Kezdjük ott, hogy a Völgyi Péter szövetségi kapitány által vezetett U17-es (és U18-as) női válogatott egészen elképesztő terhelést kapott.
Minszkben július 21-én kezdődött az utánpótlás-világbajnokság, amely július 29-én ért véget. Udinében augusztus 4-én rajtolt a korosztályos Eb, amely augusztus 12-én fejeződött be.
A két tornán a fiatal magyarok összesen 14 mérkőzést játszottak le, úgy, hogy július 30-án hazautaztak Minszkből és augusztus 3-án már indultak Udinébe. A minszki együttes két helyen változott, azaz a játékosok többségének 3 olyan napjuk volt, amikor nem kellett minden idegszálukkal a kosárlabdára koncentrálniuk. Udinébe úgy érkeztek meg, hogy az ottani mezőny jó része egy évvel idősebb volt a magyar csapatnál - ennek fényében az Olaszországban elért harmadik helyezés még nagyobb bravúr.
Sem a kapitány, sem a játékosok nem sírták tele a médiát, hogy mennyire fáradtak.
Nézzük most a lejátszott 14 mérkőzés eredményét.
A két tornán tehát a 14 meccsből négyet vesztett el a fiatal magyar csapat.
A győzelmek között a legnagyobb bravúr a franciák ellen aratott Eb-negyeddöntőbeli diadal volt, mert azt a francia csapatot a torna abszolút favoritjaként tartották számon. Látható, hogy az amúgy tényleg nagyszerűen játszó magyarok játékába olykor szög került - ezt a legjobban az Eb záró csoportmeccse, a lettek elleni vereség mutatta meg. Ezért is nagy dolog, hogy a csapat onnan felállt, és a bronzmeccsen (a fontosabb találkozón) vágott vissza a letteknek.
A spanyolok elleni Eb-elődöntő nyerhető meccs volt,
de ott már kiütközött a két, egymást követő világverseny okozta fáradság.
A magyar női felnőtt válogatott 2017-ben visszakerült Európa élvonalába. Míg a hazai rendezésű, 2015-ös felnőtt női Európa-bajnokság nem hozott sikereket (a csoportból sem sikerült a továbbjutás), addig 2017-ben már az olasz válogatott ellen játszottunk egy olyan meccset, ahol tényleg egyetlen rossz mozdulaton múlt a legjobb nyolc közé jutás. Akkor még Stefan Svitek volt a női szövetségi kapitány. Tőle Székely Norbert vette át a posztot. A még mindig fiatal szakember óriási lendülettel vetette be magát a munkába.
A csapat hatalmas bravúrral idegenben megverte a litvánokat a 2019-es Eb-selejtezők első meccsén.
Székely bátran nyúlt azokhoz a fiatalokhoz, akik négy évvel ezelőtt az akkori U17-es világbajnokságon bronzérmesek lettek. Studer Ágnes, Dubei Debóra, Kiss Virág mind-mind ott voltak abban a válogatottban. A litvánok elleni hazai Eb-selejtező a soproni Határ Bernadett jutalomjátéka volt - nélküle azt a meccset egészen biztosan nem nyerjük meg. Határ (és Dubei és a később a válogatottba csatlakozó Weninger Virág) Sopronban olyan szakmai "kezelést" kapott és kap a baszk Roberto Inigueztől, amit más magyar játékos nemigen. Nem véletlen, hogy május végén a franciák ellen barátságos meccseken a fizikailag kiváló állapotban lévő Határ és Weninger két meccsen is szétzúzta a világbajnokságra készülő francia válogatott álmait. Mindezt aligha tudta volna megtenni, ha a klubjában nem kap olyan képzést, ami ezt megalapozza.
Az igazi kérdés az, hogy a mostani U17-es csapatból ki és mikor kerül be Székely Norbert felnőtt válogatottjába.
Látjuk, hogy a 2014-es vb-bronzérmes csapat jó néhány embere már ott van, ez tehát azt vetíti előre, hogy két-három éven belül jó néhányan ott toporognak majd a küszöbön. Székely nagyon kellemes helyzetbe kerülhet, mert
minden poszton minmimum két kiváló kosarassal számolhat.
Az ő felelőssége az, hogy kit és hogyan épít be a nagycsapatba. A kapitány ebből a szempontból nem ijedős, mert már a litvánok elleni Eb-selejtezőn pályára küldte a szekszárdi Studer Ágnes, Dubei Debórát - az egykori utánpótlás-válogatott tagjait. A minszki vb-n és az udinei Eb-n robbant be az elitbe
Angyal Barbara (aki az udinei Eb All Star csapatába is bekerült), Kiss Angelika, Mányoky Réka, Tóth Franka, Tóth Orsolya, Varga Alíz, vagy a még csak 16 éves Dombai Réka,
akit az U18-as Eb-re már nem vitt el Völgyi Péter, mert Dombai visszament a saját korosztályába. Völgyi egyik segítője az az Iványi Dalma volt, aki a felnőtt válogatottnál Székely Norbert egyik segítője, itt is összeérnek tehát a szálak.
A következő kérdés az, hogy lehet-e mindebből olimpiai szereplés?
A válasz igen, de ne tegyünk a lányokra túl nagy hátizsákot. A kosárlabda olyan világsportág, amelyben az olimpiai kvalifikációt kiharcolni elképesztően nehéz feladat.
A 2020-as tokiói olimpián 12 csapat szerepelhet, oda a magyarok óriási bravúrral juthatnak el.
A 2019-es Eb-n az első hat helyezett mehet az olimpiai selejtezőre, onnan vezet az út Tokióba. 2024-ben azonban meg lehet célozni Párizst. A 2024-es olimpiára is önálló kvalifikációs tornarendszert ír ki a FIBA. Itt lép be a képbe a szövetség:
ezt a női válogatottat úgy kell menedzselni, hogy gyakorlatilag a párizsi olimpiáig tartó hosszútávú tervet kell készíteni.
Magyarország legutóbb 1980-ban a csonka moszkvai olimpián volt ott a kosárlabdatornán. 1984-re bombaerős csapattal mehettünk volna, de a Los Angeles-i bojkott minden elképzelést tönkrevágott. Azóta pedig nem jártunk az olimpiák közelében, világbajnokságon is legutóbb 1998-ban, Németországban. Az akkori tizedik helyet sokan fitymálták, de az elmúlt húsz évben meg sem közelítettük ezt.
Végül, de nem utolsó sorban
a sportág vezetőinek fel kell ismerni, hogy az igazi potenciál a női szakágban van.
Ezzel nem szeretnénk leszólni a felnőtt férfiválogatott eredményeit, mert a Sztojan Ivkovics vezette csapat felejthetetlen Eb-t produkált 2017-ben és most is versenyben van a 2019-es felnőtt világbajnoki selejtezőben és simán ott lehet a 2021-es felnőtt Európa-bajnokságon is. Csak a férfi utánpótlás nincs abban a helyzetben, mint a női - arról nem is beszélve, hogy
a férfi szakágban ezerszer nagyobb a konkurencia és nehezebb az előrelépés. Már utánpótlás vonalon is.
Éppen ezért az erőforrások nagyobb részét érdemes lenne most a nőkre költeni, ha pedig ez így lesz, akkor a következő tíz évben stabil Eb-részvételre, szinte biztos vb-kvalifikációra és a nagy álom beteljesülésére, az olimpiai részvételre is lehet számítani.