Hét évvel ezelőtt a csapat majdnem kiesett az első osztályból, azóta viszont zsinórban öt bajnoki címnél tart, két Magyar Kupa-, és két Közép-európai Liga-győzelemnél- Hogy ugorhat egy csapat ilyen rövid idő alatt ekkorát?
Ami a legnagyobb terhet teszi ránk, hogy eddig mindig irreálisan magasra tettük a lécet, de mindig meg is ugrottuk, kitolva a saját határainkat. Amikor nyolc évvel ezelőtt átvettem a csapatot és azt mondtam, hogy dobogós helyezést szeretnénk elérni, kinevettek. A bajnoki címek után az volt a cél, hogy európai szinten is sikeresek legyünk, akkor is megmosolyogtak. Mostanra elmondhatjuk magunkról, hogy a BRSE ennek a régiónak a meghatározó klubja, a magyar mezőnyben pedig domináns.
Persze fontosak a hazai szériák, de a mi víziónkban mindig is a Bajnokok Ligája csoportköre szerepelt.
Ennek a hajszolása azonban nem fenyegetheti a klub napi működését, mert ugyan a csapat nem tud olyat fizetést adni, mint az európai sztárklubok, viszont híres arról, hogy a béreket percre pontosan rendezi mindig. Emellett magas szintű szakmai munka folyik a megfelelő háttérrel, mindez egy élhető városban. Próbáljuk húzni a magyar röplabdázást magunk után, akár klub, akár válogatott szinten. A klubépítés nehezén már túl vagyunk, ha az egész folyamatot nézzük. Eljutottunk oda, hogy sikerült hazahoznunk a legjobb magyar játékosokat, mint Dobi Edina, vagy Tálas Zsuzsanna, miközben a légiósaink sem középszerűek.
Emellett az sem véletlen, hogy nálunk vannak a legtehetségesebb fiatal játékosok.
Például az is célunk, hogy Szedmák Rékából legalább olyan jó röpist faragjunk, mint Szakmáry Gréta, minden adottsága megvan hozzá.
Ha jól tudom, mindennél nagyobb hangsúlyt fektetnek az utánpótlásra.
Jelenleg több mint 350 gyerek játszik nálunk, a tömegbázis tehát megvan. A legnagyobb gondunk az, hogy egyelőre nincs meg az infrastruktúra ekkora létszámhoz, de már épül az a komplexum, amit 2019 őszén átadnak. Aztán kellenek majd a főállású edzők, mert ezen a szinten már nem elég, ha egy tornatanár másodállásban foglalkozik velük.
A célunk továbbra is az, hogy saját nevelésű játékosokkal legyünk meghatározó szereplői az európai röplabdának,
aztán ha véletlenül lesz egy-két olyan korosztály, amely annyira nem jó, akkor hozunk külföldieket, vagy magyarokat haza. Lehet, hogy szerénytelenül hangzik, de annak, amit mi itt Békéscsabán építünk, híre van a röplabdás világban. Az új erőnléti edzőnk, Karolj Ferenc például simán maradhatott volna a BL-döntős Alba Blaj csapatánál, de annyira tetszik neki az itteni projekt, hogy csatlakozni szeretett volna.
A játékosokat is meg lehet ezzel győzni?
Hogyne! Lucija Mlinar mesélte, hogy akármerre járt a nyáron Horvátországban, mindenki annyit mondott neki, hogy hülye lenne itthagyni minket. Volt, akit a MEVZA Final Four hangulata fogott meg, van aki pedig ugródeszkát lát a csapatban.
A világ legnagyobb ügynökségei hetente ajánlanak világklasszis játékosokat, még néha én is kétszer nézem meg, hogy kikről van szó.
Viszont aki csak azért jönne, hogy pénzt keressen, az rossz helyen kopogtat. Szofija Medics is tudta, hogy itt jó helye lesz, a román bajnok CSM Bukarestet hagyta ott, a jövőképpel sikerült visszahoznunk, pedig ott aztán degeszre kereshette volna magát. A legfontosabb, hogy mindenki illeszkedjen a klub filozófiájába. Azért jönnek ide, hogy dolgozzanak, fejlődjenek, és nemcsak a magyar bajnokságban, de nemzetközi topcsapatok ellen is játszhassanak.
