Közelről látta a halált, most a Fradi kéziseit edzi a volt fitneszdíva

Hivatásos katona édesapa és pedagógus, élsportoló édesanya gyermekeként Bánkuti Gabriellát születésétől fogva fegyelem és sport vette körül. Kőkemény munkával jutott el többször is a világ tetejére, így akár ötszörös fitneszvilágbajnokként is bemutathatná magát, de a színpadtól egy ideje elköszönt. Erőnléti edzőként több tucatnyi élsportoló felkészülését segítette az elmúlt húsz évben. December közepe óta a Ferencváros férfi kézilabdacsapatával dolgozik, kiemelkedő hatékonysággal.

Volt az elején nyafogás?
Kóstolgatás volt, de azt elég hamar le is vertük, a nyafogás nem jellemző a fiúkra.

Ezen a szinten egyébként sem fordul elő hiszti, az nem élsportolóhoz méltó.

Orosz és ukrán edzőim voltak, megtanultam a fegyelmet és a tiszteletet, kőkeményen belénk nevelték ezt, ez a habitus meghatározza az egész életemet és a munkámat is. A fiúkkal is az volt az első, hogy tisztáztam: ha én itt vagyok és megtisztelem őket azzal, hogy figyelek rájuk, akkor a részükről is elvárom ezt.

Elmondtam azt is, hogy csak olyat kérek tőlük, amit én is meg tudok csinálni.

És ha én képes vagyok rá, akkor ők is.

Az elején azt mondta, biztos benne, hogy sokan utánanéztek a csapatból, ki is az a Bánkuti Gabriella. Ön szerint?
Saját magam nehezen tudnám ezt megfogalmazni. Azt gondolom, elég jó rálátásom van erre a szakmára ennyi idő után, nyitott vagyok az újdonságokra, folyamatosan képzem magam, sokoldalú vagyok.

Pontosan emiatt gondolom, hogy igazából nem kell bemutatnom magam, mert Bánkuti Gabi az Bánkuti Gabi.

Külön világot képviselek, így aki meghallja a nevemet, az tudja, hogy szakma, minőség és tudás van a háttérben.

Orosz és ukrán edzőktől tanulta a fegyelmet Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi a lélekemelőbb, megnyerni egy fitnesz-világbajnokságot, vagy végignézni egy győzelmet a pálya széléről?
A jó teljesítmény egy nagyon jó pozitív visszacsatolás, kiváló motiváció. A legutóbbi győzelmünknél elpityeredtem, egyszerűen mások sikereit sokkal nagyobb odaadással tudom megélni, mint a saját profi vb-győzelmemet. Magamból könnyebb kihozni a maximumot, mint másból. Ráadásul itt húsz emberről beszélünk, köztük kifejezetten nagy egókról is, ami ehhez a sporthoz kell, mindenkinek más a posztja, összetett és bonyolult munka ez, de ettől lesz szép.

Mennyire kell bízniuk egymásban a siker érdekében?
Az, hogy látom, hogy becsülettel csinálják a házi feladatokat, nekem elég ahhoz, hogy bízzak bennük. Tudom, hogy ha esetleg jönnek majd a közös győzelmek tavasszal, az nekik is lökés lesz ahhoz, hogy lássák: érdemes küzdeni, és megvan az eredménye a kemény munkának. Ez lesz a bizalom alapja.

Milyen gyakran találkozik a csapattal?
Az alapozási időszakban heti háromszor volt erőnléti edzés, most a bajnokság előtt hetente kétszer edzünk, de mellette mennek a korrekciós gyakorlatok. A januárban részleges keresztszalag-szakadással műtött, ezért az idei szezonra kidőlt Mikita Bencét is behívtam, hiába sérült, kapja a külön feladatokat.

Magából könnyebben kihozza a maximumot, mint másból Fotó: Polyák Attila - Origo

Horváth Attila vezetőedzővel megvan az összhang?
Teljesen! Mindent megbeszélünk, kitérünk arra, mi az, amit ő elvár, nagyon jól működünk együtt.

Igaz, még nem telt el túl sok idő, hogy elkezdte a munkát a csapatnál, de lát már valamilyen előrelépést az induláshoz képest?
Amikor ideérkeztem, kíváncsi voltam a játékosok fizikális állapotára, különböző gyakorlatokkal teszteltem a hajlékonyságot, az állóképességet, egyensúlyérzéket. Ez alapján raktam össze globálisan a csapatnak azokat a blokkokat, amik szükségesek a fejlődésük érdekében.

Azt mondhatom, hogy másfél hónap elteltével látványos és mérhető változások történtek, sőt, egyre kisimultabbak a fiúk, egyre kevésbé vannak fájdalmaik a korrekciós gyakorlatoknak köszönhetően.

Erősebbek, stabilabbak, jobban tudnak fókuszálni, jobb a koncentrációs képességük, ellenállóképességük.

Erős személyiségnek ismerték meg

A csapattagok egyértelműen érzik Bánkuti Gabriella munkájának eredményét. A sérüléssel bajlódó irányító, Mikita Bence az Origónak azt mondta: "rendkívül tudatosan építi fel az edzéseket, és folyamatosan figyelembe veszi, hogy milyen mérkőzés következik, nagyon összeszedettnek, egyben keménynek látom. A szélsőként játszó Pálos Gábor az egész csapaton látja fejlődést. "Erős személyiségnek ismertem meg. Elég sok olyan feladatot csináltat velünk, ami számunkra eleinte testidegen volt. Próbálunk összecsiszolódni és megszokni a gyakorlatokat, de az újszerűségükből fakadóan sok izomlázzal járnak ezek az erőnléti edzések. Sok újat tanulunk, próbáljuk minél helyesebben végrehajtani ezeket. Talán a társaim nevében is beszélhetek, úgy érezzük, hogy a társaság fizikálisan fejlődött. Most voltunk egy olyan szakaszban, amikor jobban össze tudtuk szedni magunkat, kicsit többet tudtunk pihenni a hétvégi bajnoki rajt előtt. Mentálisan olyan hatással van ránk a Gabi munkája, hogy érezzük, érezni fogjuk, hogy jobb lett az erőállóképességünk, így talán jobban tudunk majd teljesíteni."

Miben érzi saját maga erősségét?
Nagyon szeretem a kihívásokat, az új dolgokat, pezseg a vérem ilyenkor. A saját megfelelési kényszerem hajt, én is élsportoló voltam és vagyok, átmegyek ugyanazon a dolgokon, amiken a csapat. Látom, ha valamelyikük a meccs előtt tördeli a kezét, rágja az ujját, tudom, hogy jólesne neki egy jó szó. Vagy ha az edzésen valamiért fáradtabb, akkor nem hajtom meg, hiszen ilyenkor könnyen jöhet egy-egy sérülés, hanem az aktuális állapotának megfelelően adom a feladatokat. Talán az lehet az erősségem, hogy rengeteg fajta emberrel dolgoztam együtt, például kórházban is.

Kórházban?
Igen, szociális otthonban voltam mentálhigiénés asszisztens, nyolcvanhárom idős emberrel foglalkoztam, közelről láttam a halált is.

Akkor nemcsak a teste, a lelke is erős lehet.
Volt, aki a kezeim között halt meg, bibliai felolvasásokat is tartottam. Megtapasztaltam az életnek rengeteg oldalát, és megtanultam, túl rövid az élet ahhoz, hogy ne azt csináljuk, ami örömmel tölt el.