembe vetett hitük sem volt éppen kézzelfogható.
Ahogy a csehek elleni meccsen, úgy most sem sok spanyol szurkolót láttunk a csarnokban, délelőtt viszont a behavazott varasdi vár mellett találkoztunk egy zaragozai famíliával, de tőlük nem lettünk okosabbak.
"A gyerekek kézilabdáznak - mondta a családfő a nyolc-tíz éves forma lurkókra mutatva - igazából csak miattuk jöttünk, nem vagyunk egy kézilabdás család.
Azt tudjuk, hogy jó csapatunk van, de a magyarok is jól játszottak a dánok ellen, biztosan nem lesz könnyű mérkőzés.
Jó hír volt, a keretben ott volt a karját fájlaló Bánhidi Bence, de Ljubomir Vranjes vigyázott rá, inkább Schuch Timuzsin kezdett beállóban ezúttal támadásban is.
Az időben érkező és helyüket szokás szerint két tömbben elfoglaló dánok rezzenéstelen nyugalommal követték az eseményeket, pedig igazán elvártuk volna, hogy nekünk szurkoljanak. az egyik kapu mögötti magyar szektor tetején ülő csehek részéről érthető volt, hogy inkább a spanyol góloknak örültek (titokban).
Képesek voltunk hibára kényszeríteni a spanyolokat, és a 20. perc táján ugyan megléptek három góllal (7-10), de gyorsan visszajöttünk egy gólra. Főleg az átlövőink voltak ezúttal is eredményesek, Ancsin Gábor végre lőtt egy szélső gólt is, majd a pályára lépő Bánhidi is beköszönt kétszer Corrallesnek.
Amit igazán nehéz volt megszokni a szigorú hazai tiltás után, az a dohányzás. Szünetben, ha nem is vágni lehetett a füstöt a büfék környékén, de nyilvánvaló volt, hogy nem csak bátor partizán gyújtott rá.
A második félidőben semmi sem változott, a spanyolok vezettek, egy, két vagy három góllal, mi pedig mentünk utánuk, és végig a nyakukon tartottuk a kést. A végén azonban nekik jött ki szerencsésebben a lépés, és egy-egy bírói ítélet is nekik kedvezett az utolsó percekben. Erre utalt a meccs emberének választott Lékai Máté, amikor a lefújás után azt mondta:
Ne az döntse már el egy ilyen éles helyzetben, hogy a bírók visszanéznek-e egy szituációt, hogy kin milyen színű mez van.
Guardiola sérülését vissza tudták nézni, egy meccset eldöntő szituációt meg nem az utolsó 20 percben? Azért ez nem olyan nagy kérés."
Ha a dánok elleni vereség után azt írtuk, hogy nem törte meg a csapatot, akkor ez a vereség végképp inkább erőt adhat.
Engem nem érdekel, hogy nehéz lesz-e szerdán az utolsó fordulóban! Ezeket a szurkolókat ki kell szolgálnunk!
Bízom benne, hogy nyerünk, és akkor még három meccsen láthatnak bennünket. Mi mindent meg fogunk tenni, hogy boldogok legyenek."
„Voltak jó dolgok a dánok elleni meccsben, és hál' istennek ezeket sikerült is magunkkal hoznunk, a rossz dolgokat pedig ki tudtuk javítani. Hibáink persze most is voltak, de ezúttal hatvan percig ott tudtunk lenni a spanyolok mellett. Sokkal érettebben, megfontoltabban játszottunk, például a labdaszerzésre építő spanyol védekezést elég jól tudtuk kezelni" – mondta az ezúttal két gólt szerző Bartók Donát. Az átlövő szerint nem csak a mieinkből vett ki sok energiát, hogy folyton futnunk kellett az eredmény után, de láthatóan a spanyolokból is az, hogy nem tudtak bennünket leszakítani. Az pedig, hogy egy teljes – és igazán tétre menő – meccsen végig tartani tudtuk a lépést az Eb-ezüstérmessel, igen biztató a jövőre nézve.