Ebben is előrelépést várok, a mostani gárdának egyébként van ilyen téren tapasztalata is. A Lodz ellen szükség is lesz erre, mert egy nagyon jó csapatról van szó, megszerezték például Jovana Brakocsevicset, akit korábban a világ legjobb játékosának is megválasztottak. De mi nem félünk tőlük, nekik fogunk menni, és akkor bármi lehet.
Az ön elképzeléseiben hogy néz ki a csapat a jövőben?
A teljesen megújult békéscsabai sportcsarnokban hétről hétre a világ legjobb csapatait lássuk vendégül, ellenük jó eredményt elérni. Azt tudjuk, milyen szinten vagyunk, a lehetőségeinkhez képest ez túl van a maximumon. De az új igazolások és ez a szakmai stáb tud lökni rajtunk, az idő pedig nekünk dolgozik.
A környező országok fiatal tehetségeit is szokták nekünk ajánlani, mert tudják, hogy itt olyan munka folyik, ami segíti őket a fejlődésben és innen akár topcsapatokig is eljuthatnak.
Persze mi is szeretnénk elérni ezt a szintet, szeretnénk felvenni a versenyt velük, ami nem egyszerű, hiszen azoknak a kluboknak a költségvetése a miénk sokszorosa. Kreatívaknak kell lennünk, én sem várhatok arra, hogy kiket ajánlanak a menedzserek. Sokszor eltűnök napokra, több ezer kilométert utazom azért, hogy megfigyeljek játékosokat, és aztán személyesen leülhessek velük beszélgetni. Hiszen csak így tudom eldönteni, hogy illik-e ebbe a közegbe. Ebben nincs benne a tévedés lehetősége, egy mellényúlás a szezonunkba kerülhet.
Az sem mindennapos, hogy egy edzőpárossal vágnak neki ennek a szezonnak.
A tavalyi bajnoki döntő igazolta a váltást. (Az elveszített kupadöntő után Alberto Salomoni helyett a szakmai igazgató, Kormos Mihály ült a kispadra - a szerk). Misi egy tapasztalt, higgadt edző, nyitott az újdonságokra. Őt (Leiszt) Máté tökéletesen kiegészíti a fiatalságával, elhivatottságával, tudásszomjával. Rendkívül tehetséges, Európa-szintű edző lehet belőle, akire Misi remek hatással van szerintem. Az egész stáb olyan, mint egy család.
A statisztikusunk, Antonio Ferrari óriási Roma-drukker, és múltkor a Real Madrid-Roma meccsre vendégül látott minket a lakásában, főzött tésztát, ott volt mindenki.
Ezek szerint ideális a légkör egy nagyobb dobáshoz?
Tudjuk, milyen négy sorozatban rajthoz állni, ezt vállaltuk idén is. A MEVZA idén erősebb lesz, kevesebb csapattal, ráadásul mindenki erősített. A sorozatterhelés miatt nem az a célunk, hogy decemberben is még veretlenül masírozzunk, hanem az, hogy a keret minden tagja lehetőséget kapjon. Lesz olyan időszak, amikor egy csütörtök este megérkezünk a Liszt Ferenc reptérre, onnan elmegyünk Zágrábba, ahol
egy teljesen magyar csapat fog pályára lépni a Mladost ellen.
Így fognak nemzetközi rutint szerezni. Igaz, a felkészülési meccsek is jók voltak erre, szeretünk külföldi, erős együttesek ellen játszani ilyenkor, mert abból derül ki, hogy éppen hol tartunk.
Mit vár az új, hatcsapatos magyar bajnokságtól?
A BRSE az élharcosa volt az Extraliga reformjának. Akkora különbség alakult ki a mezőny első és második fele között, hogy egy profi játékost nehéz volt meggyőzni arról, milyen sportértéke volt néhány meccsnek. A többi klub erősített, színvonalas bajnokság lesz az idei, aztán jövőre még feljebb léphet a magyar liga, amely a nyolc csapattal már komoly vonzerőt jelenthet egy külföldi játékosnak is, de ahhoz még sokmindennek történnie kell.
Alapvető érdekünk, hogy legyen erősebb a magyar bajnokság,
kellenek olyan csapatok, amelyek nyíltan kiállnak és vállalják, hogy igenis le akarnak győzni minket és bajnokok akarnak lenni. Mi sem szeretjük azt, amikor valakik nyernek ellenünk egy szettet, aztán úgy örülnek, mintha BL-t nyertek volna. Tudjuk, hogy ellenünk mindenki kettőzött erővel készül, de azt is, hogy ez a keret jó lehet ahhoz, hogy a deklarált célokat elérjük.