Ahhoz, hogy oda tudjunk érni a legjobbak szintjére, nekünk pontosan az olyan csapatokkal, mint a dánok és a spanyolok kell tudnunk tartani a lépést. Csak hozzájuk mérhetjük magunkat.
A beinjekciózott vállal pályára lépő Bánhidi Bence szerint azonban elsősorban a nagyobb rutin döntött a végjátékban a spanyolok javára. „Talán, ha nem csinálok, csinálunk ennyi hibát támadásban, akkor lehetett volna más a vége."
A beálló alszik egyet a meccsre és a sérülésére, mert, mint mondja, mindig a meccs másnapján derül ki, hogy mennyire fáj egy-egy testrész, akkor döntik el, hogy részt vegyen-e az edzésen, vagy inkább pihenjen a szerdai, csehek elleni találkozóra.
Nagyon közel voltunk a világ egyik legjobb csapatához, még az utolsó öt percben is megvolt a sanszunk, hogy pontot szerezzünk, és ez nagyon pozitív dolog
– értékelt az Origónak Császár Gábor. – Biztosan lehetett volna jobban védekezni, vagy jobban támadni, de ez a lényegen nem változtat. Mégpedig azon, hogy ez egy hihetetlenül küzdelmes meccs volt. Örülök, hogy egy ilyen meccset tudtunk játszani."
Az irányító szerint az, hogy ugyan szinte végig hátrányban játszottunk, de egy percre sem adtuk fel, mutatja, hogy milyen lelki erő van a csapatban. „Mondhatjuk, hogy az első meccsen 40 perc után elfáradtunk, és már nem tudtunk olyan minőségű kézilabdát játszani, de a második meccsen ez már nem volt igaz, ami nagy pozitívum.
Most már meg kell tanulnunk nyerni, mert, az még nem sikerült. De meccsről meccsre egyre jobban játszunk és remélem, hogy ez a tendencia meg is marad.
„Sokkal több volt ebben a meccsben, legalább az egyik pontot, de akár a győzelmet is megérdemeltük volna. Csalódottak vagyunk, mert nagyon bosszatóak ezek az apró vereségek, amikor hatvan percen keresztül küzdesz, ott vagy, és végül nem sikerül nyerni – mondta az Origónak Balogh Zsolt, aki szintén úgy látta, hogy volt egy-két kétes ítélet, de inkább a spanyolok nagyobb rutinja győzött. – Ezekben a helyzetekben rendre nem mi kaptuk meg a labdát,
de ebből is tanulnunk kell, mert szerdán élet-halál meccset fogunk játszani a csehekkel.
A MOL-Pick Szeged átlövője szerint a dánok és a spanyolok elleni meccs különbsége az volt, hogy míg a dánok ellen jól kezdtünk, majd elfáradtunk, most pedig a mérkőzés elején elkövetett hibák ellenére is meccsben tudtunk maradni.
Már az első mérkőzésen is megfigyelhető volt, hogy a „hivatásos" jobbszélső, Hornyák Péter helyett olykor valamik jobb átlövő, Ancsin Gábor vagy éppen Balogh Zsolt játszik a sarokban. „Mivel többnyire befelé játszunk a meccseken, így kicsit fel vannak adva a szélsőink vagy éppen nincs is klasszikus szélső a pályán. Ráadásul Peti még nem annyira rutinos, és sorsdöntő helyzetekben ez nagyon sokat számíthat."
A csapatra kedden délelőtt még pihenő, illetve egy kis átmozgatás vár, majd megkezdődik a másfél órás videózással és taktikai gyakorlással színesített felkészülés a Dániát nem kis meglepetésre legyőző Csehország elleni szerdai (Varasd, 18.15) mérkőzésre. Ami igazi vakrepülés lesz, hiszen a sorsunk nem csak a saját kezünkben van, hanem annak is szurkolhatunk, hogy a dánok legalább egy pontot szerezzenek a már biztos továbbjutó spanyolok ellen.
